Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2017. október 18., szerda

Cindi Madsen: Hamupipőke, menj a búsba!


Nagyon ritkán olvasok színtiszta romantikus, csajos regényt, ám Cindi Madsen Hamupipőke, menj a búsba! című története elcsábított. Valószínűleg azért, mert mindig is imádtam a Disney meséket, és nagyon érdekelt, hogyan szövi bele Madsen a történetbe ezeket. Szóval úgy döntöttem, lesz, ami lesz, tetszik majd, vagy sem, elolvasom.

A történet röviden összefoglalva egy Darby nevű fiatal nőről szól, aki annyiszor és annyiféleképpen csalódott már a férfiakban és párkapcsolatokban, hogy teljesen elment tőlük a kedve. Míg régen hitt az igazi és örök szerelemben, mostanra úgy véli, minden gyengéd érzés előbb vagy utóbb elmúlik, minden férfiról kiderül, hogy van valami megbocsáthatatlan hibája, és a legjobbnak tűnő kapcsolat is idővel fuccsba megy. Esettanulmányokat készít a korábbi pasijairól, amikben különböző Disney hercegekhez hasonlítja őket, és ez segít neki abban, hogy ha elgyengülne egy helyes pasitól, akkor emlékeztesse magát, mindaz, amit érez, csak illúzió, mese. Aztán egy nap vacsorázni megy a legjobb barátnőjével, az étterem hibás padlójába beleakad a cipősarka, és megmenti őt az orra eséstől a „herceg”.

Amiért szerettem…

Ahogy fentebb is írtam, nem szoktam túl gyakran ilyen zsánerű könyveket olvasni. Ám ez a regény mégis jól elszórakoztatott. Ennek az egyik oka az volt, hogy Darby karaktere nagyon hasonlít rám. Mi vagyunk a hívő hitetlenek. Az agyunk a tapasztalataink okán azt mondja, idióták vagyunk, ha hiszünk a nagy Ő létezésében és az igaz szerelemben. Hiszen, ha létezik is, oly keveseknek adatik meg, hogy megtalálják. Valahol mélyen viszont mégis reménykedünk benne, hogy tévedünk. A realista agyunk és az irreális szívünk folyamatos harcban áll egymással. A szív remél, az agy pedig halálra szidja őt, amiért akkora idióta, hogy még mindig nem fogadta el teljesen a tényeket.

Azt hiszem, a félelem is közös bennünk Darbyban. Félünk attól is, hogy a sebeink miatt elszalasztjuk a nagy Ő-t, és attól is, hogy ha leengedjük a pajzsunkat, és magunkhoz eresztünk valakit, akkor idővel megint kiderül, hogy a nagy francokat ő a nagy Ő, és már megint tévedtünk.

Úgy gondolom, sok nő küzd hasonló félelmekkel és gondokkal, úgyhogy szerintem olvasás közben sokan átérezhetik Darby önmagával folytatott harcát.

Jake

Nos, igen. Jake a tökéletes férfinak tűnik. Helyes, kedves, türelmes, tisztelettudó. Elfogadja Darbyt olyannak, amilyen, tiszteletben tartja, hogy nőként fontos neki a munkája, segíti a karrierje építésében, gondoskodik róla, ám nem tartja önmagánál gyengébbnek. És mégis… ahogyan Darby, úgy én is összeszoruló gyomorral vártam olvasás közben, hogy mikor derül majd ki róla valami. Akár csak annyi, hogy az elfogadása csak ideiglenesen működött. Olyan sok emberrel találkoztam már életem során, akik egy ideig látszólag elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, aztán meguntak, és már nem volt okuk az elfogadásomra. Szóval megtanultam, hogy sosem lehet tudni: aki ma elfogadónak tűnik, lehet, hogy holnap már nem az. Az emberek érzései folyamatosan változnak.

Csak hogy mindenki ugyanúgy izgulhasson, mint én, nem árulom el, hogy Jake szerelme végül tartósnak bizonyult-e, nem fosztok meg senkit a körömrágástól. :)

A hercegek

A regény történetébe beágyazva találhatjuk Darby esettanulmányait az exeiről. Ahogy fentebb is említettem, mindegyiküket egy-egy Disney herceghez hasonlítja. Nagyon bírtam ezeket a részeket, mindig kíváncsian vártam, hogy mikor jutunk el a következőhöz, és vajon melyik herceghez hasonlítja majd az újabb exét, és mi alapján.

Kicsit tartottam attól, hogy az exek és a velük való kapcsolatok majd túl meseszerűre sikerednek azért, hogy rá lehessen húzni őket a mesék vázára, de szerencsére ez nem így történt. Az exek személyisége, a velük kialakuló szerelem és a probléma, ami végül tönkretette a kapcsolatot nagyon is reális lett minden esetben.

Azt külön szerettem, hogy Madsen nem sztereotipizált, mindegyik férfi teljesen más személyiség volt, és igen, akadtak köztük szimpatikus pasik is, akik alapjában véve jó emberek, csak valami okból kifolyólag mégsem tudtak működtetni egy kapcsolatot. Ha mindegyiküket rohadéknak festi meg, az ugyanúgy irreálisnak tűnt volna, mintha mindegyikük tökéletes herceg lenne.

Egy nő karrierje

Bár a 21. században élünk, még mindig nagyon nehéz egy nőnek a karrierépítést választani. Az meg még nehezebb, hogy olyan férfit találjon maga mellé, aki igazán támogatja őt ebben. A regény is szépen megmutatja, hogy vannak férfiak, akik a kapcsolat elején támogatóan állnak a témához, aztán komolyodik a kapcsolat, és végül milyen meglepő, az ő karrierjük, és az ő családalapítási terveik kerülnek előtérbe. Azt gondolják, ha a nő már szerelmes beléjük, akkor hagyja majd elnyomni magát és a terveit, csak hát, vannak olyan erős, határozott nők, mint Darby, akik tudják, hogy aki az álmaidról való lemondásra akar rávenni, azért nem érdemes semmit feladni, mert biztosan nem az Igazi.

Szóval igen, Darby, bármit is mond, vágyik a szerelemre, csak hát, ennek ellenére nem elégszik meg egy rossz vagy hozzá nem illő férfival, mint oly sok más nő. Nem akar csak azért maga mellé valakit, hogy legyen mellette valaki, mert a nem megfelelő emberrel élni sokkal rosszabb, mint egyedül lenni. Darbynak csak olyan férfi kell, aki méltó rá, hogy Darby beengedje az életébe. Ha meg nem jön, Darby akkor sem esik szét. Szépen elvan egyedül is, éli a kis életét, szereti a munkáját, szórakozik a barátaival, és kész.

A női mellékszereplők

Madsen a nőkkel kapcsolatban sem sztereotipizált. Darby mellett sokféle nőtípus tűnik fel a regényben mellékszereplőként. Stephanie, Darby legjobb barátnője éppen az esküvőjére készül azzal a férfival, akiről úgy gondolja, ő a nagy Ő. Steph nem olyan ironikus, mint a barátnője, hisz a szerelemben, a házasságban, mégis jól kiegészítik egymást Darbyval, mert egyikük sem nézi hülyének a másikat annak ellenére, hogy ebben a fontos témában teljesen másképp gondolkoznak.

Barbara, Darby egyik ügyfele szintén nem hisz a szerelemben és a párkapcsolatokban, ennek ellenére igazi férjfaló. Úgy gondolja, a férfiak úgyis mindig elárulják a nőket előbb vagy utóbb, ezért szerelemből lenni valakivel, ostobaság. Gazdag férfiakat kell keresni, elcsábítani őket, hozzájuk menni, aztán elválni, és boldogan élni a tőlük kapott pénzből.

Anne Darby mostohatestvérének, Devinnek a felesége, az ő karaktere által kaphatunk belátást egy gyerekes család életébe. Ő és Devin szeretik egymást, de amióta megérkezett a második gyerekük, folyton fáradtak és vitáznak. Darbyt ez eleinte megerősíti abban, hogy nem akar családot alapítani, mert az még a legjobb kapcsolatokat is tönkreteszi, ám végül rájön, hogy rossz szemszögből nézte Anne-ék családját.

Darby főnöke, Patricia, azt a fajta nőt testesíti meg, aki negatív módon karrierista. A saját alkalmazottait is sanyargatja, szekálja, olyan dolgokkal zaklatja, amiket ő maga is két másodperc alatt meg tudna oldani. Bár ez nincs benne a történetben, de ismertem hasonló nőket, és szerintem az a típus, aki olyan sokat szenvedhetett a karrierépítése során az elnyomástól, hogy amint hatalmi pozícióba került, ő is elkezdett elnyomni másokat, hogy ettől jobbnak, többnek érezze magát.

Aztán persze ott vannak még a nagyon mellékszereplők, akik épphogy csak említve vannak. Közülük a többség házas, gyerekeik vannak, akad köztük, aki valóban boldog, és van, aki csak megjátssza, hogy az.

A történetet azoknak a nőknek ajánlom, akik még hisznek a szerelemben, és azoknak, akiknek az agya már nem hisz, de a szívük még vágyik rá. Ez a történet igazán jó kikapcsolódást nyújt, ám közben fontos dolgokról gondolkoztatja el az embert.

Kedvenc karakterek: Darby, Jake, Devin.

Kedvenc jelenet: amikor Darby hazaviszi a családjához Jake-et.

Kedvenc idézetek:

„Amikor számba vettem a párkapcsolataimat, rájöttem, hogy a szerelmi életem sokkal jobban hasonlít a Con Air – A fegyencjárat című filmre, mint a Hamupipőkére – nagyon nyögvenyelős, és tele van rosszfiúkkal.”

„- És mi a véleményed arról a mondásról, hogy „senki sem magányos sziget”?
- Hát egy férfi biztosan nem az, mert egyedül nem élné túl. A férfiak túlméretezett csecsemők. A nők férfiak nélkül azonban… Nos, azt hiszem, viszonylag problémamentes felállás. Én tökéletes sziget lennék.”

„Az Aladdin végén minden elrendeződik, mert Aladdin őszintén kitálal, és bevallja az érzéseit… És, legyünk teljesen őszinték, Jázmin elég gazdag ahhoz, hogy gondoskodjon magáról, ezért az egésznek nincs is jelentősége. Azért szerintem nem kellett volna olyan gyorsan beadnia a derekát – talán még a királyságot is irányíthatta volna nélküle -, így szerencsétlen lányok nem élnének abban a hitben, hogy egy kis bocsánatkérés meg repülgetés a naplementében mindent rendbe hoz. Úgy értem, honnan tudta, hogy a fickó nem fog újra hazudni? Lehet, hogy meg is tette.”

„- Bocsánatot kérek a tetteimért – mondta a politikus. – Sajnálom, hogy az emberek bizalma megingott bennem. És különösen sajnálom, hogy fájdalmat okoztam a családomnak…
- Ó, abban biztos vagyok – szúrtam oda neki, még akkor is, ha nem hall. – Csak azt sajnálod, hogy lebuktál. Különben most is egy prostival lennél.
Undorító volt nézni, hogy ekkora sajtónyilvánosság előtt kér bocsánatot a feleségétől. Tudjátok, mire vágyik a felesége a legkevésbé? (Eltekintve persze attól, hogy a férje ne kurvázzon.) Hogy a fickó sajtótájékoztatót tartson, és így kérjen tőle bocsánatot. Ha valóban sajnálná, valami kellemes, privát helyen kérne elnézést tőle, ahol az asszony nyugodtan pofon vághatja, és elmondhatja, mekkora seggfej.
Persze, hogy csúszik-mászik, mint a féreg, és azt állítja, hogy mindent megbánt. Mi mást tehetne? Mégsem állhat ki egy egész nemzet elé azzal, hogy: „A prostik csodálatosak! Imádom, hogy megfizethetem őket, és megcsinálnak mindenféle perverz dolgot, amire a feleségem nem hajlandó!” Azt hiszem, ezért legalább felnéznék rá. Tudnám, hogy nem hadovál összevissza. Mert, mint mondtam, valójában nem is sajnálja. Csak azt bánja, hogy rajtakapták. Ilyenek a férfiak.”

„- Emlékszem, hogy régen másról sem tudtál beszélni, mint arról, hogyan találsz majd egy fickót, akihez hozzámész feleségül. Folyton bámultad a tévét, nézted azokat a csöpögős filmeket…
- Aztán felnőttem, és megtudtam, miért végződik minden romantikus történet azzal, hogy a fiú és a lány egymásra talál. Mert utána minden összeomlik.”

„- (…) Az csak egy dolog, hogy túl kellett tennem magam a sok seggfejen, akik megingatták a bizalmamat, megbántottak, és igazi lúzernek éreztem magam miattuk, de legalább láttam, mi lett velük azután. Viszont egészen más dolog kiheverni a jókat.”

„Igen, hasonló dolog történik A szépség és a szörnyetegben is. Olyan sok időt kell várni a hercegre, és amikor végül emberré változik, arra gondolsz, hogy állatként aranyosabb volt. Ki gondolta volna, hogy a végén visszasírjuk a szörnyeteget?”

„Ha kiszolgáltatottnak és tehetetlennek kellett tettetnem magam, hogy megtartsak egy férfit, akkor inkább nem kértem belőle.”

„- Ez úgy hangzik, mintha konkurenciám akadt volna. Jobb lesz, ha összeszedem magam.
Óvatosan a bicepszére tettem a kezem, és a hüvelykujjammal végigsimítottam a domborodó izomzaton.
- Neked én vagyok az egyetlen konkurenciád.
Jake fölkapta a fejét, és zavartan rám nézett.
- Ezek szerint le kell hogy győzzelek?
- Igen. Engem és az összes aggályomat. Meg a volt pasikat, akik miatt aggályaim vannak. Ó, és Ms. Barbara Covingont.
Jake felvonta a szemöldökét.
- Ez egyre érdekesebb lesz.”

„- Azt állítod, hogy egy férfinak, ami a szívén, az a száján, mintha mindig őszinték lennének. De túl sok hazuggal találkoztam már ahhoz, hogy ezt elhiggyem.
- Azokat a dolgokat megtartjuk magunknak, amelyekről úgy sejtjük, hogy bajba sodorhatnak bennünket – magyarázta Jake. – Ezért van az, hogy amikor mondunk valami szerintünk teljesen ártalmatlan dolgot, totálisan megdöbbenünk és összezavarodunk, amikor dühbe gurultok.”

„- Nos, annyira ne szaladjunk előre! Csak néhány hete ismerem, és tudod, hogy erre vonatkozóan szigorú szabályaim vannak.
- Á, igen. A „nincs szerelem, nincs szex” szabály. Legalább ezzel én is egyetértek.
- Igen, áradásul ez olyan szabály, amelyet mindenképpen betartok, nem számít, ki milyen dögös vagy ellenállhatatlan.”

„- Nos, minden kapcsolatunkban, beleértve az üzletieket is, el kell döntenünk, hogy hajlandóak vagyunk-e erőfeszítést tenni azért, hogy működjön – jegyezte meg Jake, és belenézett a szemembe.
Hátradőltem a széken.
- Remek. Ezek szerint még a munkámban sem számíthatok happy endre, pedig imádom.
- Te döntesz a befejezésről. Ha valamit nem szeretsz, nem kell mást tenned, mint változtatni rajta.
- Ez valóban jó ötletnek tűnik, de a valóság azért ennél bonyolultabb. – Égett a gyomrom a rémes érzéstől, hogy az életem egyre bonyolultabb lesz. – A dolgok soha nem úgy végződnek, ahogy az ember szeretné.
Ezt mindennél jobban megtanultam.”

„- Rengeteg baj van velem – tette hozzá Jake. – Például szerelmes vagyok egy olyan nőbe, aki nem hisz a szerelemben.
Nem kaptam levegőt.
- Nem arról van szó, hogy nem hiszek benne. – A mellkasomhoz kaptam a kezemet. – Rólam van szó, ugye?”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. október 17., kedd

Róbert Katalin: Szelídíts meg! - Blogturné


Vajon a herceg megszelídítheti a vad lányt? Új, mai köntöst kapott a Kisherceg és Róka története, méghozzá Róbert Katalin tollából.
A különleges regénnyel a Blogturné Klub öt tagja ismertet meg titeket. Figyeljétek az állomásokat és nyerhettek is, méghozzá három példányt a regényből! 
Róbert Katalintól a Szelídíts meg! című regényt három ok miatt akartam mindenképpen elolvasni. Az egyik, hogy gyönyörű a borítója. A másik, hogy Kata szerkesztőm, még soha nem olvastam tőle semmit, és nagyon érdekelt, hogy hogyan is ír. A harmadik pedig az, hogy igencsak kevés könyvet olvasok el többször is életem során, ám A kis herceget minden évben előveszem, mert minden újraolvasás során találok benne valami újat, amin érdemes elgondolkoznom. Szóval nagyon kíváncsi voltam, Kata hogyan is dolgozta fel az egyik kedvenc történetemet.

A történet röviden egy tinédzserlányról, Rókáról szól, akinek a szülei nemrég elváltak, a régi iskolájában rossz társaságba keveredett, és olyasmik történtek vele, amik miatt szúrós, magába forduló, semmivel nem törődő, senkiben nem bízó, megsebzett lélek lett. Mivel az iskola sem nagyon érdekli, több tantárgyból is bukásra áll, így például matekból is. Ezért az osztályfőnöke felkéri az egyik harmadikos éltanulót, Kisherceget, hogy korrepetálja Rókát matematikából. Kisherceg pedig lépésről lépésre próbálja megszelídíteni Rókát, ami nem egyszerű feladat.

A megszelídítendő Róka

Rókát szinte azonnal megkedveltem, mert pontosan átéreztem a családi problémáit. Én is voltam már, ha nem is pontosan ilyen, de hasonló helyzetben. Anno az én szüleim is elváltak, a különbség csak annyi, hogy én ennek szívből örültem, és inkább azon voltam kiakadva, hogy el kell mennem láthatásra az apámhoz kötelező jelleggel a hülye törvények miatt. Ezen kívül a szülő új párjával szembeni ellenállást is megértem, akkor is, ha az adott pár rendes ember, mint a regényben is. Amikor anyunak a válás után sok-sok évvel párja lett, először nagyon nehezen tudtam elfogadni. Jó pár hónap kellett, hogy rájöjjek, anyukám választottja igazán jó ember, akivel anyunak és nekünk is szerencsénk volt, és elmúljon a sértődöttségem és a féltékenységem amiatt, hogy anyának már nem csak mi vagyunk fontosak.

Szóval teljesen át tudtam érezni a Rókában lévő fájdalmat, dacot, haragot. A család jó esetben biztonságot és szeretetet nyújt az embernek, de még egy szerető család is rengeteg törést és lelki sebet tud ejteni az emberen akaratlanul.

Itt is, Rókát szereti az anyukája és az apukája is, csak egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki, hogyan közeledjenek a lányuk felé, és ezért inkább nem is akarják észrevenni, hogy valami baja van. Elvannak a saját kis vitáikkal, gondjaikkal, és azt remélik, hogy Róka majd magától kinövi a problémáit, és így nem nekik kell megoldani majd azokat.

Az önmagát kereső Kisherceg

Kisherceg a tökéletes jófiú, aki mindenkinek meg akar felelni, és senkinek nem akar gondot okozni, épp ezért nem úgy éli az életét, ahogyan ő szeretné, hanem úgy, ahogyan szerinte mások elvárják tőle. Azt hiszem, az ő karakterét is át tudom érezni, mert én is sokáig jó kislányként pazaroltam el az életemet. Aztán rájöttem, hogy hiába vagyok jó kislány, mert egyesek így sem tudnak értékelni, és olyanok miatt, akik nem értékelik az erőfeszítéseim, miért is mondanék le az álmaimról és a boldogságomról…

Szóval megtanultam önmagam lenni, még ha így csalódást is okozok másoknak esetleg.

Kisherceg is pont ezen az úton jár, feszeng a tökéletes jófiú szerepében, érzi, hogy nem boldog tőle, de nem tudja, hogyan változtasson, és még csak keresi önmagát. Rókával pedig nagyon jól kiegészítik egymást, mert pont azt adják a másiknak, amitől az rátalálhat a valódi önmagára.

Szép, kényes Rozi

Nagyon tetszett Rozi karaktere, no, nem azért, mert szimpatikus volt, hanem azért, mert nagyon jól fel lehetett ismerni benne az eredeti kis herceg rózsáját. A kényeskedése, az egoizmusa, az, hogy Kishercegnek minden szavát és tettét meg kellett fontolnia, nehogy Rozi megsértődjön vagy kiboruljon rajta, tökéletesen visszaadta azt, amit az eredeti történetben is éreztem a kis herceg és a rózsája kapcsolatának kapcsán. Végigrettegtem a regényt, hogy vajon Kata mennyire tartja magát az eredeti sztorihoz, ahol is a kis herceg végül visszatért a rózsájához. Nem árulom el a regényben mi történt, hadd izgulja mindenki végig a történetet olvasás közben.

A kis herceg párhuzamok

Róka Kisherceg általi megszelídítéséről és Rozi karakterének a rózsával való párhuzamáról fentebb már írtam, ám ezen kívül is találhatók még olyan momentumok, amelyeket az eredeti A kis herceg című könyv ihletett.

Ott van például Pilóta, Kisherceg osztályfőnöke. Ahogyan az eredeti történetben, úgy Kata regényében is kölcsönös a törődés és tanítás, ami Pilóta és Kisherceg között folyik. Pilóta megpróbál segíteni Kishercegnek, hogy megtalálja a saját útját, Kisherceg pedig emlékezteti arra, hogy teljesen felnőttnek lenni nem feltétlenül jó dolog.

Pilóta az, aki bevonja Kisherceget egy különleges iskolai projektbe. Mivel Kisherceg képtelen eldönteni, hogy milyen fakultációkat válasszon, a gimnázium után milyen iskolába jelentkezzen, és milyen szakma érdekli, ezért elküldi őt különböző felnőttekhez, hogy megismerhesse a munkájukat, betekintést nyerhessen az életükbe. Ahogy Kisherceg végigjárja ezeket az embereket, az olyan, mint amikor a kis herceg végigjárta a különböző bolygókat. A párhuzam nagyon jó volt. Nyelvileg, stílusban, pont olyan ironikus és groteszk mondatok hangzottak el a felnőttek szájából, mint az eredeti műben. Ami kicsit zavart, hogy éppen ezzel ríttak ki ezek a részek a regényből, ugyanis a regény többi része teljesen reális, hihető történéseket és párbeszédeket tartalmaz A kis herceghez való hasonlóságok ellenére, ám azt nem tudom elképzelni, hogy a valóságban egy újságíró, bemondó, készletgazdálkodó, marketinges vagy ügyvéd száját olyan mondatok hagyják el, amilyenek a regényben. Szóval ezeket a részeket inkább novellaként tudtam volna elképzelni, a regénytől különállóan, mert annak kiemelkedően zseniálisak lennének, csak számomra a regény stílusába nem passzoltak bele. Úgyhogy ezeket kicsit úgy olvastam, mintha a történet lényegétől független írások lennének.

A csomagolás

Általában a borítókról nem szoktam írni az értékeléseimben, de ezúttal kivételt kell tennem. Ugyanis a Szelídíts meg! borítója egyszerűen gyönyörűséges. A színvilága, Róka megrajzolt arca, és a róka… Nagyon kevés borítóért tudok igazán rajongani, de ez azok közé tartozik.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik az eredeti A kis herceg című könyvet, és szívesen olvasnának egy a mai világban játszódó, fiatalok gondjairól és érzéseiről szóló történetet, amelyben izgalmas párhuzamok mutatkoznak az eredeti történettel kapcsolatban.

Kedvenc karakterek: Róka, Kisherceg, Kitti

Kedvenc jelenetek: Amikor Róka elmondja a szüleinek, mi történt vele.

Kedvenc idézetek:

„– Az én munkám nagyon fontos. Az emberek életét könnyítem meg, ha jól végzem. – Kisherceg hevesen bólogatott, bár a készletgazdálkodó aligha láthatta, hiszen a háta mögött állt. – És észrevétlen maradok. Az a jó, ha senki sem gondol a készletgazdálkodóra. Akkor megy minden rendben.
Kisherceg körbepillantott a szűk irodában, ahol a készletgazdálkodó asztala, egyetlen széke, kicsit kókadozó növénye és tűzfalra bámuló ablaka volt. Valószínűnek tartotta, hogy soha senki sem gondol a készletgazdálkodóra. És ettől megmagyarázhatatlan módon elszomorodott.”

„– Ha haza akarnál jönni, Regi, meg lehetne oldani. Levizsgáznál, és...
– Milyen haza? – csattant fel Róka. – Apu, a picsába is, mit képzelsz te rólam? Hogy a fenébe lenne nekem az a haza, ahol azzal a...
– Nem kellene így beszélned. – Róka az égre emelte a szemét, mert ennyit még a lesajnáló pillantás sem ért meg. – Tudom, hogy ez most nehéz neked, mindannyiunknak nagyon nehéz.
– Képzelem, neked milyen nehéz egy másik csajt dugni anyu helyett.”

„– Ő az? – kérdezte, amikor Kisherceg odaért hozzá. Kisherceg először nem is értette, mire gondol. Közelebb lépett, Rozi pedig elfintorodott, mert árnyékot vetett az arcára.
– Ki?
– A lány, akit korrepetálnod kell.
– Ja, hogy Regi. – Kisherceg nem értette, miért becézi. Aztán kicsit talán túlbuzgón bólogatott.
– Igen, ő az. Szerdán lesz az első óránk.
Rozi felnézett.
– Szerdán kóruspróba. – Egy pillanatra kivárt, Kisherceg pedig lázasan töprengett, hogy rossz döntést hozott-e. Aztán Rozi elmosolyodott: – Ez jó ötlet.
És Kisherceg fellélegzett.”

„ - (…)De nekem az kell, hogy rá is kattints. Nekem kattintékony címek kellenek. Minden ezen múlik. A kattintások számán. Ettől leszel jó.
– Úgy érti, ettől lehetek jó újságíró? – Az újságíró bólogatott.
– Én azt hittem, a jó újságíró alaposan utánajár a kérdésnek, több oldalról megvizsgálja...
– Ja, ja, tényfeltárás, alaposság, ésatöbbi. Nagyon komoly fiatalember vagy. – Az újságíró hosszan dörgölte az arcát, még ki is pirosodott. – De manapság nem ez a lényeg. Manapság senki sem olvas el egy cikket azért, mert alaposan írták meg.
– Nem?
– Azt olvassák el, amelyik legelsőnek közli a hírt, azt is akkor, ha ott van fölötte tizenhat pontos betűkkel a kattintékony cím. És ennyi.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Játék:

Tudtátok, hogy Róbert Katalin nem csak író, hanem a Könyvmolyképző Kiadó egyik szerkesztője is? A mostani játékunk során azon könyvekből találtok idézeteket, amiket az írónő szerkesztett.

A feladat egyszerű: ismerjétek fel az idézetet és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok sikert!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:

"Jana érezte, ahogy az arca forrósodni kezd.
– Megváltoztak a dolgok. Te már egy felnőtt férfi vagy, már elnézést, de nem fogok előtted fürdeni.
– Én már férfi vagyok? – kérdezte Clifford meglepve.
– Az. Emberévekben betöltötted a húszat.
– Én egy férfi vagyok – ismételte a zerkan, mint valami varázsigét.
– Igen, férfi vagy.
– Férfi vagyok. – Clifford bólintott, és ködös tekintettel kifordult a fürdőszobából.
Nagyon megmaradt a fejében a kijelentés, mert amikor a gyengélkedő ajtaján egy rövid kopogás után belépett Oliver Deaton, és köszönt neki, Clifford vele is közölte az információt:
– Én egy férfi vagyok.
Oliver végigmérte a zerkant tetőtől talpig és bólintott.
– Lehet."

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

10.10. - Sorok Között
10.13. - Szembetűnő
10.15. - Zakkant olvas
10.16. - Deszy Könyvajánlója
10.17. - Spirit Bliss

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. október 14., szombat

Amiből mindig kevés van, avagy az idő markában Top 5+1


Az idő sok regényben, sokféle szempontból fontos szerepet játszik a történet alakulása szempontjából. Időutazás, a múlt kihatása a jelenre és jövőre, különböző időkben élők kommunikálása egymással és még sorolhatnám… Most olyan könyveket szedtem össze nektek egy Top 5+1 listán, amelyben az időről elmondhatjuk, hogy főszerepet kapott valamilyen módon.

1. Murakami Haruki: 1Q84 sorozat

Itt idő szempontjából az 1984-es év a fontos. Ugyanis a könyv női főszereplője, Aomame az egyik pillanatban még az 1984-es évben taxizik célja felé, a másikban viszont átkerül 1Q84-be. Ez az új világ első ránézésre majdnem ugyanolyannak tűnik, mint a saját idejében, ám ha valaki odafigyel a részletekre, rájön, hogy valami nagyon nem stimmel. Például 1Q84-ben egy helyett két hold figyeli az embert az égről.

2. Alexandra Bracken: Az idő vándorai sorozat

Ahogy a cím is mutatja, ez egy időutazós kalandregény. Etta a mi korunkban él eredetileg, ám egyik pillanatról a másikra átkerül 1776-ba, egy kalózhajóra, amely épp csatát vív egy másik hajóval. Etta életét megmenti a kalózkapitány fogadott fia, Nicholas, majd elviszi őt az időutazók „vezetőjéhez”, aki megzsarolja Ettát. Ha nem kutat fel neki egy fontos tárgyat, amelyet az idő folyamában rejtettek el valahol, megöli Etta édesanyját. A kaland ezután kezdetét veszi, mi pedig Ettával és Nicholasszal együtt bejárhatjuk a különböző történelmi korokat.

3. Jack Thorne, J. K. Rowling és John Tiffany: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Nos, ezt a könyvet leginkább annak ajánlom, akit egyáltalán nem zavar a karakterhűtlenség, az eredeti történethez viszonyított logikai hibák, és soha, de soha nem olvasott korábban igazán jó Harry Potter fanfictionöket. Ha ezek a feltételek megvannak, akár még az is megeshet, hogy szeretni fogja ennek a Harry Potter világában játszódó színdarabnak a szövegkönyv változatát. Az időutazás áll ennek a történetnek is a középpontjában, lévén Albus Perselus Potter és Scorpius Malfoy egy időnyerővel meg akarják változtatni a múltat, csak aztán mindent összekavarnak, és egy szörnyűséges jövőt hoznak ezzel össze. A probléma csak az, hogy szerintem az időutazás része a történetnek nagyon kidolgozatlan és logikátlan. Ám azért a néhány jó poénért, és Piton, Draco meg Scorpius karakteréért talán érdemes egyszer végigolvasni a könyvet.

4. Guillaume Musso: Holnap

Matthew elvesztette a feleségét egy balesetben, és egyedül neveli a kislányukat. Egy kirakodóvásáron vesz egy régi laptopot, amelyen fényképeket talál az előző tulajdonosról, Emmáról. E-mailt ír neki, amiben megkérdezi, küldje-e át a fotókat vagy törölheti őket, és ahogy elkezdenek leveleket váltani a nővel, szimpatikus lesz számára Emma. Randevút beszélnek meg. Matthew elmegy rá. Emma elmegy rá. Mégsem találkoznak. Ugyanis kiderül, hogy Emma 2010-ben, míg Matthew 2011-ben él, és onnan írnak a másiknak. Ha valaki ezek után valami Ház a tónál típusú romantikus filmet vár, az téved, ugyanis az egészből egy nagyon izgalmas, fordulatos krimi történet alakul ki, amely szinte fejezetről fejezetre képes meglepni és sokkolni az olvasót.

5. José Saramago: Káin

Ez a történet a bibliai Káin életét mutatja be nagyon érdekes és újszerű módon. Ugyanis Káin az időben ugrálva éli az életét olyan bibliai események szemlélőjeként (és résztvevőjeként) is, amelyeknél eredetileg nem volt jelen. Saramago stílusát nem könnyű megemészteni, mégis úgy gondolom, érdemes energiát és időt fektetni bele, mert rengeteg elgondolkoztató, tanulságos, érdekes gondolatot vet fel a történet.

+1 Spirit Bliss: Démoni érintés sorozat

Kicsit hazabeszélve, plusz egy pontként a saját sorozatomat választottam. A jövőben a nap fénye kihuny, és a vámpírok veszik át a világ fölött az uralmat Véreskezű Casimir irányításával. Az emberek nagy része ételként vagy szolgaként végzi, a túlélők olyan elhagyatott helyeken bujkálnak, mint például a város alatti csatornarendszer. Vezetőjük, egy tudós feltalál egy időgépet, amelynek segítségével visszaküldi a lányát, Katie-t a középkorba. A lány feladata az, hogy megölje minden vámpírok atyját, Casimirt, még azelőtt, hogy vámpírrá változna. Egyszerű feladatnak tűnik, ám Katie rádöbben, hogy az emberi Casimirben még túl sok a jó tulajdonság, így az eredeti terv helyett inkább megpróbálja megmenteni a lelkét.

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. október 12., csütörtök

Szurovecz Kitti: A sokszívű


Szurovecz Kitti A sokszívű című könyvére egyszerre voltam nagyon kíváncsi és rettegtem tőle. Egyfelől, mert Kitti jó barátom, írótársam, épp ezért, aggódtam, mi lesz, ha valamiért nem tetszik majd a történet. Másfelől, mert a regény témája eléggé szélsőséges, és nem voltam biztos benne, Kitti hogyan dolgozta fel íróként, és én hogyan tudom majd feldolgozni olvasóként.

A történet röviden összefoglalva egy fiatal nőről, Annabelláról szól, aki két életet él egyszerre. Havonta két hetet Magyarországon dolgozik, és egy magyar férfivel él, két hetet pedig Olaszországban dolgozik, és egy olasz férfivel él. A két férfi persze semmit sem tud egymásról, és Annabellának eszébe sem jut ezen változtatni, míg ki nem derül, hogy terhes. Csakhogy nem tudja, kitől, és azt sem tudja, mit tegyen. A netnek köszönhetően megismerkedik egy magyar csoporttal, akik poliamorok, vagyis több emberrel élnek szerelmi kapcsolatban úgy, hogy a kapcsolat minden résztvevője tud a másikról.

Előzetes elvárásaim

Bevallom őszintén, a kitett idézetek és a regényről megjelent cikkek alapján teljesen mást gondoltam a könyvről, mint amit aztán kaptam. Előzetesen azt hittem, a könyv arról fog szólni, hogy Annabella és a két eredeti pasija hogyan tudja poliamorként megélni a kapcsolatát, miután kiderül az igazság mindenki előtt. Azt is feltételeztem, hogy a könyv a lehető legpozitívabban akarja majd beállítani a poliamor kapcsolatokat. Épp ezért féltem tőle, hogy hiteltelen és hihetetlen lesz majd számomra a regény.

Hála az égnek Kitti teljesen másképp nyúlt a témához, mint ahogyan azt a kiragadott idézetek és cikkek sejtették számomra, és épp ezért a lehető legpozitívabb csalódás ért. Bár a poliamor karakterek egy része megpróbálja tökéletesen működőnek beállítani a kapcsolatait, maga a regény fellebbenti a fátylat a látszatról, és megmutatja az igazi, nagyon árnyalt valóságot.

Őszinte, hazugság nélküli kapcsolatok?

Bár a sokszívűek azt mondogatják a regényben, hogy a heterók kapcsolatai tele vannak hazugságokkal, de az övéik a színtiszta őszinteségen alapulnak, lényegében a történet megmutatja, hogy a poliamor kapcsolatok semmivel sem különbek, mint a monogám kapcsolatok. Ugyanis a történetben szereplő összes többemberes kapcsolatban van legalább egy személy, aki hazudik, megjátssza magát, féltékenykedik.

Szóval én úgy vélem, ezek a kapcsolatok legalább ugyanannyi hazugsággal, fájdalommal és persze örömmel is járhatnak, mint az olyan kapcsolatok, amelyekben csak két ember van.

Igazi szerelem?

Én a monogám kapcsolatok híve vagyok. Egyfelől, mert ha valakit szeretek, akkor mindenki másra nemtelen emberként tekintek, nem pedig potenciális partnerként. Másfelől, mert én magam képtelen lennék elviselni, ha osztozkodnom kéne azon az emberen, akit szeretek. Mindig is úgy gondoltam, hogy igazi szerelem csak két ember között lehetséges, hogy ez a két ember két nő, két férfi vagy egy nő és egy férfi, az lényegtelen, de a számuk kettő. Ám abban is hiszek, hogy sokféle szeretet létezik a világon. Sajnos nagyon-nagyon keveseknek adatik meg, hogy az életük során megtalálják az igazi szerelmet. Talán kicsit többeknek, hogy találjanak valakit, akit erős érzésekkel képesek szeretni, a többség pedig örülhet, ha átlagos szerelemre vagy szerelmekre talál élete során, amelyek viszonylag boldoggá teszik őt. Ezek az átlagos szerelmek pedig akár úgy is rátalálhatnak bizonyos beállítottságú emberekre, hogy egy időben egyszerre több. Ezek azok a szerelmek, amik pillanatnyi boldogságot adnak, ám valószínűleg nem tartanak örökké, amiket élvezünk, de amelyekben önmagunkat jobban szeretjük, mint a másikat.

Liberálisnak vallom magam, annak ellenére, hogy látom valahogyan a világot, az embereket és a kapcsolatokat, sosem ítélkeznék mások felett. Úgy vélem, liberálisnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenki életmódjával feltétel nélkül egyetért az ember, hanem azt, hogy azok életmódját is elfogadjuk, akikkel nem értünk egyet (természetesen egészen addig, míg az életmódjukkal nem ártanak másoknak).

Szóval liberálisként olvastam ezt a könyvet is. Nem értettem egyet a poliamorok életmódjával, ám ítélkezni sem ítélkeztem fölöttük. Ha ők így akarnak élni, ezt a döntést hozták, akkor joguk van hozzá.

Törések

Ami miatt elfogadni el tudom, de megérteni nem a poliamor kapcsolatokat, az az, hogy szinte száz százalék, hogy valaki lelkén töréseket okoznak majd. A regényből is szépen látszik, hogy ezekben a kapcsolatokban a felek nem egyenlők egymással. Márpedig, aki másodlagos partner, és esetleg nemcsak fizikailag vonzódik a másikhoz, hanem bele is zúgott, annak mindenképpen nehéz elviselni, hogy ő háttérbe van szorítva. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a régi időkben a háremekben annyi intrika, erőszak és gyilkosság történt, mert bárki bármit mond, az alap emberi természet szerintem nem szeret osztozkodni azon, akit szeret.

A legnagyobb gond viszont szerintem nem az, hogy a felnőttek egymásnak töréseket okoznak, mert mindenki önként vállalja egy ilyen kapcsolat következményeit. A regény alapján a legnagyobb problémát abban látom, ha egy poliamor személynek gyereke is van. Lilla karaktere nagyon szépen megmutatja, min mehet át egy kisgyerek egy ilyen családban.

Úgy gondolom, egy ilyen családban nem az a gond, hogy a kisgyerek azt látja, az apa, anya más embereket is szeret. Ezt egy jó szülő elmagyarázza a gyereknek a saját kis nyelvén (a szexualitás részétől távolt tartva), a gyerek pedig csak annyit érzékel az egészből, hogy nemcsak két, hanem több ember is szeretheti egymást egy időben.

A gond az, hogy egy poliamor kapcsolatban a gyerek újabb és újabb embereket szeret meg, majd amikor elmúlik a szülőkben az újdonság varázsa, felmerül valami gond, vagy előjön a féltékenység, és bekövetkezik a szakítás, akkor a gyerek újra és újra elveszíti a megszeretett embereket. Szóval a problémát nem abban látom, hogy a szülei több embert is szeretnek, hanem abban, hogy ezek nem állandó, hosszú távú kapcsolatok, hanem viszonylag gyorsan elhaló fellángolások. Egy gyerek pedig nagyon rosszul viselheti, hogy mindig új ember kerül az életébe, akit aztán megszeret vagy minimum hozzászokik, aztán meg elveszíti. Ez túl sok seb egy gyereknek, és nem csodálnám, ha ilyen gyerekkori sebek után kötődési nehézségei lennének felnőttként, mert mindig attól rettegne, hogy ha megszeret valakit, azt úgyis el fogja veszíteni. Egyébként ez a probléma egy egyedülálló szülőnél is előjöhet, aki sűrűn váltogatja a partnereit, és mindegyikkel összeismerteti a gyereket… Szerintem az állandóságra és érzelmi biztonságra minden gyereknek szüksége van, és ezt nem tudom, hogyan lehet összeegyeztetni a szülők poliamor életmódjával.

Anna és Bella

Féltem tőle, vajon képes leszek-e megkedvelni Annabella karakterét, de szerencsére sikerült. Nem értettem egyet a tetteivel, mégsem tudtam utálni értük, mert nem gonosz, hanem egyszerűen csak egy sérült lélek. Ez persze nem menti fel az alól, hogy két férfi életét is tönkretette. Hosszú éveket lopott el Andris és Dario életéből, és mindezt úgy, hogy szerintem egyiket sem szerette igazán.

Andissal már hosszú évek óta együtt volt. Eleinte biztosan szerette, aztán múltak az évek, és elfásult a kapcsolat. Ekkor jött Dario, aki az újdonság izgalmát adta. Annabella pedig azért nem tudott dönteni köztük, mert Andis a megszokás unalmas, de biztonságos érzését adta neki, Dario pedig feldobta az életét egy kicsit.

Annabella lehet, hogy akkor, a kapcsolatok közepén csücsülve úgy érezte, hogy mindkét férfit szereti, de szerintem tévedett. Ha valóban szerette volna bármelyiket is, akkor nem tudott volna ilyen könnyen továbblépni a szakítások után.

Egyébként Kitti nagyon jól felépítette Annabella karakterének személyiségét. Elérte, hogy az is meg tudja őt kedvelni, aki számára az, amit a két barátjával tett, megbocsáthatatlan bűn. Olyan hátteret talált ki számára, ami miatt az olvasó képes megsajnálni őt. Néhány pillanat volt csak, amikor kicsit megráztam volna Annabellát, amikor épp arról panaszkodott magában vagy másnak, hogy Andris és Dario milyen szemetek, amiért esélyt sem adtak neki, és neki milyen sokat kell szenvednie. Ezeket a gondolatokat iszonyatosan önzőnek és egoistának találtam, lévén, ő volt az, aki éveken át hazudott a két pasinak, lényegében ellopta, összezúzta az álmaikat, és a két pasinak sokkal nagyobb szenvedést kellett elviselnie miatta, mint amit ő okozott a hazugságaival saját magának.

Épp ezek miatt nagyon örülök annak is, hogy Kitti ugyanúgy látta a helyzetet, mint én, és végül Andris és Dario is elküldte Annabellát melegebb éghajlatra. Számomra nem lett volna valósághű, ha bármelyikük is megbocsát neki, szóval szerintem a regény így volt valósághű és logikus.

A zaklató

Annabellát, amint csatlakozik a sokszívűek közösségéhez, elkezdi valaki levelekkel és más módokon zaklatni, hogy elijessze a társaságból. Kittinek sikerült elérnie, hogy a titok egy részére magamtól rájöjjek, egy másik része viszont váratlanul érjen és meglepjen. És én pont az ilyen regényeket szeretem, amikben van, amit ki tudok találni, és ezáltal sikerélményt élhetek át, ám van még benne valami plusz, ami megdöbbent. Úgyhogy ilyen szempontból nagyon bejött ez a szál.

Amit én másképp oldottam volna meg, azok a zaklató leleplezése utáni részek. De erről nem mondok többet, mert nem akarok spoilerezni. A lényeg, hogy ha a való életben így zaklatna valaki, én más sorsot szánnék neki.

Összességében

Kitti stílusa nagyon tetszett, bátornak tartom, amiért bele mert nyúlni egy ilyen témába, és úgy gondolom, a lehető legjobban és leghitelesebben dolgozta fel azt.

A történetet nemcsak azoknak ajánlom, akik egyetértenek a poliamoriával, ha valaki alapvetően monogámia párti, de nyitott, akkor élvezni fogja szerintem. Szóval, ha valaki egy érdekes, újszerű, jó stílusban megírt regényt szeretne olvasni egy szélsőséges érzéseket kiváltó témáról, akkor ez a könyv mindenképpen neki való.

Kedvenc karakterek: Lilla, Szaki

Kedvenc jelenet: amikor Annabella elmegy a fotózásra.

Kedvenc idézetek:

„- Nagy tévedés, hogy a megcsalás teszi tönkre a kapcsolatokat. A falak a hibásak, amelyek a hazugságok miatt emelkednek két ember közé.”

„- Poliamornak lenni nem azt jelenti, hogy mindenkire ráizgulunk, aki szembejön. Ráadásul amilyen érzelmi állapotban most vagy, nem irigyelném azt az embert, aki beléd szeret.”

„- Te is poliamor vagy? – kérdezem tőle.
- Nem szívesen címkézem önmagam – feleli.
- Ezt kifejtenéd?
- Szerintem alapvetően nincs poliamor vagy monoamor személyiség. Helyzetek vannak, amikor úgy alakul, hogy kettőt szeretünk. az, hogy egyszer-kétszer ez megtörtént veled, még nem jelenti azt, hogy mindig is erre lesz igényed.”

„- Nem szép tőlem, hogy ezt mondom, de Kinga valamiféle anyakirálynőnek képzeli magát. Fennhangon hirdeti, hogy egy párkapcsolati hármas- vagy négyesfogat szereplői egyenlőek és meg kell oldani, hogy mindenkinek elég szeretet, törődés jusson. Közben pedig a saját élete a legjobb példa arra, hogy ez lehetetlen.
- A jelek szerint nem osztod a nézeteit.
- Persze, hogy nem – dől hátra Olivér, és nagyon nyújtózik, amiről eszembe jut a hatalmas, ezüst-fekete macskája. – Ahol többen vannak kettőnél, lesznek pillanatok, amikor a harmadik vagy negyedik szereplő a perifériára szorul. Ez a poliamoria átka, hogy vannak helyzetek, amikor választani kell.
- Tegyük fel, két nőd van, és egymás után felhívna. Az egyik defektet kapott valahol vidéken, és nem tud kereket cserélni, a másikat meg most rúgták ki az állásából, és padlón van lelkileg. Neked pedig el kell döntened, melyikhez rohansz. Az egyik fontosabb lesz a másiknál…”

„- Én is lépek, tesó – mondja halkan, majd hozzáteszi: - Elaludt a gyerek. Szerintem figyeljetek rá mostanában kicsit jobban. Nagyon meg van zuhanva. Azt kérdezte, én is el fogok-e tűnni, mint Dóri…
- És mit mondtál neki? – kérdezi Kinga, miközben belebújik a kabátjába.
- Azt, hogy nem fogok. Kész szerencse, hogy se veled, se Robival nem dugok. A szex mindig, mindent csak összezavar…”

„- Örülnél, ha Dóri visszajönne?
- Annak örülnék, ha soha nem is ismertük volna meg, mert akkor nem hiányozna – vágja rá önérzetesen a kislány. – Annak örülnék, ha anya és apa végre ketten élnének, mint más, normális emberek! – feláll az íróasztalától és dühösen a kukába söpri a színes ceruzaforgácsokat. – Nem akarok több új szülőt! – jelenti ki, most már kifejezetten sírós hangon.”

„- Van ez így – felelte. – Ha nincs problémánk, jellemzően csinálunk magunknak.”

„- Száz szónak is egy a vége: a párokkal vigyázz, Annabella! – figyelmeztet Dóri. – Különösen azokkal, akik régóta együtt vannak és nem ma kezdték a sokszívű életet. Először úgy tűnik, szeretnek, aztán ráébredsz a keserű valóságra, hogy nem vagy több játékszernél, akit elő lehet kapni, ha kell, de ha neked van szükséged rájuk, nincsenek sehol. Azaz bocs, mégis! A százéves nagymama születésnapján, a gyerek ballagásán vagy hétvégi grillezésen a barátoknál. Egyszóval élik a társadalom előtt vállalható, hazug, ámde rendezett kis életüket. Te pedig nem vagy más, csak a bűnös kis titkuk…”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz