Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2017. május 21., vasárnap

Ez vagy az book TAG


Olvasni a kanapén vagy az ágyban?

Fotelágyam van, ami nagyon-nagyon kényelmes, és egyszerűen imádom. Az az én kis vackom, ahová be tudok bújni egy könyvvel a nap végén.

Főszereplő: férfi vagy nő?

A lényeg, hogy érdekes karakter legyen, akár férfi, akár nő, akár marslakó. Ha rendesen kidolgozott karakter, és van benne valami, ami megfog, érdekel, akkor nem számít a neme.

Trilógia vagy "Kvadrológia", Kvartett?

Ha a történetben van annyi, hogy három könyv után sem unalmas, akkor jöhet a negyedik, ötödik, hatodik, sokadik rész is. De ha az író már minden lényegeset elmondott három könyvben, akkor inkább zárja le a történetet, és ne legyen negyedik könyv. Az nem jó, ha valami nyúlik, mint a rétestészta, és végül unalmassá válik. Még egy jó történetet is nagyon el lehet így szúrni.

E/1 vagy E/3 szemszög?

Teljesen mindegy, amelyik illik az adott történethez. Ha jó stílusban van megírva, érdekes a sztori, izgalmasak a karakterek, akkor lényegtelen számomra, hogy E/1 vagy E/3.  

Olvasás reggel vagy este?

Este, pihenésképpen és jutalomképpen, hogy sikerült az adott napon mindent úgy csinálnom, ahogyan akartam, végeztem a munkáimmal, írtam valami klasszat, tettem valami hasznosat. Reggelente inkább zenét szoktam hallgatni, olyasmit, ami feldob, hogy jó kedvvel indulhasson a napom, és remélhetőleg úgy is folytatódjon.

Könyvtár vagy könyvesbolt?

Mindkettőben nagyon szeretek lenni, de ha épp van pénzem, akkor inkább könyvesbolt. A hazavitt könyvet jobb szeretem örökre megtartani. :)

Megsirasson vagy megnevettessen a könyv?

Bármelyik jöhet, a lényeg, hogy valamilyen módon hasson az érzéseimre. Hogy ezt nevetéssel vagy sírással éri el, az mindegy.

Fekete vagy fehér könyvborító?

Vannak nagyon szép fekete borítójú könyvek, de nekem már olyan szintű fekete borító túladagolásom van, hogy inkább a fehéret választanám. Évekig próbáltam meggyőzni a kiadómat arról, hogy végre ne fekete borítójúak legyenek a könyveim, de csak A Szem esetében jártam sikerrel (aminek egyébként imádom a borítóját). Pedig olyan gyönyörű, más színű fantasy borítót lehetett volna adni a Démoni érintésnek… :( Örökké fájni fog a szívem amiatt, hogy a fantasyhez köze nem lévő, fekete, átlagos borítót kapott a történet. :(

Karakter-orientált vagy cselekmény-orientált könyv?

Szerintem az a legjobb, ha mindkettőre körülbelül egyenlő arányban figyel az író. Legyen érdekes a cselekmény, de legyenek a karakterek is izgalmasak. Ha az egyik hiányzik, akkor hiába van nagy hangsúly a másikon, ott lesz az olvasóban a hiányérzet.

Ezt a book TAG-et a Lap lap után blogon találtam.

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. május 3., szerda

Eve Ainsworth: Belezúgva - avagy inkább egyedül, mint rossz társaságban


Még húsvét előtt, egy facebookos játékon nyertem ezt a könyvet a Tilos az Á Könyvektől úgy, hogy fogalmam sem volt róla, miről szól. Nagyon megtetszett a borítója, főképp a hátsó borító, és gondoltam, miért ne, játsszunk egyet. Fortuna mellém állt, és a postás néhány napon belül ki is hozta a nyereményemet. Így utólag még inkább örülök, hogy játszottam, mert úgy egyébként nem hiszem, hogy a kezembe jutott volna a könyv, pedig igazán érdekes volt. Általában minimum néhány nap kell számomra egy könyv elolvasásához, de most néhány óra alatt a történet végére értem, mert nem tudtam letenni.

A történet

Látszatra egyszerű romantikus tini könyvként indul. Anna egy különc lány, az édesanyja elhagyta a családjukat, otthon feszült a helyzet az apjával és az öccsével, a suliban elküldik egy pszichológushoz, akit a háta közepére se kíván, és akkor… megszólítja őt az iskola legjobb pasija. Minden nagyon gyorsan történik, Anna egyfajta csodaként éli meg, hogy őt, a kis senkit, kiválasztotta magának egy ilyen menő srác. Úgy érzi, tökéletesen összeillenek, Will megérti, szereti őt. Hiszen odafigyel arra, hogy egészségesen egyen, megmondja neki, hogyan hordja a haját, hogy szép lehessen, állandóan, a szabadideje minden egyes percében vele akar lenni. Az pedig, hogy ez nem szerelem, hanem terror, csak szép lassan tudatosul a lányban, amikor már lehet, hogy késő…

Az, hogy alig néhány óra alatt elolvastam a könyvet, annak köszönhető, hogy egyfajta szörnyen nyomasztó érzést sugároz magából, ami bizarr módon bevonzott a történetbe. Romantikusnak tűnő jeleneteket olvastam, mégis éreztem, hogy itt valami nagyon nem stimmel, ez így nem jó. És annyira ki akartam szabadulni ebből a nyomasztó érzésből, hogy muszáj volt még egy fejezetet, és még egyet, és még egyet elolvasnom, szó szerint szabadulni Will rózsaszínnek látszó, mégis sötét légköréből, míg egyszer csak a könyv végére értem.

És ettől zseniális ez a könyv. Tökéletesen átadja, milyen érzés egy lelkileg ennyire beteg, agresszív, birtoklási mániás manipulátor keze közé kerülni. Nagyon jól felépítette ezt a vonalat az író. Először alig lehetett észrevenni a halovány jeleket, pedig az első jelenettől kezdve ott voltak, aztán egyre nyilvánvalóbbá vált minden.

Anna

Anna karaktere úgy lett felépítve, hogy az olvasó megértse, miért is nem tud kiszakadni Will bűvköréből, miért nem látja azt, ami másoknak már a kapcsolatuk elején feltűnik: Will uralkodni akar rajta. A családi eseményeknek köszönhetően magányosnak érzi magát, úgy gondolja, őt nem lehet szeretni, hiszen az anyja sem tudta, másképp nem lépett volna le. Azt hiszi, hogy nem érdekli az apját és az öccsét, mi van vele, ők jól elvannak, egy brancsként, Anna pedig kiszorult a családi körből. Magányos, és Will pont azt adja neki, amire szüksége van, elhiteti a lánnyal, hogy különleges és szerethető.

Bár Anna nem veszi észre először, Will elszigeteli őt a barátaitól is, és úgy tűnteti fel őket, mintha rossz barátok lennének, akikre Annának nincsen szüksége. Addig mondogatja Annának, hogy csak ő értheti meg, csak ő szereti igazán, míg a lány tényleg el is hiszi ezt. De nemcsak a barátaitól szakítja el Annát, hanem az egyetlen dologtól is, ami igazán boldoggá teszi a lányt, az énekléstől. Will pontosan tudja, mikor mit kell mondania, hogy a lány a terrorját is a szeretete jeleként, valamiféle romantikus gesztusként lássa.

Will

A fejezetek végén lévő kis levélkék, amiket Will ír, sokat hozzáadnak a személyiségéhez. Megmutatják, miért lett olyan, amilyen. Ám ez nem menti fel őt a tettei alól. Egyszerűen csak le van vezetve pszichológiai szempontból, hogy hogyan válik egy tinédzserfiúból agresszív manipulátor. Ő is egy tökéletesen felépített karakter, akinek megvannak az okai, a céljai, a motivációi. Sajnálni nem tudom, mert a bántalmazó fél sosem érdemel sajnálatot, de azt sikerült elérnie az írónak, hogy azt kívánjam, kapja meg a megfelelő orvosi és családi segítséget, és változtasson önmagán és az életén.

A mellékszereplők

Sem Annának, sem Willnek nem ideális a családi háttere. Olyan családtagokat kaptak mellékszereplőként, akik magyarázatot adnak arra, hogy Anna miért esik bele Will csapdájába, és Will mitől válik ragadozóvá.

Anna édesapja jó ember, de szegény. Az édesanya is elvileg azért lépett le, mert többre vágyott anyagi szempontból. Az apa próbál mindent megadni a családjának, de a felesége nélkül elveszett. Annára bízza azokat a feladatokat, amiket korábban az édesanya látott el, és nem veszi észre, hogy Annának ez sok. Nem tudja, hogyan kezelje Annát, amihez az is hozzájárul, hogy Anna maga is elzárkózik előle. A lány csak a rosszat látja a családjában, még a kisöccse is idegesíti, és sokáig észre sem veszi, hogy a kisfiú is legalább úgy szenved az anyja elvesztése miatt, mint ő maga. Anna lényegében szerető családban él, csak annyi rossz dolog történt velük, hogy ezt képtelen észrevenni.

Will édesanyja depresszióval (talán más lelki betegségekkel is) küzd egy múltbeli tragédia miatt, az apja pedig emiatt szó szerint menekül otthonról. Így Will látja minden egyes nap az anyja szenvedését, neki kell elviselnie a nő viselkedésének következményeit, és emiatt vágyik görcsösen valakire, akibe kapaszkodhat. A baj csak az, hogy ez a kapaszkodás átfordul beteges ragaszkodásba. Will lényegében úgy érzi, Anna az egyetlen, aki boldogságot lophat az életébe, és retteg attól, hogy a lány majd elhagyja valami miatt, ezért igyekszik ezernyi lánccal magához kötni.

Annának a családja mellett vannak barátai is. Izzy a legjobb barátnője, Dannel pedig közös zenekaruk van. Ők ketten elég hamar észreveszik, hogy Willel nem stimmel valami, de hiába próbálják ezt elmondani Annának, a lány azt gondolja, csak féltékenyek. Eltávolodnak Annától, és ehhez Will jócskán hozzá is járul a tetteivel, de a háttérben még mindig megpróbálnak segíteni a barátjuknak.

A tanulság

A kívülállók sokszor azt kérdezik, hogy nem vette észre az adott bántalmazott nő, hogy milyen férfival állt össze. És ha már észrevette, miért nem lépett le tőle korábban. Ez a könyv tökéletesen megmutatja az okokat. Ha az ember egy igazi manipulátor keze közé került, rettenetesen nehéz felismerni a valódi arcát. Will sokszor valóban romantikusnak, kedvesnek, szerelmesnek tűnik, sőt, pillanatokra talán valóban az is. A sötét énjét sokáig rejtve tartja, olyan minimálisan tör csak a felszínre, hogy Anna észre sem veszi, vagy ha fel is tűnik neki, talál rá valami érthető magyarázatot.

Egy apró negatívum

Amilyen szépen felépítette az írónő azt, hogyan kerülhet egy okos, értelmes lány egy ragadozó hálójába, annyira elsiette szerintem a történet végét. Örültem volna, ha az is szépen le van vezetve, hogyan lehet megszabadulni egy ilyen embertől, mert a valóság azt mutatja, hogy nagyon nehezen. Egy nőre, aki elhagy egy bántalmazót, folyamatos zaklatás várhat, ami könnyen átfordulhat fizikai bántalmazásba is. És sokszor a család, a barátok, sőt, még a hatóságok sem tudnak segíteni, mert amíg vér nem folyt, addig a törvény egyáltalán nem védi meg az áldozatot. Utána meg már lehet, hogy késő…

Kiknek ajánlom ezt a könyvet?

Nos, szerintem mindenkinek el kéne olvasnia, aki csak egyszer is arra gondolt, a bántalmazott nő tehet a bántalmazásáról, mert túl buta, gyenge, vagy talán egyenesen élvezi is, hogy egy rosszfiúval lehet. A könyv megmutatja, mekkora tévedés ez, és tökéletes képet mutat arról, mit él át lelkileg egy bántalmazott, és hogyan manipulál egy bántalmazó. Valamint el kéne olvasnia minden lánynak, nőnek, hátha még időben felismerik a jeleket, és meg tudnak szabadulni egy kapcsolattól, ami később a másik személyisége miatt biztosan bántalmazóvá vált volna.

Még egy utolsó gondolat: nagyon-nagyon meg kell gondolni, kit választunk magunk mellé, mert sokkal jobb egyedül, mint rossz társaságban. Mindegyikünk megérdemli, hogy olyan társ legyen mellette, aki rendesen, tisztességesen, becsületesen bánik vele, és nem bántalmazza sem lelkileg, sem testileg. Higgyük el, hogy igazán értékesek vagyunk, és becsüljük, tiszteljük annyira önmagunkat, hogy ennél lejjebb ne adjuk soha egy érdemtelen miatt! Ha pedig valaki mégis rossz ember hálójába került, és szabadulni akar onnan, akkor ne vádoljuk és hibáztassuk, hanem álljunk mellette, és segítsünk neki, amiben tudunk. Ha mással nem is, lelki támasszal.

Kedvenc karakter: Anna, Anna öccse (Eddie), Dan.

Kedvenc jelenet: Amikor Anna öccse beteg, éjszaka felébred, és Anna bemegy hozzá.

Kedvenc idézetek:

Felkototted a hajad. Engedd ki! Tudod h ugy jobban szeretem.

Bután forgattam körbe a fejem. Honnan tudja? Néhány perccel azelőtt kötöttem fel. Nem éreztem magam kényelmesen folyamatosan kiengedett hajjal, zavart. Az üvegajtó felé pillantottam, de senki nem állt mögötte. Gyorsan visszaválaszoltam, és kiengedtem a hajam, ami legalább segített elrejteni a műveletet.

Honnan tudtad?

Rövidesen jött is a válasz.

Ellogtam az orarol. Muszaj volt latnom teged – legalabb egy pillanatra!

Ragyogtam! Úristen, de cuki! Ujjaimmal végigsimítottam a kiengedett tincseket, emlékeztettem magamat, hogy mennyivel jobban szereti így.”


„- Nem mehetek sehová? Tizennégy éves vagyok, nem öt!
- Vigyázz a szádra! – kiáltott rám apa. – Mit képzelsz magadról, egy ficsúrral a hátad mögött már úgy beszélhetsz velem, mint egy utolsó jöttmenttel?
- Mér’, nem vagy az?
A szavak kipottyantak a számból. Eddie felszisszent. Láttam, hogy apa hátrahőköl, mintha megütöttem volna. Azt hiszem, akár meg is üthettem volna.”


„- Jaj, bébi, tudod, mit gondolok az ilyen kajákról! – sóhajtott fel Will. – Ha szemetet eszel, a tested is szemétté válik. Tudod jól…
A csinos lányra gondoltam, akit Will átkarolt előző este. Nagyon vékony volt. Vajon Will megutálna, ha kövérebb lennék?
- Nem tudom, hogy jutott eszembe – motyogtam, és visszatettem a zacskót, nem törődve a korgó gyomrommal.”


„- Anna… - hebegte apa. – Kicsi lányom! Jól vagy?
Apró vágások éktelenkedtek a kezemen, de semmi nem volt olyan rossz, mint a fájdalom legbelül.
- Miért rontok el mindent? – kérdezte halkan.
Néztem, ahogy felém botladozik, miközben az arcára kiült a döbbenet. Remegtem.
Aztán a karjaiba zárt.”


„- De miért csináltad? Eltörhetted volna az ujjaidat!
- Miattad! Megőrjítesz, tudod? Ma fel akartam vágni az ereimet.
- Miért? – Nem találtam szavakat.
- Le akartam vezetni a dühömet. Éget belülről. Bántani akartam magam, hogy lenullázzam a fájdalmat, amit te okoztál.
- Ne mondj ilyet! Soha többé ne mondj ilyet! – Könnycseppek csorogtak végig az arcomon. Hogy gondolhatott ilyeneket? Tényleg én tettem volna ezt vele?”


„- Nem tudtam aludni. Mindenem fáj – nyögdécselte.
- Hozok egy kis vizet – mondtam.
- Nem tudtam aludni – ismételte. – Itt hagytál. Itt hagytál egyedül.
A testem összerándult, éreztem, hogy remegek.
- Nem voltam el sokáig – suttogtam. – Hazaértem, mielőtt apa megjött volna.
- Egyedül hagytál. – Tágra nyílt szemében félelem tükröződött. – Kiabáltam neked, de te nem jöttél. Azt hittem, elmentél… mint anya. És aztán nem tudtam aludni, nem tudtam…
Könnyek peregtek végig izzadt arcán. Furdalt a lelkiismeret. Azt ismételgette, hogy szörnyű nővér vagyok. Miért rontok el mindent?
Megragadtam a karját, és erősen megszorítottam.
- Soha többé nem hagylak itt éjszaka! – mondtam.
- Megígéred?
- Megígérem.”

10 / 9,5 pont


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. április 30., vasárnap

Dashiell Hammett: A máltai sólyom - avagy életem legrosszabb krimije


Gyerekkoromban rengeteg Agatha Christie könyvet olvastam, ha krimi regényről van szó, számomra ő az egyik alap. De nagyon szerettem a Sherlock Holmes történeteket is Sir Arthur Conan Doyle-tól, mostanság pedig odavagyok J. K. Rowling Cormoran-sorozatáért. A máltai sólyomról már huszonévesként hallottam, és kicsit szégyelltem is magam, amiért egy krimi klasszikusnak mondott regényt nem ismertem addig. Az évek teltek, de valahogy sosem tudtam megszerezni a könyvet, mígnem a postán, ahol korábban dolgoztam, meg nem láttam potom pénzért a ügyféltéri könyvtartóban. Azonnal lecsaptam rá, és megvettem. Ezek után sokáig csücsült a polcomon, mire ténylegesen a kezembe került, de eljött az ő ideje is végül.

Nagyon kíváncsian álltam neki, és azt vártam, hogy valami krimi csodát kapok, ami megalapozta a későbbi krimi irodalmat. Sajnos csalódnom kellett. Lehet, hogy a maga korában valami újnak, kiemelkedően jó történetnek számított ez a könyv, de szerintem csak azért, mert akkor még nem volt ilyen nagy, széleskörű konkurenciája. A mostani kínálat mellett talán ki sem adnák ezt a regényt (én biztosan nem tenném).

A történet

Adott egy nyomozó, Spade, akihez egyik nap betér egy fiatal nő, Brigid és segítséget kér tőle. Azt mondja, a húgát elcsábította egy rosszfiú, és ki kell menteni a lányt a férfi karmai közül, mielőtt a szüleik hazatérnek valami utazásról. A nyomozó ráállítja a társát az ügyre, akit aznap este szépen ki is nyírnak. És ekkor elkezdődik a hatalmas katyvasz. Volt olyan rész, aminél az egyik pillanatban még X helyen voltunk, a másikban már Y helyen, és csak kapkodtam a fejem, hogy mi történt, hová rohantunk annyira, hogy egy mondattal (vagy még annyival sem) intézte el az író a váltást.

Aztán ott vannak a hirtelen érzelemváltozások. Spade az egyik pillanatban még totál nyugodt, rá egy pillanatra minden valós ok nélkül ordít, verekszik, dühöng, mint egy állat. Brigid az egyik pillanatban flörtöl, a másikban sír, a harmadikban fél, itt is mindenféle valós ok nélkül. A szereplők össze-vissza éreznek és reagálnak, és iszonyatosan túlreagálják a dolgokat. Emiatt pedig egyáltalán nem tűnnek valós embernek, inkább olyanok, mint egy giccses, túljátszott, pocsék darab ripacs színészei.

A karakterek

Spade egy tipikus tapló, hímsoviniszta disznó, aki végigment szó szerint a könyv összes női karakterén. Tényleg az összesen. A váratlan dühkitörései miatt pedig sürgősen ajánlanám neki, hogy keressen fel egy szakembert. Az, hogy nem egy pozitív karakter, nem is lenne gond, de az, hogy egyetlen apró pozitív személyiségjegyet sem lehet felfedezni benne, hanem egyszerűen csak egy taszító stílusú fazon, teljesen elrontja az olvasásélményt. Képtelen voltam drukkolni neki, egyszerűen semmi izgalmasat nem találtam a személyiségében.

Valahol azt olvastam róla, hogy egy cinikus főhős, de én ezt nem látom benne. Sherlock Holmes valóban cinikus főhős, akit talán lehetne utálni az érzéketlensége miatt, ha a zseniális agya és egyéb rejtett tulajdonságai nem tennék mégis szerethetővé, igazi főhőssé. De Spade nem cinikus és nem zseniális, nincsenek rejtett, szerethető tulajdonságai, szimplán csak bunkó.

A többi karakter szintén nem túl szimpatikus, viszont cserébe egysíkú és unalmas. Brigid lehetett volna esetleg izgalmas, ha az elején áldozatnak nézzük, aztán egy fordulattal kiderül, hogy ő a legfőbb hunyó, de lévén, hogy már szinte az elejétől ki van mondva, hogy hazudik és megjátssza magát, így semmiféle meglepetés nincsen abban, amikor kiderül, hogy kicsoda, mi a célja, miket tett.

A bűnöző karakterek meg szimplán rosszfiúk, mindenféle egyediség nélkül, és kész.

A stílus

Ha csak úgy elém teszik a regény kéziratát, és nem tudom, hogy ki írta, és hogy milyen könyvről van szó, biztosan azt hiszem, hogy egy kezdő író hozta össze. A nyelvezete, a stílusa, a szókincse igencsak egyszerű, és akkor még tényleg finom voltam. Az egyetlen pozitívum a történetben, hogy rövid volt a könyv, így gyorsan végig lehetett olvasni.

A film

Ha egy könyvnek van filmváltozata is, azt szeretem megnézni, hátha hozzáad valamit a könyvhöz, épp ezért adtam egy esélyt A máltai sólyom filmváltozatának is. A karaktereket nagyon nem úgy képzeltem el, ahogyan a filmben lévő színészek kinéztek, de annyi biztos, hogy cselekményében eléggé könyvhű volt a film. Ami ebben az esetben nem feltétlenül pozitív. Sosem szoktam elaludni filmen, de ennek a nézése közben egyszerűen meg kellett állítanom a közepén a filmet, mert az unalomtól újra és újra leragadt a szemem.

Összefoglalva

Unalmas és zavaros történet, egy unszimpatikus főszereplővel, egysíkú mellékszereplőkkel, nem túl jó stílussal megírva. Nekem nagyon nem tetszett, de persze, lehet, hogy bennem van a hiba, és csak nem tudom értékelni ezt a stílust. Azoknak ajánlom, akik nagyon kíváncsiak rá, hogy régen hogyan írtak krimiket.

10 / 2 pont

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2017. április 24., hétfő

Titkos küldetés és Könyvfesztivál

Igazából az egész még januárban kezdődött, amikor is kaptam egy levelet, amelyben Szurovecz Kittit, Beninát és engem meghívtak meglepetésvendégnek Esztergomba. A levelet Gábor, egy lelkes férj küldte, aki azon volt, hogy egy nagyon klassz szülinapot hozzon össze a feleségének, Lottinak, és azért hívott meg minket, mert mi vagyunk Lotti kedvenc magyar írótriója. Természetesen örömmel elfogadtuk a meghívást, csak sajnos Benina később megbetegedett, ezért végül Kitti és én maradtunk.

Pénteken kora délután indultam el vonattal Pestre. Az út alatt nagyrészt félálomban hallgattam, ahogy két sorral arrébb egy fiatal lány elmeséli a mellette ülő srácnak, hogy milyen volt stoppal körbeutazni egy csomó országot. Végül rendben megérkeztünk, a Keletinél pedig Kittivel kellett találkoznom, mert volt olyan kedves és felajánlotta, hogy további vonatozás helyett kocsival felvisz engem is Esztergomba. Egy kicsit sikerült eltévednem, miközben a parkolót kerestem, ahol engem várt, de ez olyan tipikus „Spirit dolog”, úgyhogy Kittivel jót nevettünk az egészen.

Az utunk nagyon klasszra sikeredett. Szép tájakon mentünk át, sokat beszélgettünk és nevettünk. Nagyon vicces volt, mert az egyik pillanatban még szép, tavaszi, zöldellő tájon autókáztunk, kb. 30 másodperc múlva pedig arra eszméltünk, hogy mindenhol hó van. Annyira sokkoló volt a hirtelen váltás, hogy a döbbent szemkerekedés után kitört belőlünk a röhögés. Mondtam is Kittinek, hogy menjünk tovább, mert lehet, hogy mindjárt eljutunk a Szörny (A szépség és a szörnyetegből) kastélyához. :)

Végül megérkeztünk Esztergomba, és egyenesen a Szent Kristóf Hotelhez mentünk lepakolni, ahol Gábor lefoglalt éjszakára egy szobát. Bevallom őszintén, mindig félek kicsit, ha máshol kell aludnom, leginkább attól, hogy milyen lesz az ágy, az ágynemű és a fürdőszoba, de Gábor nagyon jó helyet talált. A szoba szép volt, tiszta, az ágy nagy és kényelmes, az ágynemű mosópor illatú, hófehér, volt külön fürdőszoba (ami szintén tiszta volt), saját tévé, hűtő, wifi… azt hiszem, ennél többre nem is vágyhattam volna. :)


Szurovecz Kitti és én a Mediterrano étteremben.
Ahogy lepakoltunk, azonnal mentünk is tovább a Mediterrano étterembe. Mi értünk oda először, odavezettek minket a lefoglalt asztalhoz. Aztán megérkezett Gábor is, és megbeszéltük, hogy mikor Lotti megérkezik, feltartjuk Kittivel az étlapot az arcunk elé, mintha ételt akarnánk választani, Gábor pedig azt mondja neki, hogy sajnos nem volt elég asztal, ezért két idegennel kell megosztozniuk, és mi ezután fedjük fel önmagunkat. Lotti meg is érkezett, eljátszottuk a megbeszélteket, aztán jött a nagy meglepetés, vagyis mi. Kittivel kicsit féltünk, hogy Lotti mit szól majd hozzánk, nem sokkolódik-e nagyon vagy lesz zavarban, de szerencsére jól sült el a dolog. Lotti nagyon meglepődött, de örült nekünk, és hamar feloldódott.

Néhány perc után már simán belemelegedtünk a beszélgetésbe, olyannyira, hogy a pincér kétszer jött oda hozzánk, hogy rendelnénk-e, de mi mindig szabadkozva elküldtük, hogy az étlap megnézéséig még nem jutottunk el. XD

Végül én egy finom pestós burgonyakrém levest, roston sült pulykamellet grillezett ananásszal és sült krumplival és túrógombócot ettem. Minden nagyon finom volt (a leves isteni!), csak a főételből akkora tányérral kaptam, hogy egyszerűen képtelen voltam megenni. De szerencsére elcsomagolták, úgyhogy nem ment veszendőbe. :)

Lotti kapott egyébként más meglepetést is, Kittitől könyveket, tőlem egy nyakláncot medállal és könyvjelzőket, de a másik nagy meglepi az volt, hogy Gábor addig próbálkozott Laurell K. Hamiltonnál, míg kapott tőle egy saját kézzel írt idézetet aláírva Lotti számára. :)

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, szerintem mind jól éreztük magunkat, és nagyon örülök, hogy közelebbről is megismerhettem két olyan kedves embert, mint Lotti és Gábor.

Vacsi után visszaautóztunk Kittivel a hotelhez, ami szintén kalandosra sikerült, ugyanis csak úgy tudott Kitti megfordulni a helyes irányba, hogy ahhoz át kellett mennünk Szlovákiába, Párkányba. Így elmondhatom, hogy életemben először jártam külföldön, és Kittivel voltam ott. Igaz, csak 2 perc volt az egész, de akkor is nagy élménynek számít. :D

A hotelben úgy terveztem, hogy átvedlek pizsibe, és még tévézni fogok egy kicsikét, de alig néztem néhány percet, már esett is le a fejem, úgyhogy inkább lekapcsoltam, és aludtam, mint a bunda.

Másnap reggel Gábor jött értem autóval, és kifurikázott a vonatállomásra. A MÁV-val persze sosem könnyű, így vonat helyett a vonatpótló buszt kellett felkutatnunk. Állt benn egy, aminek a sofőrje azt mondta, hogy lényegében ő is az én vonatpótló buszom, de jönni fog majd egy másik is, és csak azon lesz kalauz. Végül Gábor kérésére felengedett a buszra, hogy ne fagyoskodjak odakint várakozás közben, és ezt ezúton is hálásan köszönöm. :)

Gáborral elbúcsúztunk, én pedig várakoztam. Nem sokra rá tényleg megjött egy másik busz is, így végül átszálltam arra. Azt hiszem, jól tettem, mert azon tényleg volt egy kedves kalauz, aki Pilisvörösvárnál megmutatta nekünk, melyik vonatra is kell átszállnunk, így megmentett engem a tipikus „Spirit dologtól”, amiről fentebb is írtam. Igaz, a vonat késett egy pár percet, de szerencsésen megérkeztem a Nyugatiba.

A Nyugatiban Juráncsik Kriszti várt rám, aki vállalta, hogy elkísér a Könyvfesztivál helyszínére. Neki is ezer hálám a segítségért! :) Először a Mekibe ültünk be, mert Kriszti még nem reggelizett, úgyhogy míg én eliszogattam az ajándék Coca Cola Zérómat, addig ő evett gyorsan valamit, közben pedig beszélgettünk.

Ezután mentünk át a Könyvfesztivál helyszínére. Gyorsan leadtuk a kabátot, táskákat a ruhatárban, hogy kicsit könnyebben tudjunk körülnézni, majd neki is indultunk. Múlt évben a Könyvfesztiválon a Battle Royalt akartam beszerezni, de persze, nem tudtam, mert akkor csődölt be az Ulpius, és már nem voltak régi példányok, újat pedig akkor még nem nyomtak más kiadónál. Idén megint hasonlóan jártam. Anyunak meg akartam venni A szoba című könyvet, de kiderült, hogy az Alexandra adta ki, a régi példányok már elfogytak, egyelőre pedig nem nyomta újra más kiadó. Szóval úgy döntöttem, hogy akkor megveszem A hópelyhek a válladont anyunak. Úgyis már a megjelenés óta el szeretném olvasni én is, és biztosan anyának is tetszeni fog. Mivel az Athenaeum standjánál akció volt, ezért megvettem még hozzá a Rabul ejtve című könyvet Sylvia Daytől is, így pedig kaptam 3 ajándékkönyvet teljesen ingyen. Ami nagyon klassz vásár, mert lényegében két könyv áráért kaptam ötöt. :)

Kimentünk a Maxim Kiadóhoz is, ahol pedig 2+1-es akció volt éppen. Mivel már rég meg akartam szerezni a Sötét elmék 3. részét, a Sötét hajnalt Alexandra Brackentől, és Melissa Landerstől az Elválasztva és az Összefonódva című könyveket (az Elidegenítve sorozat 2. és 3. könyve), ezért kérdés sem volt, hogy melyik három könyvet választom.

