Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2017. augusztus 21., hétfő

Marie Rutkoski: A nyertes átka - avagy szeretni az ellenséget


Már több mint egy éve el akartam olvasni Marie Rutkoskitól A nyertes átkát, és örülök, hogy ami késik, nem múlik alapon most megtehettem. A történettel barátkoznom kellett az elején, de a közepéhez érve annyira izgalmas lett, hogy elkapott a gépszíj, és szinte befaltam a könyvet.

A történet szerint a Valoriai birodalom elfoglalta Herrant, és a herraniakat rabigába hajtotta. Kestrel, a valoriai tábornok lánya a rabszolgapiacon megvásárol egy férfi rabszolgát, Arint, akivel annak ellenére, hogy ellenségek, szép lassan összebarátkoznak, és egymásba szeretnek. A probléma csak az, hogy Arin – teljesen jogosan – gyűlöli a valoriaiakat, akik megölték az egész családját, és rabszolgává tették, és épp forradalmat szervez ellenük.

Lassú barátkozás, izgalmas, mély folytatás

A történet elejével, bevallom őszintén, barátkoznom kellett. Érdekes volt, de nem találtam benne azt a pluszt, ami miatt igazán különlegesnek találtam volna. Aztán a történet közepén bumm, jött a plusz, és szinte szó szerint képen törölt. Ahogyan Rutkoski leírta Kestrel és Arin önmagukkal való meghasonlását, az zseniális. Mindketten szeretik a népüket, mindketten aktívan védeni akarják őket, a gond csak az, hogy ellenséges oldalon állnak, és egymást gyűlölniük kéne. Ám mindennek ellenére szeretik. Küzdenek önmagukkal, hűségesek akarnak lenni a népükhöz, az elveikhez, de ez lehetetlen úgy, hogy közben egymást is védeni akarják. Annyira átérezhetően és érthetően van szavakba öntve a szenvedésük, hogy olvasóként teljesen beleéltem magam. Amikor például kiderült Arin árulása Kestrel számára is, félre kellett tennem kicsit a könyvet, mert totálisan átérezhető volt Kestrel fájdalma, hogy akit szeret, az orránál fogva vezette egész végig. A közvetlenül ezt megelőző hintós jelenet pedig még jobban kiemelte ezt az elárultság érzést.

Rutkoski nagyon szépen levezette, hogyan jut el Kestrel az elárultság érzésétől, Arin gyűlöletén és az önmegvetésen át addig, hogy beismeri magának a valódi érzéseit. És azt is, hogy Arin miként küzd önmagával, mikor rádöbben, hogy szerelmes az ellenségbe. Bár már jó pár napja, hogy befejeztem a regényt, még mindig azon gondolkozom, vajon kit választanék, a népemet vagy a szerelmemet. Ennél csak az lehet nehezebb döntés, amikor két szeretted közül kell választani közvetlen életveszély esetén.

Ebben az önmagukkal való harcban nem létezhet valódi győzelem, ezt ők is tudják. Így vagy úgy, de elveszítik önmagukat, és elveszítenek valamit, amit szeretnek.

Erős nő, erős férfi

Kestrel fizikailag nem mondható erősnek, inkább intelligens, cseles és jó stratéga. Ugyan kap katonai képzést, mint minden valoriai nő, de nem igazán jó a harcban. Főképp azért, mert imád zongorázni, és mindig féltette a kezét a harci gyakorlatok során, így elmismásolta őket, amennyire csak lehetett. Az apja ugyan be akarja soroztatni a valoriai hadseregbe, Kestrel azonban ellenszegül neki, mert nem akar embert ölni.

Amikor kitör a felkelés, Kestrelnek sok mindenen át kell mennie, szörnyűségeket lát és tapasztal, és megtudja, milyen érzés, amikor rabszolgaként kezelik az embert. Ennek ellenére erős marad, végig terveket kovácsol. Elhatározza, hogy az Arinnal kapcsolatos érzései ellenére, bármennyire fáj is, meg fog szökni, amint lehetősége nyílik rá. Nem adja fel, küzd a népéért, a méltóságáért és a szabadságáért, méghozzá elsősorban az eszével.

Arin szintén erős férfi. A valoriaiak megölték az egész családját, gyerekkora óta keményen dolgoztatják, megalázzák, mégsem törik meg. Meghajtja a fejét, ha kell, de közben végig azt tervezgeti, hogyan szabadíthatná fel a népét. Az egyetlen, ami meg tudja ingatni, Kestrel. Jól átérezhető a kettős lelkifurdalása, egyfelől, mert átveri a nőt, akit szeret, és aki az első perctől barátként (később többként) viselkedett vele, másfelől, mert közben már pusztán az érzései által is elárulja a népét és az ügyét. Végül is, egy olyan nőt szeret, akinek az apja is részt vett a családja és más herraniak lemészárlásában és rabszolgává alacsonyításában.

A történet világa

A valoriaiakkal kapcsolatban kettős érzéseim vannak. Egyfelől ők a hódítók, vagyis földterületért, vagyonért, hatalomért harcoltak, öltek. Az én szememben ebben semmi hősies nincsen, barbár dolog bármi olyasmiért harcolni, ami nem az adott ember, a szerettei vagy a népe túlélését szorgalmazza. Nem elég, hogy legyilkoltak egy csomó herranit, akik túlélték, azokat rabszolgává tették. Ami a szememben megint csak barbár dolog. Az sem tetszik, hogy bár a nőket kiképzik a harcra, szorgalmazzák azt is, hogy katonák legyenek, a nem katonai sorban lévő nőkkel eléggé elnyomóan bánnak. Kísérő nélkül nem mehetnek sehová, ha nem lesznek katonák, akkor kötelező nekik 21 éves korukban férjhez menni és gyerekekkel gyarapítani az országot.

Az egyének azok, akik miatt mégis látom a valoriaiak pozitív oldalát is. Kestrel barátai, Jess és Ronan, kitartanak mellette akkor is, amikor gonosz pletykák miatt a nemesi réteg elfordul tőle. Vagyis igazi, jó barátok. Kestrel korábban felszabadíttatta az apjával a herrani dadáját, aki azóta is ott él a birtokukon szabadon, saját házat kapott és szabadságot. Arinnal sem úgy viselkedik, mint egy rabszolgával, megérti a büszkeségét, és próbálja nem letörni. Szóval, ha maga a valoriai nép egységesen nem is szimpatikus, vannak benne egyének, akiket jó embernek tartok.

Ugyanígy kettős érzéseim vannak a herraniakkal is. Sajnálom őket a veszteségeikért, a rabszolgaként való szenvedésekért és megaláztatásokért, amiket el kellett szenvedniük az évek során, és teljesen megértem, hogy nem tűrik tétlenül, hanem lázadást szerveznek. Ha rabszolgaként tartanának, én is minden másodpercben azon gondolkoznék, hogyan vághatnék vissza, és hogyan lehetnék újra szabad. Tetszik az is, hogy a harcok során a valoriai gyerekeket nem bántják, hanem gondoskodni akarnak róluk a lázadás után is.

Az viszont egyáltalán nem tetszik, hogy a felnőtt valoriaiak között nem válogatnak, és a jó embereket is hajlandóak lennének megölni. Nem akarok spoilerezni, csak annyit mondok: bor. Tudom, hogy egy háborúban vannak járulékos veszteségek, de én ezt nem tartom felmentő érvnek. Az kicsit enyhít Arin bűnén, hogy utólag megtesz mindent, hogy kijavítsa ezt a cselekedetét.

Nagyon megkedveltem Sarsine-t, Arin unokatestvérét, annak ellenére, hogy keveset szerepelt a regényben. Igazán jóindulatú, kedves teremtés, aki megérti Arin érzéseit. Ezzel szemben Smúzt rühelltem. Hiába herrani, egy undorító féreg. Vagyis a herraniak között is vannak jó és rossz emberek.

Vég és folytatás

A történet vége annyira, annyira nyitva hagy egy csomó kérdést, hogy az ember majd beleőrül, hogy nem veheti a folytatást azonnal a kezébe. Úgy hallottam, hogy valószínűleg ősszel jön majd ki a következő rész, remélem, hogy tényleg így lesz, mert nehéz várni rá.

A történetet azoknak ajánlom, akik szeretik az elnyomós-lázadós-szerelmes fantasyket, valamint, akik olyan történetet akarnak olvasni, amelyben az emberi érzések, kétségek, félelmek, vágyak jól felépítve, hihetően, életszerűen és átélhetően vannak leírva.

Kedvenc jelenetek: amikor Arinról minden kiderül Kestrel számára is, valamint a könyv legvégén található kikötős jelenet, amelyben lényegében kiderül, hogy Arin a népét vagy a szerelmét választja-e.

Kedvenc karakterek: Kestrel, Arin, Sarsine.

Kedvenc idézetek:

„Hát nem erről szólnak a mesék? A hamisból valót, a valóból hamisat csinálnak, nem?”

„- Ezt a lovat választottad?
- Ez a legjobb – felelte Arin komolyan.
- Az apámé.
- Nem hibáztatom érte a lovat.”

„- Fejezd be! – mondta. – Ne tégy úgy, mintha meggyászolnál valakit, aki nem is a véred!
Ujjai bilincsként kulcsolódtak a lány csuklójára. Kestrel kirántotta a kezét, és a fiú szavainak kegyetlensége új könnyeket csalt a szemébe.
- Szerettem – suttogta.
- Azért szeretted, mert mindent megtett, amit csak akartál.
- Nem igaz!
- Ő nem szeretett téged. Nem szerethetett. Hol van az igazi családja, Kestrel?
Kestrel nem tudta. Mindig félt megkérdezni.
- Hol van a lánya? Az unokái? Ha szeretett is, csak azért tette, mert nem volt más választása, senkije sem maradt.”

„A boldogság forrása a szabadság, mondta gyakran a tábornok, a szabadság pedig a bátorságon múlik.”

„Arin elkapta a lány pillantását.
- Te magad vagy a hazugságok istene! – sziszegte Kestrel.”

10 / 9,5 pont

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. augusztus 20., vasárnap

Azok az imádnivaló, csúnya férfiak...


Míg más lányok, nők csak a tökéletes szépfiúkat imádják a különböző könyvekben, addig nálam simán előfordul, hogy kiszúrom magamnak a valamiért nem túl szép, vagy egyenesen csúnyának tartott férfiakat, és képes vagyok totálisan beléjük zúgni. Persze, ahhoz, hogy ez megtörténjen, találnom kell bennük valamit, amit szeretni lehet, de ha ez megvan, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy egyébként mások a csúnya kategóriába sorolják őket. Na, de lássuk, kik rabolták el eddig a szívemet…

1. Perselus Piton (Harry Potter sorozat)

Zsíros haj, sárgás bőr, karvalyorr és persze, pokróc természet. Elsőre senki nem mondaná azt, hogy Piton álmai férfija. Engem mégis első pillanattól megfogott már a film előtt, a könyv olvasása során, mert éreztem, hogy több van benne, mint amit mások látnak. Igazam volt. Ő az a férfi, aki igazán tud szeretni. Akkor is, ha nem szeretik viszont. Akkor is, ha akit szeret, már évek óta halott. „Always” – azt hiszem, ez az egy szó tökéletesen elmondja, miért is szeretnivaló Perselus Piton.

2. Tyrion Lannister (Trónok harca sorozat)

A Trónok harca törpéje a könyvben felemás szemű, mostanra az orrából is hiányzik egy darab, és hát, alacsony. A filmben a Peter Dinklage alakította Tyrion konszolidáltabb kinézetű, mint a könyvben, például a feketevízi csata után is megvan az orra, ám én előbb olvastam az első könyvet, minthogy a sorozatba belenéztem volna, így elsőként a könyvbeli Tyriont kedveltem meg. Igazán intelligens férfi, aki bár élvezi a nagyok játszmáját, mégis jóindulatú. Nemcsak a saját érdekeit nézi, hanem jót akar az egyszerű emberek számára is.

3. Sandor Clegane / a Véreb (Trónok harca sorozat)

Még kisgyerek volt, amikor a pszichopata bátyja belenyomta az arcát a forró parázsba. Hatalmas sebhely maradt rajta, a könyvben nagy területen hiányzik a haja, kilátszik az állkapocscsontja, és csonka a fél füle. A filmben rajta is szépítettek egy hajszálnyit, például nem látszik ki a csontja. Viszont megvan a kopasz foltja, a fél arcát beborító sebhelye és égett azon az oldalon a füle is. És hogy miért szerettem meg mégis? Nos, először akkor figyeltem fel rá, amikor elkezdődött a szépség és a szörnyeteg történetszál közte és Sansa között. Ekkor vettem észre először, hogy Sandor csak a felszínen olyan, amilyennek a többség látja, valójában nem csak egy „kutya”, aki a király parancsára öl, és még élvezi is. Mostanra pedig hatalmas karakterfejlődésen ment át, a Véreb meghalt benne, és már csak Sandor maradt, a sérült lelkű, morgós, de egyébként szeretetre és jóra vágyó férfi, aki remélem, a GoT durvasága ellenére, a végén elnyeri a boldogságot.

4. Apollo / Caliban (Egy ágyban a szörnyeteggel)

Hatalmas, ijesztő termetű és kinézetű férfi, akit a főszereplőnő, Lily kisfia első látásra igazi szörnyetegnek hisz. A történet szerint egyáltalán nem jóképű, sőt. Mégis van benne valami, ami elsőre megfogta Lilyt és engem is. Apollo szökött fegyenc, természetesen olyan gyilkosságokkal vádolják, amiket nem ő követett el. Évekig volt egy szörnyű börtön és elmegyógyintézet keverékének nevezhető helyen, ahol fizikailag bántalmazták, aminek köszönhetően megnémult (az egyik őr rálépett a torkára). Szóval szörnyűségeken ment át, és még mindig úgy kell élnie, mint egy a kopók elől rejtőzködő vadnak. Egy barátja bújtatja, aki egyben munkát is ad neki, egy leégett színház területére kell új parkot terveznie. Apollo igazi művész, egy lenyűgöző park terveit hozza össze. Ami viszont a legvonzóbb benne, hogy hatalmas termete ellenére gyengéd és gondoskodó. Az első pillanattól úgy bánik Lily kisfiával, hogy az ember lánya csak olvadozik tőle.

5. Xcor (Fekete tőr testvériség sorozat)

Xcor nyúlszájú. A könyv szerint, még a prostituáltak sem képesek ránézni undor és félelem nélkül, úgy gondolja, nincs az a nő, aki önként a közelében akarna lenni. Vad, erős harcos, aki a rossz oldalon áll, a Testvériség ellen van, és le akarja taszítani Wrath-t a trónról. Aztán megjelenik az életében Layla, az egyetlen nő, aki nemhogy nem fél vagy undorodik tőle, hanem vonzódik hozzá. És Xcor szép lassan elkezd megváltozni. Már nem számít neki a hatalom, a trón, csak és kizárólag egyet akar, A Nőt. Azt hiszem, a benne lévő szeretetvágy volt az, ami azonnal a kedvenc karakteremmé tette, amint felbukkant a történetben, ez az érzés mindig is ott volt benne, már Layla előtt is. Rengeteget fejlődött a könyvek során, és nagyon remélem, hogy egyszer megjelenik majd a sorozat folytatása magyarul is, mert igazán érdekelne, mi lesz a sorsa Laylával együtt.

+1 Valdemar (Démoni érintés sorozat) A saját történetemből is van olyan, akit a külseje ellenére igazán a szívembe zártam. Valdemarra a fekete szín jellemző, fekete haj, fekete ruha, és fekete szempár. Sokáig abban sem lehetünk biztosak, a lelke nem fekete-e. Olyan, akár egy ijesztő halálmadár. Nem lehet tudni, kinek az oldalán áll, mit akar, mit miért tesz, hűséges vagy áruló. Viszont az, ahogyan a kicsi Marcus megolvasztja a szívét, igazán édes. Ő az első, aki meglátja a férfiban a sötétség ellenére a fényt is, és ő az, aki elérte, hogy én is meglássam benne a lehetőségeket, és megszeressem.

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. augusztus 19., szombat

Habsburg Book TAG


1. I. Ferdinánd (1503-1564): Az ő neve Magyarország három részre szakadásához (is) köthető. Azt már kevesebben tudják, hogy hosszú évekig használt közigazgatási rendszert hozott létre. Talán ez a „legszárazabb” tananyag vele kapcsolatban. Tehát melyik a legunalmasabb könyv, amit eddig olvastál?

Azt hiszem, az Odüsszeiát untam a leginkább még gimiben. Muszájból végigolvastam, mert jó kislány voltam, de nem leltem benne semmi élvezetet.

2. II. Miksa (1527-1576): „Kakukktojás” volt a családon belül, protestáns nézeteket vallott, és igazi művészlélek volt. Nem igazán tudott megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Sokszor ingatag volt a véleményét illetően. Melyik az a könyv, aminek megítélésében bizonytalan vagy?

A könyvtolvaj. Tetszett, és jó könyvnek tartom, de nem vagyok biztos benne, hogy egy olyan nagyon komoly témát, mint a II. világháború, szabad-e egy nem létező karakter, a halál szemszögéből feldolgozni. Mármint… manapság sok az ostoba, gyűlölködő ember, akik azt is megkérdőjelezik, ami tagadhatatlan tény, és azáltal, hogy egy kitalált lény meséli el a történetet, kissé hiteltelennek tűnik, mint egy mese. Pedig hát, ha maga a sztori kitalált is, amin alapszik, az sajnos a valóság.

3. Mátyás (1557-1619): Nagyon későn nősült meg, ötven felett, szóval nem siette el a dolgokat. Melyik az a könyv, aminek az olvasását régóta halogatod?

A Trónok harca negyedik és ötödik részét, a Varjak lakomáját és a Sárkányok táncát már régóta végig szeretném olvasni. Az egyetlen dolog, ami miatt a negyedik könyv felénél félretettem a történetet, és halogatom a továbbolvasást, hogy iszonyatosan kis betűkkel van nyomtatva a történet. Rossz a szemem, sokszor kitör rajtam a migrén is, és nagyon nehezen olvasok olyasmit, ami ennyire kisbetűs és hosszú.

4. I. Lipót (1640-1705): Egy ideig sikerült abszolút uralkodóként érvényesülnie a Magyar Királyságban, noha íratlan alkotmányunk ezt tiltotta. Melyik az utolsó három hónapból az a könyv, ami a kedvenced, vagyis „mindent visz”?

Hű, az a helyzet, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert az elmúlt három hónapban szinte csak olyan könyveket fogtam ki, amik nagyon tetszettek. Szóval nem tudok választani Benjamin Alire Sáenztől az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában, Ava Dellairától a Kedves halottak!, Amy Tinterától a Rebel – Az új kezdet, Alexandra Brackentől az Az idő vándorai, Jenny Hantól A fiúknak, akiket valaha szerettem és Marie Rutkoskitól A nyertes átka című könyv közül. Mindegyik más, de mindegyik totál beszippantott olvasás közben.

5. Mária Terézia (1717-1780): Nagyon sokat tett az oktatásért. Ezért a kérdés, hogy melyik az a kötelező olvasmány, amit nyugodt szívvel ajánlanál bárkinek?

Nincsen olyan kötelező olvasmány, amit mindenkinek ajánlanék. Minden ember más és más, mindenkinek más tetszik, így biztos, hogy a szerintem legjobb kötelező olvasmányokat is unná vagy egyenesen utálná valaki. Amondó vagyok, hogy mindenki válassza ki azt, amelyik neki bejön.

6. II. József (1741-1791): Jelentős rendeletei és intézkedései mellett elterjedt róla, hogy rettentően szeretett spórolni. Melyik könyvre költöttél a legkevesebbet? (Nyilván az ingyenes és ajándékkönyveket kívül.)

100 Ft-ért vettem Robin Cooktól az Agy című könyvet két évvel ezelőtt a Könyvfesztiválon. A plusz poén, hogy csak itthon jöttem rá, hogy már megvan tőle ez a könyv, igaz, egy régebbi kiadásban. XD

7. Erzsébet királyné (Sissy, 1837-1898): Életmódját tekintve jelentősen megelőzte a századot, amiben élt. Rendszeresen lovagolt, tornázott. Tehát melyik az a könyv, ami mostanában megmozgatta a fantáziádat?

Legutóbb Marie Rutkoskitól A nyertes átka. Nehezen indult a barátságunk, de a közepétől már faltam az oldalakat, és nagyon izgalmasnak találom azt a szinte legyőzhetetlen ellentétet, ami a két főszereplő szerelme között áll akadályként.

8. Erzsébet királyné (Sissy, 1837-1898): Mivel ő a kedvencem, megérdemel egy ráadást. :) Köztudott volt, hogy nagyon szerette a magyarokat. Az udvarhölgyei között is voltak néhányan. Itt egyszerűen kedvenc magyar szerzőkre, illetve kedvenc magyar könyvekre vagyok kíváncsi!

Gárdonyi Gézától az Egri csillagok, On Saitól a Calderon, Jandácsik Páltól az Állatok maszkabálja és Beninától a Megsebzett szabadság.

9. Rudolf főherceg és a szeretője Mary Vestera (1858-1889, 1871-1889): Valószínűsíthetően együtt lettek öngyilkosok Mayerlingben. A trónörököshöz pedig nagy reményeket fűztek. Melyik az a dráma, vagy drámai történet, amelyiken nagy hatással volt rád?

Nagyon kedveltem anno gimiben Molière drámáit. Olyannyira, hogy a Tartuffe mellett, ami kötelező volt, elolvastam Molière többi történetét is, csak úgy, szórakozásból.

10. Ferenc Ferdinánd főherceg és a felsége, Zsófia (1863- 1914, 1868-1914): 1914-ben Szarajevóban merénylet áldozatai lettek. Ennek kapcsán ki az a szereplő páros, akit szívesen likvidálnál?

A Trónok harcából Cersei és Jaime. Igaz, Jaime sokat fejlődött pozitív irányba a történet során, de még mindig nem jött rá, hogy Cersei velejéig gonosz. Szerintem rá fog jönni, és ő fogja végül megölni, hogy megakadályozzon valami szörnyű tettet, de aztán képtelen együtt élni a tudattal, és önmagával is végez valamilyen módon. Valószínűleg feláldozza magát egy harcban, miközben megment valaki mást (vagy úgy kompletten az emberiséget). Szóval Cersei megérdemelné a halált, Jaime pedig, mivel elválaszthatatlanok, mindenképpen követné.

A Book TAG-re Bakos Laura hívott ki, köszönöm neki. :) Az ő válaszait itt találhatjátok: https://moly.hu/karcok/956582

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. augusztus 13., vasárnap

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem - avagy vissza a tinédzserkorba


Jenny Han A fiúknak, akiket valaha szerettem című könyvére a készülő filmváltozata hívta fel a figyelmemet. Úgy gondoltam, mielőtt megnézném a filmet, mindenképpen el kéne olvasni a könyvet, szóval felkerült a listámra, és mások ajánlására a hozzám érkező könyves csomagból, ebbe kezdtem bele elsőként. Ha egy szóval kéne jellemeznem a történetet hiperszuperírtócuki. :D

A sztori főszereplője egy koreai-amerikai lány, Lara Jean. Az édesanyja meghalt, az apja neveli őt, a nővérét, Margot-ot, és a kishúgukat, Kittyt. Az édesanyjuk halála óta Margot egyfajta anyaszerepet tölt be a húgai életében, épp ezért, amikor úgy dönt, hogy a világ másik felébe megy egyetemre, Lara Jean kissé pánikba esik. A pánik csak fokozódik, amikor rájön, hogy az évekkel korábban írt szerelmes leveleit, amelyeket sosem szándékozott elküldeni annak az öt fiúnak, aki tetszett neki, valaki ellopta, és szétküldte a címzetteknek. És ezáltal elkezdődik a hatalmas kavarodás, sok nevetés, igazi fiatalos romantika és egy baromi jó könyvélmény.

A könyv három nagy vonzereje

Az egyik vonzerő, hogy nagyon szimpatikus karaktereket vonultat fel. Alig néhány oldalt olvastam csak, és máris megkedveltem Lara Jeant és a családját. Nem tökéletesek, mégis annyira szerethetőek, hogy az ember olvasás közben önkéntelenül is a családjuk részének kezdi érezni önmagát. Utoljára talán gyerekkoromban éreztem ezt, amikor a Bír-lakhoz és Egyről a kettőréhez hasonló családi sorozatokat néztem a tévében.

A másik vonzerő a tinédzserkori élmények felidézése. Lara Jean szemén keresztül nézve a világot mi is ismét tinédzserek lehetünk, eszünkbe jutnak a saját élményeink, a sulis szerelmeink, a legnagyobb égéseink, és néhány vicces eset is. Számomra a gimis évek nem voltak túl jók, kevés pozitív élményem van akkoriból, de ez a történet eszembe juttatta ezeket, valamint kicsikét átélhettem általa olyasmiket is, amik az én fiatalkoromból részben vagy egészben kimaradtak. Néhány napra azt képzelhettem, hogy megint tizenéves vagyok, és Lara Jeannel együtt élhettem át ennek a kornak minden pozitívumát.

A harmadik vonzerő pedig Jenny Han könnyed, humoros, mégis mélyebb mondanivalókkal is rendelkező stílusa. Nagyon tetszett, hogy rövidebb fejezetekből állt a regény, mert így sokkal gyorsabban haladtam vele, és ha valamiért félbe kellett hagynom, akkor nem a fejezet közepén kellett félretennem a könyvet. Rengeteget mosolyogtam egyébként olvasás közben, tele volt aranyos, poénos jelenetekkel a történet. Egyszer még hangosan fel is röhögtem, ami nálam elég nagy szó.

Szerethető karakterek

Lara Jean egy teljesen átlagos tinédzserlány, megvannak az erényei, a hibái, a vágyai és félelmei, és pont ez teszi őt szerethetővé. Szinte akármelyik olvasó bele tudja képzelni magát a helyébe, ezáltal pedig jobban át lehet érezni a problémáit, örömeit, vívódásait. Az, hogy ő a középső gyerek, szintén jó húzás, mivel így egyszerre ismeri a nővéri örömeket és nyűgöket, és a húgok örömeit és nyűgjeit. Vagyis azon olvasók, akiknek legalább egy testvérük van, akár nővérek, akár húgok, magukra ismerhetnek Lara Jean testvéri szerepében.

Margot-ról azt olvastam, hogy sok olvasó számára ellenszenves, de én nagyobb testvérként tökéletesen megértem őt. Sokszor érzéketlennek látszik, de valójában mély érzésű, talán sokkal érzékenyebb, mint a két húga. Mivel ő a legnagyobb, úgy gondolja, neki kell erősnek lenni, tartani a lelket a kisebbekben és az egyedül maradt apjában, ezért nem mutathatja ki a gyengeségeit. Ő a család tartópillérje, aki nem omolhat csak úgy össze. Amikor elutazik, Lara Jean azt gondolja, hogy Margotnak nem is hiányoznak, jól beilleszkedett Skóciában, de Margot karácsonyi viselkedésén tökéletesen látszik, hogy ez nem igaz. Honvágya van, hiányozik neki a családja, épp ezért fáj neki annyira, hogy úgy látja, mégsem volt olyan fontos szerepe a családban, hiszen az az ő távollétében is látszólag tökéletesen működik.

Kitty tipikus legkisebb gyerek. Vagány, talpra esett, iszonyatosan cuki, de egyben elkényeztetett is. Jókat mosolyogtam rajta, mint akármelyik kisgyereken, de bevallom őszintén, őt kedveltem a legkevésbé a Song lányok közül. Sokkal inkább együtt tudok érezni Margot-val és Lara Jeannel, mert inkább olyan vagyok, mint ők.

Lara Jeanék édesapja igazi apa. Szereti a lányait, próbál mindent megadni nekik, amit csak tud, de persze, egyedül nehéz helyzetben van. Amit meg lehet tudni róla a könyvből, az szimpatikussá és jó apává teszi a szememben. Nagyon tetszik például, hogy bár a felesége már nincsen velük sajnos, mégis aktívan tesz azért, hogy a koreai szokások is megmaradjanak valamelyest a lányai életében. Megtehetné, hogy csak a saját, amerikai életmódját kényszeríti rájuk, mégsem teszi.

Josh a megbízható szomszédfiú, akit a Song lányok kiskoruk óta ismernek, és szinte már családtag náluk. Ő Margot fiúja, de Lara Jean is szerelmes belé, csak elnyomja az érzéseit, mert a nővére fontosabb számára, mint önmaga. Igazából nagyon szimpatikus srác, az a típus, akiről tudod, hogy egyszer majd, néhány év múlva valakinek jó férje lesz. A könyv során a kérdés csak az, hogy vajon Margot-nak vagy Lara Jeannek.

Egészen addig úgy gondoltam, biztosan Josh a főszereplősrác a történetben, míg fel nem bukkant Peter. Az ember elsőre azt mondaná, hogy ő Josh tökéletes ellentéte, de ez csak a látszat szerintem. Petert az iskola ügyeletes szépfiújának tartják, aki beképzelt, egoista és felszínes, ám ennél sokkal több van benne. Valójában ugyanannyira jó srác, mint Josh, csak kevesen látják meg a valódi énjét a felszín alatt. Eleinte Lara Jean is csak a felszínt látja, ám minél több időt tölt vele egy egyezség miatt, annál inkább megkedveli Petert.

Chris Lara Jean egyik legközelebbi barátnője. Elsőre nem értettem, hogy miért, hiszen teljesen más személyiségek. Chris bulizós, pasizós, belemegy olyasmikbe is, amikbe ennyi idősen nem igazán okos dolog (igazából felnőttként sem az, de az már mindenkinek a maga dolga). Lara Jean ezzel szemben otthonülő, visszahúzódó és lényegében ártatlan lélek. Aztán rájöttem, hogy igazából tökéletesen passzolnak egymáshoz. Chris nem mászik Lara Jean nyakára, néha felbukkan nála, de külön éli a vadulós életét. Nem akarja a saját életmódját rákényszeríteni Lara Jeanre, ahogyan Lara Jean sem az ő életmódját Chrisre. És attól függetlenül, hogy nem egymás nyakában élnek, ha bármelyiküknek bármi gondja, baja van, akkor feltétel nélkül számíthat a másik vigasztalására, segítségére, támogatására.

Egyszerű, mégis nagyszerű történet

Ez a regény nem a nagy csavarok regénye. Egyetlen titok van benne, hogy vajon ki küldte szét Lara Jean privát leveleit, de szerintem ez is könnyedén kitalálható már az elején (legalább is én azonnal szinte biztosra tudtam). Akciódúsnak vagy pörgősnek sem mondanám. Jenny Han inkább az érzéseinkkel, a bennünk élő tinédzser felszínre hozásával operál. Méghozzá zseniálisan. Néhány oldal alatt képes elérni, hogy a történet és Lara Jean családjának részévé váljunk. Együtt nevetünk, aggódunk, szomorkodunk Lara Jeannel, és persze együtt rágjuk a körmünket, hogy a megfelelő fiút válassza, és probléma nélkül egymásra találjanak.

Mindenkinek szívből ajánlom, aki szeretne egy kicsit nosztalgiázni a tinédzserkorán, szívesen válna egy klassz család részévé némi időre, kedveli a romantikus történeteket, és szeretne jókat kuncogni sok-sok humoros jeleneten és beszóláson.

Kedvenc jelenet: amikor Peter aranyosan bánik Kittyvel, és ezért Lara Jean megpuszilja.

Kedvenc karakterek: Lara Jean, Peter, Josh.

Kedvenc idézetek:

„- Én tizenkettő voltam, te tizenegy. Megengedtem, hogy ráülj a robogómra. Emlékszel? A szemem fénye volt. Két éven keresztül az összes születésnapi pénzem félretettem, hogy meg tudjam venni. És hagytam, hogy menj vele.
- Azt hittem, csak nagylelkűségből.
- Nekimentél valaminek, és meghúztad az oldalát – folytatja. – Erre emlékszel?
- Aha. Arra, hogy sírtál.
- Nem sírtam. Jogosan elkeseredtem.”

„- Hé, nem is vagyok annyira kicsi! – tiltakozom.
- Milyen magas vagy? – kérdi Darrell.
- Százhatvan centi – füllentek. Inkább százötvenhét.
Gabe a szemétbe hajítja a kanalát.
- Olyan kicsi vagy, hogy akár zsebre is tehetnélek! – viccelődik. A fiúk jót kacagnak ezen, Peter zavartan mosolyog. Ekkora Gabe hirtelen felkap, és feldob a vállára, mint egy kisgyereket az apukája.
- Gabe! Tegyél le! – visítom, miközben kapálózok és verem a mellét.
Elkezd körbe-körbe forogni velem. A srácok hangosan röhögnek.
- Örökbe fogadlak, Large! Te leszel az én kis kedvencem, és a régi hörcsögketrecemben foglak tartani!
Annyira kacagok, hogy alig kapok levegőt, de közben szédülök is.”

„- Ami azt illeti, tényleg hasonlítasz egy kicsit a nagymamámra – jegyzi meg Peter. – Nem szeretsz káromkodni. Viszont szeretsz sütni. És péntek esténként otthon ülsz. Azta! A saját nagymamámmal randizok! Durva.”

„- Honnan tudsz ilyen sokat a hazudozásról?
- Ó, gyerekként állandóan hazudoztam. – Bár akkor nem úgy gondoltam rá. Egyfajta szerepjátékként éltem meg. Bemeséltem Kittynek, hogy örökbe fogadott gyerek, és az igazi családja egy vándorcirkusszal járja a világot. Emiatt kezdett el tornászni.”

„- Álljunk meg egy szóra! Nem is olvastad a Harry Pottert?
- Az első kettőt olvastam.
- Akkor tudnod kéne, ki az a Hisztis Myrtle!
- Már nagyon régen volt. Ő volt az egyik csaj a festményeken?
- Dehogy! Hogy bírtad abbahagyni a Titkok kamrája után? A harmadik kötet a legjobb mind közül. Úgy értem, kész őrület! – Az arcát kémlelem. – Van neked lelked?”

„- Ne sírj, apa! – szól rá Kitty, mire apa bólint, és a karjába zárja.
- Megtennél nekem egy szívességet, Kitty? – kérdi tőle.
- Mit?
- Mindig ennyi idős maradnál?
- Lehet szó róla, ha kapok egy kiskutyát – vágja rá Kitty gondolkodás nélkül.
Apám harsogó nevetésben tör ki, és Kitty is vele nevet.”

„Van egyfajta veszekedés, amire csak testvérek között kerülhet sor. Amikor olyat mond az ember, amit nem lehet visszaszívni. Kimondjuk, mert nem tudjuk magunkban tartani, mivel a dühtől nem látunk, és valahol ki kell engedni magunkból. Minden elsötétül a szemünk előtt.”

10 / 10 pont

Ha kíváncsi lettél, itt vásárolhatod meg a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz