Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2017. október 24., kedd

Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba - Blogturné


Hanna, Dávid, Áron, Máté és Xiara kollégiumi lakótársak. Mindegyikük családi háttere bonyolult, épp ezért, amikor pénzhiány miatt be akarják zárni a hétvégékre a kollégiumot, egy nagy tervet eszelnek ki. Vajon végre tudják hajtani? Sikerül megoldást találniuk a gondjaikra?

A Blogturné Klub négy tagja által megismerkedhettek az öt barát történetével. Kövessétek figyelemmel a turnét, mert játék is lesz, amelyen egy példányt nyerhettek a könyvből.


Rácz-Stefán Tibor Mikrofonpróba című regényébe kíváncsian kezdtem bele. Szívesen olvasok magyar szerzőktől, amikor lehetőségem van rá, mert érdekel, mit és hogyan írnak. Kicsit féltem attól, hogy a Fogadj el! ismerete nélkül mennyire fogom megérteni a történetet, de szerencsére nem volt gondom ezzel. Bár a két regény összefügg azáltal, hogy két közös szereplője is van, maga a történet különállóan is teljesen érthető.

A történet öt fiatalról szól, akik ugyanabba az iskolába járnak, barátok, és mivel mindegyiküknek vannak családi gondjaik, ezért egy kollégiumban is laknak. Egy véletlenül meghallott beszélgetésből megtudják, hogy pénzhiány miatt veszélybe került a kollégium nyitva tartása, ez viszont egyfelől elszakítaná őket egymástól, másfelől mindegyiküknek felszínre hozná a családi problémáit. Így elhatározzák, hogy ha törik, ha szakad, összeszedik a pénzt a kollégium megmentésére.

Kezdeti döccenő és a regény igazi erőssége

Bevallom őszintén, amikor belekezdtem a történet olvasásába, nagyon furcsa volt először a szöveg stílusa. E/1. jelen időben olvastam már könyveket, sőt, írok is így, de eddig az E/3. jelen idő valahogy kimaradt az olvasmányaim közül. Szóval eleinte idegen volt számomra ez a fajta szöveg. Persze, ez nem tántorított el attól, hogy folytassam az olvasást, és szerencsére, rövid időn belül hozzá is szoktam az újdonsághoz. Elsősorban annak köszönhetően, hogy a Tibi által megformált karakterek annyira élethűek, szerethetőek, hogy könnyedén bevonzottak a sztoriba, és utána már nem is eresztettek.

Sok tinikről szóló regény esetében nagyon érezni az „izzadtságszagot”. Azt, hogy egy felnőtt próbált belebújni a fiatalok bőrébe, csak hát, nem igazán sikerült neki. Ám ebben az esetben ez nem így történt, a karakterek gondolatai, érzései, beszédmódja, valóban a fiatalokét tükrözte. Tibi nagyon jól ismeri a tinédzserek lelkét, épp ezért a szereplőit mind sokrétűnek és teljesen hitelesnek éreztem. Ennek köszönhetően néhány napra, míg a regényt olvastam, visszaváltoztam egy kicsikét tizenévessé, és átéltem a szereplőkkel olyan érzéseket és eseményeket, amikhez nekem anno nem volt szerencsém.

Az új lány

Hanna a bátyjával, Kornéllal együtt költözött a városba, aki tanári munkát kapott az iskolában, amibe a húga is jár. A szüleik meghaltak, úgyhogy Hanna teljesen a bátyjára van utalva, aki igazi jó testvérként gondoskodik róla. Nagyon tetszett kettejük kapcsolata, főképp azért, mert amikor Kornél választásra kényszerült, a barátnőjét vagy a húgát választja-e, gondolkodás nélkül Hanna mellett döntött.

Hanna igazi könyvmoly, sokat olvas, imádja a könyvtárat, és könyves blogot vezet, vagyis ilyen szempontból rokonlélek. Nehezen barátkozik, így rettegve vág bele a költözésbe. Mivel a kollégiumban kapnak a bátyjával lakhelyet, fél tőle, milyen lesz az új szobatársa, az iskolatársai, be tud-e majd illeszkedni.

A Mátéval való kutya-macska kapcsolata és a Patrikkal való nagyon romantikus kapcsolata egyaránt izgalmas volt számomra, bevallom őszintén, egyelőre képtelen vagyok eldönteni, hogy melyik fiúnak drukkoljak, mert a maguk módján mindketten nagyon szerethetőek, és biztosan jó párjai lennének Hannának végül.

A meghasonlott lány

Xiara kínai származású, de Magyarországon nőtt fel, így magyarnak tartja magát. A szülei sokat dolgoztak, ezért születése után rábízták egy magyar nőre a felnevelését, így Xiara nem sokat tud a kínai kultúráról, és nincsen túl jóban a szüleivel sem.

Bár én nem vagyok így meghasonulva önmagammal, teljesen átéreztem Xiara problémáját. A rasszizmust, amibe újra és újra belefut, még azok által is, akiknek egyébként konkrétan vele semmi baja, „csak” a kínaiakat „nem bírják”, és azt, hogy a kínaiak között magyarnak érzi magát, a magyarok között pedig kínainak, így sehol sem találja igazán a helyét.

Nagyon izgalmas volt látni a kapcsolatát a szüleivel. Érthető, hogy sérelmezi, amiért nagyrészt másra bízták a felnevelését, ahogyan az is, hogy emiatt úgy érzi, a szülei nem szeretik őt. De a szüleit is teljesen megértettem, annak ellenére, hogy szerintem hibás döntés volt másra bízni a lányukat. Egy másik kultúrából csöppentek Magyarországra, ahol ötször többet kellett dolgozniuk ahhoz, hogy bizonyítsanak, és egy működő éttermet tartsanak fenn, és azt tették, amit náluk szokás, rábízták a kislányukat egy megfelelő személyre, míg ők gürcöltek. Szeretik Xiarát, ám ahogy múlt az idő, egyre kevésbé tudták, hogyan is közeledjenek hozzá. Nagyon remélem, hogy a sorozat végén teljesen egymásra találnak majd, mert én azt látom, hogy a szülei nagyon próbálkoznak, hogy visszaszerezzék Xiara szeretetét és bizalmát.

A tüskés fiú

Máté gyerekkora nem volt egy leányálom, azt biztos. Az apja meghalt, az anyja alkoholista lett. Máté egyetlen öröme a zongorázás volt, és hatalmas tehetség is volt ezen a téren, ám egy szörnyű eset miatt az éppen elkezdődő karrierje teljesen dugába dőlt. Azóta nem nagyon beszél az anyjával, teljesen érthető módon, és talán őt viselné meg a legjobban, ha a kollégium bezárása miatt otthon kéne töltenie a hétvégéket.

A vele történtek miatt Máté elég szúrós természet. A többség bunkónak tartja, csak a barátai tudják, hogy milyen ember valójában. Hannával is eleinte taplón viselkedik, nagyon szerettem a kis vitáikat, mert pontosan tudtam, hogy mi van Máté szavai és viselkedése mögött, és reméltem, hogy Hanna is mielőbb rájön.

Nagyon megérdemelné, hogy végre nyugalmat és boldogságot nyerjen, mivel a lelke mélyén nagyon is jó fiú. A barátaiért bármire képes lenne, és a felszín alatt nagyon is érzékeny. Nem mellesleg csodásan zongorázik, amit bár a könyv forma miatt nem hallhattam, ám a jelenetek által, amelyben a zongorán játszott, mégis átjött a zeneszeretete, szenvedélye és bánata is.

A néma fiú

Dávid az egyik karakter, aki szerepelt már a Fogadj el! című regényben is. Ott egy szörnyű iskolai lövöldözést élt túl, amelynek az elkövetője a legjobb barátnője volt. Azóta képtelen másokkal beszélni, az egyetlen, aki előtt meg mer szólalni, Áron, a szerelme.

Nem tudom, hogy Dávid már a Fogadj el!-ben is ilyen kis bizonytalan lélek volt-e, vagy csak az átélt szörnyűségek hatására tört meg ennyire, de ebben a regényben iszonyatosan törékeny. Egyfelől nem tudja feldolgozni, hogy nem vette észre, mi történik a legjobb barátja lelkében, és nem tudta megmenteni őt és az áldozatait. Másfelől nincsen semmi önbizalma, folyton attól fél, hogy nem elég jó Áronnak, és a fiú előbb vagy utóbb rájön erre, és elhagyja.

Persze, ez egy ördögi körforgás. Ha az ember retteg az önbizalomhiány miatt, hogy elveszti a párját, elkezd hülyén viselkedni, aminek az a következménye, hogy végül talán tényleg elveszti a párját. Itt is ez a helyzet. Dávid sajnos saját maga generálja a problémáit azáltal, hogy fél.

A támaszt nyújtó fiú

Áronnak nincsen könnyű helyzete, a lövöldözés óta lényegében az az életcélja, hogy Dávidot óvja, segítse. Szereti őt, tiszta szívből, de kezd belefáradni a gondokba, így amikor felvetik neki, hogy elmehetne ösztöndíjjal egy jobb iskolába, hogy kibontakoztathassa a tehetségét, ha csak egy pillanatra is, de elgondolkozik a dolgon.

Igazából teljesen megértem őt, mert hiszek abban, hogy egy jó, működő kapcsolatban először mindkét félnek egyedül is teljes egésszé kell válnia, és ha ez megvan, csak akkor lehetnek együtt az egésznél is többek. Ebben az esetben azonban Dávid nagyon nem egész, Áron pedig azért nem tud egésszé válni, mert sok mindenről le kell mondania Dávid miatt. Szóval, bár megszakadt a szívem, teljesen egyetértettem Dávid véleményével, amit a szobájában mondott el Áronnak. Kíváncsi leszek, hogyan alakul a folytatásban a fiúk sorsa, és nagyon drukkolok nekik.

Két fontos mellékszereplő

Van a történetben két mellékszereplő, aki még nagyon megfogta a fantáziámat. Egyikük Rajmund, a roma, homofób srác. Igen, nem írtam félre. Sokak számára furcsa lehet, hogy egy kisebbséghez tartozó, a kitaszítottságot a saját bőrén megtapasztaló ember hogyan lehet maga is gyűlölködő, pedig rengeteg példa van erre a való életben is, és pszichológiai szempontból teljesen reális is. Sok olyan ember van, aki a felé irányuló lenézés és gyűlölet miatt kisebbségi komplexussal küzd, és úgy akarja mégis többnek, jobbnak érezni önmagát, hogy elkezd másokat gyűlölni, maga alá nyomni, mert ettől úgy érzi, nem ő van a legalján. Nem is kell elmennünk a kisebbségekig, elég, ha eszünkbe jut a kolléganő, akivel a főnök úgy bánik, mint a koszos zsebkendővel, ő pedig úgy akarja ezt kompenzálni, hogy a kis gyakornokot alázza meg. Sajnos ez a hozzáállás az emberi természet része.

Viszont pont azért, mert ez nagyon is emberi, úgy gondolom, Rajmund nem feltétlenül gonosz. Látszik azon, ahogy Hannával bánik a bulin, hogy van benne jóérzés, csak kéne valaki vagy valami, aki/ami előhozza ezt belőle. Tibi nagyon szépen felépítette Rajmund jellemét, nagy lehetőségek vannak benne jellemfejlődés terén, és ha egyre jár az agyunk, akkor a későbbiekben nagy meglepetéseket várhatunk még tőle.

A másik érdekes mellékszereplő Patrik. Ő a visszahúzódó, könyvmoly lányok vágyálma szerintem. Már az is romantikus, ahogyan megismerkedik Hannával, de az egész személyisége nagyon vonzó. És ez az, ami kiborít. :D

Általában elsőre el tudom dönteni egy szerelmi háromszöget tartalmazó történetnél, hogy kinek drukkoljak, de most egyszerűen fogalmam sincs róla. Máté olyan szomorú szemű, kivert kiskutya típus, akit legszívesebben agyon ölelgetnék. Annyi tüske van benne, annyi csalódás érte már, hogy az ember lányának csak az jár a fejében, most már kéne neki a szeretet.

Patrik viszont művelt, tehetséges, udvarias, romantikus, kedves, vagyis igazi jófiú, de egyáltalán nem unalmas, ez az első randin is pontosan látszik. Ő lehet a tökéletes társ egy lány, néhány év múlva pedig egy nő számára. Olyan, akire lehet számítani, aki mindenben támogat, akivel jókat lehet beszélgetni és nevetni.

Szóval bárhogyan is írja meg majd Tibi a folytatást, bárkit is választ végül Hanna, két dolog biztos: 1. boldog leszek, 2. meg fog szakadni kicsit a szívem.

A zene és tánc betűkkel átadva

Általában, ha zenéről, zenélésről olvasok egy könyvben, mindig szomorú vagyok kicsit, mert hát, nem hallhatom a lapokon át a hangokat, és ez okoz bennem egyfajta ürességet. Ugyanígy vagyok a táncolással, hiszen azt sem láthatom igazán. Épp ezért volt meglepő még számomra is, hogy most először egyáltalán nem volt hiányérzetem. Ehhez kicsit hozzájárult az, hogy ismertem a dalokat, amik a regényben „felhangzanak”, de úgy gondolom, ez nem lett volna elég az űr teljes megszüntetéséhez. Ahhoz az kellett, hogy Tibi olyan jól leírja, mit érez Hanna éneklés közben, Máté zongorázás közben, hogyan mozdulnak Xiaráék, és mi látszik az arcukon egy-egy táncmozdulatnál.

Ezek a részek nagyon élőre sikeredtek, szinte hallottam a fülemben a zenét, és láttam magam előtt a táncmozdulatokat.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének bepillantást nyerni abba, milyen is a tinédzserek élete, lelki világa, és kedvelik a karakterközpontú történeteket.

Kedvenc karakterek: Xiara, Máté, Rajmund, Patrik.

Kedvenc jelenet: amikor Rajmund a bulin segít a becsiccsentett Hannának.

Kedvenc idézetek:

„– Ha kimegyünk innen, belehalunk a nyekergésbe – állapítja meg Hanna. – Itt alig halljuk, odakint meg fogunk tőle süketülni. Szerintem egyikünk sincs felkészülve a kínra.
Patrik hangosan felnevet, a hangja simogatja Hannát. El se hiszi, hogy mosolyt csalt egy ilyen srác arcára.
– Akkor fussunk – kacsint Patrik. – Benne vagy?
Miért is ne? Hanna rögtön felpattan, és a kijárat felé indul. Ahogy kilép az ajtón, megcsapja a rock undorító dübörgése, a feje máris megfájdul. Patrik mellé ér, arcán fintor, de ahogy felé fordul, mintha kétséget látna a tekintetében. Megfogja a lány kezét, és egy pillanatra minden elnémul, és nem számít semmi más, csak az, hogy Patrik az ő kezét fogja. Ez az első alkalom, hogy egy fiú ezt teszi. Hihetetlen, hogy egy ilyen aprócska gesztus ennyire szédítő lehet.
Átfutnak a főtéren, elszáguldanak a rendőrség épülete mellett, kerülgetik az embereket, de nem engedik el egymás kezét. Amint a mozihoz érnek, máris kevésbé tűnik borzasztónak a zsivaj. Átszaladnak az úton, ahol szerencséjükre most nem közeledik autó. Amint Hanna megérzi a talpa alatt a liget macskaköveit, máris elkomorodik, mert tudja, véget ért a móka.”

„Amikor megérzi, hogy valaki megfogja a vállát, azonnal felpattan, és a falhoz hátrál.
– Mi a faszt akarsz? – förmed Hannára. Ki más is pofátlankodna be ide, és kutatná ki a titkát? Naná, hogy a drágalátos kis szent.
– Hallottalak játszani, és arra gondoltam, esetleg megkérnélek rá, hogy gyakorolj velem.
Máté felvonja a szemöldökét, és a lehető legbecsmérlőbb pillantását veti a lányra.
– Miért tennék neked bármilyen szívességet?
– Talán hogy bizonyítsd, mégsem vagy akkora bunkó?
– Neked? Bizonyítani? Mintha érdekelne a szaros véleményed.
Máté várja, hogy Hanna elfordítsa a fejét, megadóan sóhajtson, és elborítsa az arcát a kín. Le akarja húzni az ő szintjére, hogy neki is legyen ugyanolyan rossz. Ne egyedül tobzódjon az elkeseredettségben. Ez legyen az ára, hogy idetolta a pofáját és leleplezte.
Hanna mégsem mutatja a korai jeleket. Nem remeg a félelemtől, az ajka sem rándul meg. A lehető legrosszabb dolog ül ki az arcára.
– Ne merészeld! – emeli fel a hangját Máté, amint rájön, a lány szánakozik rajta. – Ezt kurvára ne csináld.
– Tedd magad hasznossá – mondja Hanna, és a kottát a megfelelő helyre illeszti a zongorán. – Játssz nekem.
– Nem vagyok egy kibaszott CD-lejátszó.
– Élő kísérettel kell énekelnem a városin, tudnom kell követni a zongorát – győzködi Hanna. Ismét kiül rá a pimasz tekintet, végre oda a szánalom.
Őt aztán ne sajnálja soha senki! Kikéri magának, hogy szánakozzanak rajta.
– Nem arra kérlek, hogy játszd le a Varázsfuvolát, vagy mit tudom én, melyik a nehéz darab. Lefogadom, hogy a Szállok a dallal nem Mozart szint. Ezt neked is meg kell tudnod oldani.
– Mire célzol ezzel?
Hanna oldalra billenti a fejét, így a hosszú sötét barna haja fátyolként terül szét a vállán. Olyan selymesnek tűnik...
– Nem csak te tudod megfejteni az én titkaimat – szól szemtelenül.”

„– Örülök, hogy újra zongorázol. Hallottam pár koncertfelvételed a YouTube-on. Sokat segítettek nekem. Ha behunyom a szemem, és csak a zenére koncentrálok, valahogy megnyugszom. Amikor a múltkor elmentem a zeneterem mellett, hallottam azt is, ahogy Caramel dalait játszottad. Hiába volt kevésbé bonyolult, mégis átjött. Szóval, nekem tetszett.
Máté féloldalas mosollyal fordul Dávid felé, ebből a fiú tudja, hogy beszólásra készülhet, de úgy ragyog a tekintete a boldogságtól, hogy egyáltalán nem számít, mit ejt ki a hatalmas száján.
– Na gyere, szelfizzünk – nyúl a mobiljáért. – Lenne mivel menőznöd a könyvmoly haverjaid előtt. Még be is jelölhetsz Instagramon. Vagy várj, egy könyv kéne a kezembe, hogy még királyabb legyek, ugye?
– Idióta – mondja Dávid, és a fiúhoz vágja Áron párnáját.”

„– Szerintem az lesz a legjobb, ha visszakísérlek a koleszba.
Hanna akaratlanul is két lépést hátrál, és az épület falának ütközik a háta. Rajmund fölé magasodik. A fiú haja zselézett, fehér inget visel, a farmerét egy fekete öv tartja a csípőjén.
– Attól félsz, hogy megerőszakollak? – sértettség és szégyen fut át Rajmund arcán. – Tényleg ezt gondolod rólam? Csak azért, mert roma vagyok?
– Nem tudom, mit vársz – vág közbe Hanna. – Nem ismerlek. Egy osztályba járunk, de semmit nem tudok rólad. Ez az első alkalom, hogy beszélgetünk, és én, azt hiszem, részeg vagyok. De azon túl, hogy szédülök egy cseppet, nem érzek más tüneteket. Vigyorognom kéne, nem?
Rajmund láthatóan kicsit felenged, hátrébb lép, és egy apró mosoly jelenik meg az arcán.
– Van, aki sír, ha részeg. Örülök, hogy te nem. Bemenjek és szóljak Xiarának, hogy kísérjen haza?”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Játék:

A Mikrofonpróbában a srácok egy tehetségkutatón akarják megnyerni a kollégium nyitvatartásához szükséges pénzt. Mostani játékunk során olyan dalrészleteket olvashattok, amelyeket egy-egy tehetségkutatón felbukkant énekes ad elő.

A feladat egyszerű: találjátok ki a részletek alapján, hogy ki az adott dal előadója, és a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a nevét. Sok sikert!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Dalrészlet a játékhoz:

“Kérlek, hidd el
A télapó sem hazugság.
Hívd jó szívvel
Nézd el,
Én még…
Ma nem növök fel.”

a Rafflecopter giveaway


Állomáslista:

10. 24. Spirit Bliss
10. 26. Zakkant olvas
10. 28. Könyvvilág
10. 30. Deszy könyvajánlója


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése