Báró Orczy Emma: A Vörös Pimpernel – Blogturné

A Menő Könyvek ebben az évben is gondoskodik róla, hogy klasszikus történeteink ne merüljenek feledésbe. A Blogturné Klub négy bloggere ezúttal Orczy Emma bárónő világhírű regényével, A Vörös Pimpernellel indul turnéra. Ismerkedj meg velünk Zorro és a további szuperhősök előképével, és a turné végén megnyerheted a regény egy példányát!

Miért választottam ezt a könyvet?

Néha jólesik régi szépirodalmat olvasni, és a cím felkeltette az érdeklődésemet, tudni akartam, mi vagy ki az a Vörös Pimpernel.

Véleményem a könyvről

A történet a francia forradalom alatt játszódik, amikor az arisztokratákat és családjaikat a guillotine veszélye fenyegette. Egy angol, álruhás hős, a Vörös Pimpernel követőivel az életét kockáztatja, hogy életeket mentsen. Ám közben az ő élete is veszélyben van, ugyanis a francia forradalmi kormány tudni akarja, ki tesz nekik állandóan keresztbe, és ha kiderítik, az illetőre és követőire is guillotine vár.

Ez a könyv lényegében egy kifordított Robin Hood-történet volt. Itt a „szegények", a fellázadt forradalmárok voltak a történet negatív szereplői, míg a gazdag francia arisztokraták azok, akiket ártatlan színben feltüntetve meg kellett menteni az igazságtalan és kegyetlen büntetéstől, a gazdag brit arisztokraták pedig a hősök, akik életük kockáztatásával is embereket mentenek, és közben borsot törnek a forradalmárok orra alá.

Először kicsit felvontam a szemöldökömet erre a fordított helyzetre, bár megértettem, hogy egy bárói címmel rendelkező író miért mutatta be ezt a szemszöget is. Általában én a szegények pártján állok, és imádom az olyan történeteket, amikben megdöntik a gazdag zsarnokok hatalmát. De... És van egy hatalmas nagy de! Nem vagyok halálbüntetés-párti.

Aki valóban zsarnok volt, és a népen élősködött, kerüljön életfogytig börtönbe (persze ne luxusbörtönbe, hanem olyanba, ahol tényleg megbánja, amit tett). A rokonai pedig, ha elkövettek valamit, kapjanak rendes tárgyalást és a bűnükkel arányos büntetést, ha pedig nem követtek el semmit, ne büntessék őket az apjuk, férjük, egyéb rokonuk bűneiért. Szóval igen, a történetben azzal határozottan nem értek egyet, hogy feleségeket és kisgyerekeket is kivégeztek pusztán azért, mert a családfő gazdag arisztokrata volt (aki vagy elkövetett valamit a nép ellen, vagy nem). Abban az időben a feleség még csak nem is feltétlenül dönthetett arról, ki lesz a férje, elhagyni meg nagyon ritkán hagyhatta el, szóval ha a férj bármi bűnt elkövetett, a feleség nem válhatott el tőle, nem szállhatott szembe vele. Így az, hogy a férje mellett maradt, nem feltétlenül jelentette azt, hogy ő maga is támogatta az adott rendszer működését. Egy kisgyerek meg semmiről nem tehet, főképp nem az apja bűneiről.

Szóval bár alapvetően a zsarnokság, kizsákmányolás ellen vagyok, vannak esetek, amikor a fellázadt emberek túlzásokba esnek, és kiderül, hogy semmivel nem jobbak, mint akiket gyűlölnek. Épp ezért pontosan megértettem, hogy miért is teszi a Vörös Pimpernel és csapata azt, amit.

A regény eleje egy kicsit bevezetésjellegű volt, és őszintén bevallom, nem kötött le annyira. Megtudhattuk belőle, mi folyik Franciaországban, hogy a Vörös Pimpernel hogyan veri át újra és újra a forradalmi kormány embereit, és miként menekíti ki az országból a kivégzésre váró francia arisztokratákat és családjaikat. Itt előkerült egy csomó karakter, próbáltam rájönni, hogy most akkor ki is lesz a főszereplő, kiről kell megjegyeznem mindenképpen, hogy kicsoda, de valahogy zavaros volt a sok név és karakter.

Akkortól szippantott be igazán a történet, amikor végre megjelentek az igazi főszereplők. Marguerite és Sir Percy házasok, de elidegenülve élnek egymás mellett. Marguerite a múltban tett valamit, ami miatt a férje nem képes megbízni benne. Még szereti, de tartja tőle a távolságot. Marguerite pedig magányos, szomorú, vágyna a férje szerelmére, de fogalma sincs, miként szerezze vissza azt. Aztán egy zsarolásnak köszönhetően belekeveredik egy kémtörténetbe: a bátyja életéért cserébe ki kell derítenie, kicsoda a Vörös Pimpernel, és átadni az infót egy francia kémnek.

Bár már szinte az elejétől fogva tudtam, hogy kicsoda a Vörös Pimpernel, mégsem éreztem úgy, hogy unnám a történetet. Kíváncsi voltam, mi lesz, amikor Marguerite rájön a titokra, mit érez, mit tesz majd.

A Marguerite és Sir Percy közötti szerelmi történet igazán romantikus volt, főképp a ház előtti, erkélyes jelenet. Érezni lehetett a két karakter közötti vonzódást, az érzelmeik elfojtását, Marguerite kétségbeesését, azt, hogy Sir Percy mennyire kínlódik, amiért nem tud bízni a feleségében. Számomra az a jelenet nagyon átérezhető volt, a közös történetszáluk pedig pont ilyen kalandos-romantikus történetbe illő.

Sir Percyt az első pillanattól imádtam. Érdekes volt az a kettős szerep, amit játszott, a tunya és gyáva arisztokrata, amit a külvilágnak és a feleségének mutatott, és a bátor, intelligens férfi, aki valójában volt. Tetszett, hogy az író nem alkotta meg őt tökéletesre. Nem egy tökéletes hős, aki tűzön-vízen keresztülmegy, megmenti a nőt, és mindezt egy karcolás nélkül megússza. Még csak nem is egy Zorró, akit lehetetlenség legyőzni kardpárbajban. Csak egy férfi, aki az eszével, bátorságával és karizmatikusságával képes elérni a céljait. És igen, közben megsérülhet, sőt, nem is halhatatlan.

A könyv második fele a kém- és romantikus történetből átvált kalandregénybe. Marguerite nekiindul, hogy megmentse a Vörös Pimpernelt, a bátyját, és kijavítsa a hibát, amit elkövetett. Áthajózik Franciaországba, titokzatos és veszélyes helyeken jár titokzatos és veszélyes emberek között. A regény vége igazán izgalmasra sikeredett, nagyon kíváncsi voltam, miként is simulnak majd ki a szálak. Az utolsó oldalakon pedig volt egy meglepő fordulat, ami bebizonyította, hogy a Vörös Pimpernel mennyire okos és találékony. Erre a fordulatra őszintén nem számítottam, pedig annyira nyilvánvaló és logikus volt.

Hogy tetszett ez a könyv?

Az eleje egy kicsit unalmas és a sok név és karakter miatt zavaros volt számomra, de amint megjelentek a főszereplők, azonnal beszippantott a történet. Bár általában a szegények és elnyomottak pártján állok, teljesen egyetértek azzal, hogy nem lehet még a bűnösök teljes családjait sem kivégezni, szóval meg tudtam érteni a Vörös Pimpernel cselekedeteit, és drukkoltam azért, hogy ne essen baja.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki kedveli a régi szépirodalmi romantikus kalandregényeket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Orczy Emma bárónő azon szerzőink közé tartozik, akik nem magyarul publikáltak, regényei közül még mindig akad olyan, melyet magyarul nem olvashatunk. A Vörös Pimpernelhez kapcsolódó játékunkban azonban most azoknak a történeteinek eredünk nyomába, melyek hazánkban is megjelentek. Minden állomáson találtok egy idézetet, a feladatotok pedig az, hogy írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába, a szerző mely könyvéből származik az adott gondolat.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Idézet a játékhoz:

„A férje és valamennyi szomszéd megindult a keresésére s mikor a tó partjára értek, látták, a mint messze bent lebeg a vizen a lótusz virágok közt. És ott a szemük láttára átváltozott lassanként gyönyörűséges hófehér vízililiommá.”

Állomáslista:

Blogturné

04.19. Szembetűnő

04.21. Csak olvass!

04.22. Könyv és más

04.25. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Légrádi Gergely: Falaink – Blogturné

Mi történik, ha az apa elhagyja feleségét és gyermekét – csak mert a gyermek másként viselkedik vagy fejlődik, mint a többiek? Légrádi Gergely egy anya és egy kisfiú belső monológján keresztül mutatja be, milyen visszavárni valakit, aki soha nem tér haza, milyen büntetést kapni, mikor semmi rosszat nem követtünk el. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s ismerjétek meg a szerző rövid, ám annál mélyebb kisregényét. A turné végén pedig meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Miért választottam ezt a könyvet?

Olyasvalaki ajánlotta, aki korábban már több jó könyvre is felhívta a figyelmemet. Bár mindig rizikósnak érzem, amikor olyan magyar író regényét veszem a kezembe, akitől korábban még sosem olvastam, bíztam benne, hogy ezúttal sem kell csalódnom az ismerősöm ízlésében.

Véleményem a könyvről

Mindig kíváncsian, de aggódva kezdek bele egy számomra új magyar író könyvébe, mert ha nem tetszik, sokkal rosszabb érzés ezt leírni, hiszen tudom, hogy az író rátalálhat a blogomra, elolvashatja, és még ha finoman is fogalmazok, rossz érzés lesz neki. Ezúttal azonban nem volt miért aggódnom, mert nagyon bejön Légrádi Gergely stílusa, és a történet maga is tetszett.

A regény egy anyáról és a fiáról szól. A fiúnak viselkedési és tanulási nehézségei vannak, ezenkívül időnként olyan szinten megfájdul a hasa, hogy sokszor kórházba kell vinni, de senki nem tudja, mi ennek az oka. Az apa „nem ilyen gyereket” akart, ezért lelépett, ám mind a nő, mind a kisfiú olyan szeretettel várja továbbra is haza, amit egyáltalán nem érdemel meg.

A regény váltakozó szemszögű, E/1-ben hol az anya, hol a kisfiú gondolatait és érzéseit olvashatjuk. Ami jó ötlet, mert sokat segít a valódi énjük megismerésében, hogy egymás szemével is láthatjuk őket, valamint a saját fejükbe is bepillanthatunk. Ezenkívül mindkettejük szemszögéből megismerhetjük az apát, aki bár ténylegesen, fizikailag nem része a történetnek, mégis körüllengi a sztorit az első oldaltól az utolsóig, mint valami láthatatlan, toxikus gáz.

Az anya egy olyan nő, aki nagyon szerelmes lett egy férfiba, de nem igazán akart gyereket. A férfi lelki zsarolással mégis rákényszerítette a teherbeesésre, szülésre, aztán mikor kiderült, hogy a gyerekkel valami nincs teljesen rendben, a nőt hibáztatva mindenért, elhagyta a családját. Azok alapján, amiket a nő mesélt róla, lényegében egy narcisztikus szemétláda volt, aki tökéletesen értett a manipulációhoz. A nő eleinte ezt mégsem látja, hiányzik neki a férje, azt akarja, hogy visszajöjjön, önmagát hibáztatja, a gyereket hibáztatja, és megértő gondolatai vannak a férfi felé. Ám ahogy haladunk előre a történetben, úgy ismerhetjük meg egyre jobban a férj valódi énjét, és a nő is egyre inkább tisztába jön a valósággal. Az ő szála egyfajta megvilágosodástörténet ilyen szempontból.

A kisfiú imádnivaló. Őszintén szólva nem is értem a tanárait, akik állandóan csak szidják, büntetik (sokszor teljesen ok nélkül), és legszívesebben eltüntetnék az iskolából, mert a regény alapján biztos, hogy ez a kisfiú olyan diákom lenne, aki a szívemhez nő. Nem gonosz, nem rosszindulatú, csak sebzett és szomorú. És álmodozó. Nem vele van a baj, hanem az adott tanárok valók inkább olyan munkára, ahol nem kell gyerekekkel foglalkozni. Nem mondom, biztosan nehéz lehet egy ilyen álmodozó, néha vadóc kisfiúval, de egy jó tanár akkor sem úgy reagálja ezt le, ahogyan a könyvben lévők teszik. Tanári diplomával a kezemben nagyon dühös voltam rájuk olvasás közben.

A tanító nénik azt mondják, mert sose figyelek oda. Ezért vagyok rossz tanuló. Néha nem figyelek oda, ez igaz. De az órán mindig, csak azt nem veszik észre. Az órán a tanító nénik magukra figyelnek. Ezért nem látják, hogy figyelek. Meg azért, mert akkor rám kéne nézniük. Ha rám néznének, nem mondanák, hogy sose figyelek. A leckét és a dolgozatot meg rühellem. Baromság. Az órán megértem. Miért kell még gyakorolni? Leckét írni és visszamondani. Az iskolában aztán leírni, egy üres lapra. Megértettem, és kész. Meg úgysem hiszik el, hogy tudom. Teljesen felesleges.

Érdekes, hogy bár a regény tökéletesen kommunikál az olvasóval, pont arról szól, hogy a szereplői képtelenek jól kommunikálni egymással, és emiatt nem is igazán értik egymást. Az anya nem érti a fiát, a fiú nem érti az anyát, a nagyszülők és a tanárok sem értik meg sem a fiút, sem az anyát. Az apai kommunikáció pedig egy sms-t leszámítva majdhogynem teljesen hiányzik mind az anyával, mind a fiúval.

Az érdekes az, hogy mind az anya, mind a fiú próbálja elmondani az érzéseit, de ezt elsősorban rajzokkal, festményekkel teszik. Az apa szobáját érintetlenül hagyták azóta is, aminek a falán ott vannak az anya festményei, amikkel megpróbálta kifejezni a férje felé a félelmét, vágyait, fájdalmát. A kisfiú pedig egy titkos helyre eldugott rajzokkal, valamint a falra rajzolt képekkel próbálja kimutatni, amit érez és gondol.

A könyv vége felé indul el valamiféle változás anya és fia között, valamiféle kommunikáció, de arra, hogy mi lesz a jövőben velük, csak megérzéseim vannak az utolsó jelenetnek köszönhetően.

Egyébként nagyon tetszett, ahogyan az író megformálta az anya alakját (igazán hiteles volt szerintem), és az is, ahogyan bemutatta, hogyan eshet szét egy nő lelkileg, ha olyasmire kényszerítik, amit ő valójában nem akar: az anyaságra.

Hogy tetszett ez a könyv?

Nagyon érdekes volt mind irodalmi, mind pszichológiai szempontból. A kisfiú és az anya karaktere is gyönyörűen ki volt dolgozva, és sikerült mindkettejüket megkedvelnem. Szeretnék majd még olvasni az írótól, mert igazán bejön a stílusa.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Azoknak, akik kedvelik a pszichológiával, elmélkedésekkel, szimbólumokkal átitatott történeteket.

Ha kíváncsi lennél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Falaink című könyv kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmeteket a szerző további könyveire is, így játékunkban Légrádi Gergely műveinek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet a szerző valamely könyvéből, a feladatotok pedig, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a kötet címét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Idézet a játékhoz:

Aki játszótérre parkol, ne csodálkozzon, ha homokvárat építenek köré.

Állomáslista:

Blogturné

04. 16. Szembetűnő

04. 19. Könyv és más

04. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway

   

Hugh Howey: Siló – Blogturné

Tarts velünk Hugh Howey Silójába, a helyre, ahol ezrek élnek a föld alatt egy maguk gyártotta börtönben. A külvilágról és a múltról szóló történetek legendaszámba mennek, hiszen csak az arra ítéltek jutnak ki a felszínre, ahol a mérgező levegő hamar megöli őket.

A hatállomásos turné végén egy szerencsés olvasónk megnyerheti ezt a megdöbbentő disztópiát a Könyvmolyképző Kiadónak hála!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nem tudom, miért, de szeretem a disztópikus sci-fiket, amikben történik valami hatalmas katasztrófa, és az embereknek a túlélésért kell küzdeniük. Ez is ilyen könyvnek tűnt. Valamint láttam, hogy sorozat készült belőle, amit szerettem volna megnézni, de előbb természetesen, a könyvet akartam elolvasni.

Véleményem a könyvről

Öt rész van a könyvben, amikről úgy tudom, korábban külön-külön könyvként is megjelentek, de én örülök, hogy egy kötetben olvashattam el őket. Rossz lett volna minden rész után megszakítani a történetet, szóval jó ötletnek tartom, hogy végül egy könyvbe tették őket, és így is kiadták.

A történet egy olyan világban játszódik, amelyben a világkatasztrófát túlélt emberek leszármazottjai egy föld alatti, hatalmas silóban élnek. Fogalmuk sincs, mi történt korábban a külvilágban, nem tudják, mikor és hogyan kerültek az elődjeik a silóba, csak azt tudják, hogy odakint mérgező világ vár rájuk, ha kimennek, meghalnak. Legalábbis elvileg. Néhányan azonban kételkedni kezdenek ebben. A siló szabályai ugyanis furcsa módon megakadályozzák, hogy az emberek információhoz juthassanak a múlttal kapcsolatban. Tilos és súlyosan büntetendő múltbeli tárgyakat kutatni és birtokolni, a kinti világról beszélni, és ha valaki egyszer kimondja, hogy ki akar menni a silóból, akkor kimehet meghalni, de nem vonhatja vissza a kérését.

– S miből gondolod, hogy mi töröltük le a szervereket? Mi, a jó fiúk?

Félig elfordult, s elkeseredett vigyort eresztett meg.

– Mondta valaki, hogy mi vagyunk a jó fiúk?

Az első rész nagyon izgalmasan kezdődött, megismerhetjük belőle a silót, a működését, és elültetik a kétkedés magját a mi fejünkben is, hogy a silóval, a külvilágról mutatott képével valami nagyon nem stimmel. Ennek a résznek Holston seriff a főszereplője, aki kimondja a legsúlyosabb szavakat: ki akar menni. A felesége néhány éve szintén kiment, mert állította, hogy a silóban hazudnak nekik, és odakint egy csodás világ vár rájuk. Holston akkor nem mert hinni neki, de aztán történt néhány dolog, és mégis úgy döntött, hogy követi. Őszintén szólva, ebben a részben több fordulat is volt, ami teljesen sokkolt. A leginkább az, hogy azt gondoltam, Holston lesz a történet főszereplője, de végül ez mégsem így alakult. Hogy miért, azt persze, nem árulom el, vajon meghalt odakint, vagy csak kisétált az egyáltalán nem mérgező, gyönyörű világba, hogy megkeresse a feleségét? Nos, ezt ti csak akkor tudjátok majd meg, ha elolvassátok a könyvet. Higgyétek el, megéri!

A második részben két újabb főszereplőnek tűnő karakter kapunk, Jahns polgármestert és Marnes seriffhelyettest. Az nyilvánvaló lett számomra, hogy ha a silóban hazudnak is az embereknek, Jahns és Marnes nincsenek benne az összeesküvésben. Ők jó emberek, akik próbálják életben tartani a benti embereket, és a tőlük telhető legjobban gondoskodni róluk.

– Gondolja, nem törődöm az emberekkel? Erről van szó? Mert akkor téved. Én a siló minden lakosával törődöm. S azok a férfiak és nők, akik idelenn vannak a Gépészet nyolc, elfeledett szintjén, ők az én családom. Naponta látogatom őket. Naponta többször együtt eszem velük. Vállvetve dolgozunk, együtt élünk és halunk.

Ez a rész egy nagy utazás a silón keresztül, így megismerhetjük a siló teljes felépítését, működését, a szinteket, a szintekhez tartozó embercsoportokat és egyes embereket. Ugyanis a régi seriff távozása után új seriffre van szükség, Marnes pedig nagyon erősen javasol egy utódot, Juliette-et a legalsóbb szintekről, a Gépészetről. A nő korábban állítólag nagyon hasznos volt egy gyilkossági nyomozás során. Ám van két másik jelölt is a pozícióra, és az IT, valamint elsősorban annak vezetője, Bernard egyiküket támogatja Juliette-tel szemben. Jahns és Marnes ennek ellenére útnak indul a siló legmélyére, hogy a polgármester megnézhesse magának Juliette-et, és felkérhesse seriffnek.

Bár ez a rész tényleg többségében a menetelésről szólt, egyáltalán nem volt unalmas. A siló, a benne lévő emberek, az, ahogyan összeállt szép lassan, kinek a kezében van hatalom, ki irányít, mi hogyan működik, elég izgalmas volt. Érdekesnek találom a politikát (na nem a pártpolitikát, mert az mocskos és undorító, hanem úgy általánosságban véve a politikát), és ebben a részben, még ha sokszor észrevétlenül adagolva is, ott volt nyilvánvalóan a politikai szál.

Ennek a résznek is a vége nagyot ütött egy hatalmas fordulattal, aminek köszönhetően végre kiderült, hogy a történet valódi főhőse Juliette lesz végül. Vagy legalábbis reméltem, hogy a következő három részben nem kerül ki ő is valahogyan a képből.

A maradék három rész lényegében teljesen összefügg, így egyben írok róla. Juliette először is átveszi a seriffi feladatokat, és nekiáll nyomozni több gyilkossági ügyben is. Aminek köszönhetően kezd rájönni ő is, hogy valami hatalmas összeesküvés folyik a silóban, és minden embernek hazudnak. Próbálja kideríteni a titkokat, mások próbálják ebben megakadályozni, aztán szép lassan összeállnak a dolgok. Kiderül, ki a hunyó, mi a célja, és mi található a silón kívül.

Őszintén bevallom, bár Bernard karaktere nem túl szimpatikus, a tettei pedig nyilvánvalóan elítélendőek, ennek ellenére pontosan értem, miért teszi, amit tesz. Ugyanis őszintén hisz abban, hogy ha nem teszi, akkor a silóban élő emberek mind meg fognak halni. Úgy véli, hogy az emberek nem elég értelmesek és erősek elviselni az igazságot, és őszintén szólva, ha körülnézek a saját világunkban, megértem, miért gondolja így. De az is nyilvánvaló, hogy a titkolózás nem megoldás, mert bár a biztonság miatt titkolózik, végül a titkok is pusztulásba dönthetnek mindent. Valójában úgy vélem, hogy akár a titkolózás, akár az igazság mellett dönt valaki ebben az esetben, mindenképpen rossz lesz a vége. Szóval fogalmam sincs, én mit tennék Bernard helyében, így bár elítélem a tetteit, nem feltétlenül éreztem azt, hogy egy velejéig gonosz ember. Velejéig gonosz akkor lett volna, ha azért titkolózik, manipulál és követ el nagyon rossz dolgokat, hogy megszerezze a hatalmat. De őt nem érdekelte a hatalom, vagy legalábbis nem egoista okokból.

– Nem azért vagyunk itt, hogy zűrt csináljunk – jelentette ki –, azért vagyunk itt, hogy rendet tegyünk! A felkelés már kitört. – McLainhez fordult. – Nem látod? Most éljük meg a felkelést. Szüleink a felkelés gyermekei voltak, mi meg most a saját gyerekeinkkel etetjük ugyanazt a gépezetet. Ez nem valami újnak a kezdete, hanem valami réginek a vége lesz. Ha az Ellátás velünk tart, van esélyünk. Ha nem, úgy kísértse tekinteteteket testünk látványa a külső világban, amit én már messze nem tartok annyira rohadtnak, mint ezt az átkozott silót!

De megértem Juliette-et és a lázadókat is. Én is dühös lennék, ha hülyének néznének, és teljesen átvernének. Úgyhogy az ő tetteiket is bár sokszor ostobaságnak és felesleges öngyilkossági kísérletnek tartottam, átéreztem, miért teszik, amit tesznek.

Szerintem ez az a könyv, ahol valójában nincsenek igazi gonoszok, csak két ellentétes nézet, két ellentétes oldal, aminek a tagjai valóban hisznek abban, amit csinálnak. Mindkét fél azt hiszi, hogy ők a jó oldal, ami megmenti az embereket és jobb életet teremt nekik. És ez igazán érdekes felállás volt, mert a legtöbb regényben mindig van egy főgonosz, akit szívből lehet gyűlölni.

Olvasás után megnéztem a könyvből készült sorozatot is, és a legnagyobb különbséget abban látom, hogy míg a könyvben egyes nyomok apróságként vannak átadva, nincsenek kifejtve, megmagyarázva, kinyomozva úgy igazán, addig a sorozatban a nyomozásé a főszerep, ezek az apró nyomok mind összefüggnek, és megmutatják nekünk őket teljesen kibontva az adott szálakat. A könyv viszont a nyomozás helyett inkább az akcióra, politikára, fordulatokra megy rá úgy igazán. Őszintén bevallom, ez azon ritka esetek egyike, amikor a könyv és a film története ugyanaz, de a lényege nagyon más, mégis mindkettő zseniális a maga nemében.

Hogy tetszett ez a könyv?

Izgalmas, fordulatos, ütős volt, a siló világa tökéletesen felépített, és a karakterek igazán összetettek.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy zseniális disztópikus sci-fit szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A Könyvmolyképző Kiadó honlapján találtok beleolvasót a Siló omnibusz kiadásához, és minden állomáson egy idézetet belőle, amiről el kell döntenetek, hogy az olvasottak alapján az IGAZ VAGY HAMIS?

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Idézet a játékhoz:

Most menekülési útvonalként használták emberek ezrei, akik ismétlődő ciklusokban közlekedtek benne fel és alá, bár Holston szerint jobb lett volna, ha főút gyanánt veszik igénybe. (Igaz vagy hamis?)

Állomáslista:

Blogturné

04. 13. Hagyjatok! Olvasok! (extra)

04. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

04. 16. Könyv és más

04. 18. KönyvParfé

04. 20. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 22. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

   

Rupi Kaur: Gyógyító szavak – Blogturné

Rupi Kaur gyógyulását a versírás segítette, így ebben a különleges kiadványban különféle feladatokat és írásgyakorlatokat ad az olvasóknak, hogy ők is sikeresen feldolgozhassák a traumáikat a szavak által.

Tartsatok bloggereinkkel, akik részt vettek ezen az irányított utazáson a saját lelkükhöz. Ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak hála egy szerencsés olvasó megnyeri a Gyógyító szavakat!

Miért választottam ezt a könyvet?

Olvastam Rupi Kaur eddig megjelent versesköteteit, és bár nem igazán áll hozzám közel a rímeket nem tartalmazó szabadvers, a gondolatok, amiket átadott a szavaival, nagyon is átérezhetőek, érthetőek számomra. Így kíváncsi voltam, hogy miféle feladatgyűjteményt állított össze.

Véleményem a könyvről

Őszintén bevallom, kicsit féltem, hogy ez a könyv mégsem az írásról szól majd, hanem csak ugyanolyan átlagos pszichológiai önképző feladatos könyv lesz, mint amik már korábban a kezemben jártak. Nem mintha azok nem lennének jók, ha a megfelelő szakember állítja össze őket a megfelelő feladatokkal, de Rupi Kaurtól inkább valami olyasmit vártam, ami ténylegesen szoros kapcsolatban áll az írással.

És szerencsére azt is kaptam.

A könyv elején elolvashatjuk Rupi Kaur gondolatait arról, hogy mi is a költészet, hogy ki lehet kreatív, hogy kiknek szól a könyv, mi is a szabad írás és mit jelent Kaurnak, hogy ő miként kezdett el írni, és hogy hogyan határozza meg a saját stílusát. Végül pedig tippeket kapunk azzal kapcsolatban, hogy is álljunk a feladatokhoz, az íráshoz.

A feladatos része a könyvnek négy fejezetből áll, ami négy témakörhöz kapcsolódik. Fájdalom, szeretet, szakítás, gyógyulás.

A fejezetek elején egy-egy saját verset találhatunk Kaurtól, valamint egy kis írást arról, hogy neki mit jelent az adott témakör szava, az adott fejezet. Tetszett, hogy Kaur odafigyelt az olvasói lelkére, megírta, hogy ha egy feladatot ki akarunk hagyni, akkor nyugodtan. Vagy ha szükségünk van némi szünetre, vagy csak arra, hogy lehunyjuk a szemünket, és vegyünk néhány mély levegőt, akkor tegyük meg. Mert a témák és feladatok, valamin az írás segítségével leáshatunk a lelkünk legmélyére, és az nem mindig könnyed és kellemes.

Bár őszintén bevallom, még nem csináltam végig a könyv összes feladatát, de amiket igen, azokat nagyon élveztem. Igyekeztem spontán és őszintén leírni a gondolataimat, érzéseimet, így néha olyasmi is kijött belőlem, amiről nem hittem volna, hogy valaha is le fogom írni. De jólesett. Egyfelől az, hogy kiírhattam magamból, másfelől az, hogy egyáltalán írhattam valamit. Sokáig az írás volt az életem, aztán mivel meg kell élnem valamiből, beszippantott a felnőttek világa, és a 8 órás állásom mellett valahogy már nem ment úgy az írás, mint régen. Most viszont a feladatoknak köszönhetően könnyedén születtek meg a sorok a kezem alól.

A feladatok érdekesek, változatosak, beindítják az ember fantáziáját és az emlékeit is előhozzák. Valamint segítenek feldolgozni az érzéseinket. Én leginkább azokat a feladatokat szerettem, amelyeknél verset kellett vagy azt is lehetett írni. Nem tudom, miért, mert életem során több novellát és regényt írtam, mint verset, de valamiért időnként rám jön a versírás, és akkor nagyon jólesik.

Kaur a feladatok során sem engedi el az olvasói kezét. Megpróbál segíteni, támpontot nyújtani, ihletet adni ahhoz, hogy képesek legyünk kiírni magunkból a gondolatainkat és érzéseinket. Például szavakat ad, amikkel kapcsolatban írnunk kell, vagy elkezdi az első mondatot, esetleg különböző szituációkat képzeltet el velünk.

Bár a turné most lezárult, biztos, hogy a még elmaradt feladatokat is végig fogom csinálni, mert szerintem több szempontból is jót tesznek nekem.

Hogy tetszett ez a könyv?

Azt kaptam, amit reméltem, és amit Rupi Kaurtól a verseskötetei alapján elvártam. A feladatok szórakoztatóak, kreatívak, valóban ráveszik az embert az írásra, és segítenek a gondolataink összefoglalásában, az érzéseink kimondásában.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az írás által kifejezni azt, ami a fejében és a lelkében van, és úgy érzi, jót tehet neki, ha önmaga előtt is megnyílik a könyv oldalain.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

Rupi Kaurnak már három verseskötete jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál, és játékunk is ezekkel kapcsolatos. Minden állomáson találtok egy verset, és meg kell válaszolnotok, mely kötetben jelent meg az adott írás! Jó keresgélést!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Vers a játékhoz:

„igen

lehetséges

gyűlölni és szeretni is valakit

egyszerre

én is ezt teszem magammal

mindennap”

Állomáslista:

Blogturné

04. 09. Hagyjatok! Olvasok!

04. 12. Szembetűnő

04. 13. Readinspo

04. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

04. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út

a Rafflecopter giveaway