Perlaki Gabi, Godó Dániel, én és A Szem.
Időközben találkoztam néhány régi ismerőssel, Kisildikóval, Lajos Mártival és Perlaki Gabiékkal is, és tudtunk néhány szót váltani egymással, aminek nagyon örültem. :)






Ágoston Sára, Klempa Nóra és én.
Ezután úgy döntöttem, hogy elmegyek a mosdóba még a dedikálásom előtt, ahol is összefutottam a FIT – Fiatal Írók Társasága Facebook csoport adminjával, Ágoston Sárával és a csoport néhány tagjával. Még volt egy kis időm, így tudunk beszélgetni egy keveset és készítettünk néhány fényképet is. Örülök, hogy megismerhettem őket végre személyesen is. :)

Kb. negyed órával dedikálás előtt odajött hozzám egy lány, aki nagyon ismerős volt, és megkérdezte, hogy aláírnám-e előre a könyvét. Mondtam neki, hogy persze, igen. Kiderült, hogy a reggeli vonatról volt annyira ismerős, mert egy fülkében utaztunk, és ő már ott felismert, csak nem mert odajönni hozzám, és megszólítani. (Egyébként nyugodtan jöhet bárki, ha meglát valahol, mert nem harapok. Tényleg. :D )

Dedikálás közben Ágoston Sára készített rólam egy fotót.
Végül eljött a 13 óra, és odamentem a KMK standjához, ahol On Sai még javában dedikált, így megosztottuk egymással az asztalt, és közösen folytattuk. Sok ismerőssel is találkoztam, de nagyon sok új ember is eljött. Találkoztam többek között fiatal bloggerekkel is. Ott volt a Kitablar blog szerzője, Németh Barby, a Könyvmolyok Világa blog szerzője, Kertész Lily, a My relationship with books bloggerinája, az Ana blogja szerzője Barta Laura és a Varázstinta blog szerzője, Vécsey Csenge is. :) Mind nagyon kedvesek voltak, és örülök, hogy személyesen is megismerhettem őket. :)

Beával nagyon hangulatosra sikeredett a közös dedikálás, és külön ki kell emelnem, hogy a KMK munkatársai a hosszú sorban álló vásárlók ellenére nagyon kedvesen és figyelmesen bántak velünk. Hálásan köszönök nekik mindent! :)

A dedikálás után megint csak bűnbe estem, ugyanis megláttam, hogy a Calderon 2. részéből már csak egyetlen eladó példány van, és a szerzői kedvezményemmel gyorsan lecsaptam rá. Már ezt a könyvet is évek óta meg akartam venni, mert az első rész nagyon tetszett, csak anyagi okokból eddig nem jutottam odáig, most viszont úgy éreztem, ideje hazavinni. Csak azt sajnálom, hogy későn csábultam el, mert Bea már elment addigra, és nem tudtam aláíratni vele a könyvet. De majd Könyvhéten… :)

Vécsey Csenge és én.
Ezek után Vécsey Csengével félrevonultunk egy kicsit csendesebb helyre, mert felkért engem egy élő interjúra, amit felvett a mobiljával. Nagyon klassz kérdéseket tett fel, egy csomó olyasmiről is beszéltem, amiről korábban még nem, és egy nagyon kedves, közvetlen lánykát ismerhettem meg személyében. :) Természetesen, amint Csenge kiteszi a blogjára az interjút, a Facebook oldalamon azonnal megmutatom majd nektek. :)

Az interjú után Krisztivel úgy döntöttünk, hogy ideje ebédelni, úgyhogy az előre megbeszéltek szerint, találkoztunk egy másik kedves ismerősömmel, Judittal, a párjával, valamint egy lánybarátjukkal, és elindultunk ebédet vadászni magunknak. A Könyvfesztivál helyszínén rengeteg bódé volt, ahol nagyon finomnak látszó ételeket lehetett kapni, de sajnos olyan árban, amit nem engedhettünk meg magunknak, így inkább átmentünk a Mammutba, és ott szereztünk olcsóbb ételt. Ebéd közben könyvjelzőket dedikáltam a lányoknak, beszélgettünk, Judit pedig lelkesen megmutogatta néhány szemekről készült fényképét, amit fel lehetne használni A Szem 2. részének borítójához. :)

A késői ebéd után még kicsit visszamentünk a Könyvfesztivál helyszínére, de hamarosan indulnom is kellett a vonathoz. Szerencsére, Kriszti és egy barátja, Halmai Kitti volt olyan kedves, hogy kikísértek, és segítettek cipelni a megszerzett könyveket. A hazafelé út eseménytelenül telt, hol olvastam egy kicsit, hol pihentem. Aztán anyu várt a pécsi pályaudvaron, és segített a sok cuccal hazabuszozni. Itthon pedig a sok élménytől nagyon fáradtan, de boldogan dőltem ágyba. :)

További képek a Könyvfesztiválról:


Ágoston Sára, Klempa Nóra és én.



Kertész Lili és én.



Ajándék egy kedves olvasómtól.



Könyvfesztiválon vettem...


Barta Laura és én.

Könyvfesztiváli akciókon ingyen kaptam.
Kovács Dorina és én.



Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz