~ Sárga könyves út ~

2017. november 25., szombat

Alafair Burke: Az ex


Nagyon szeretem a jó krimiket, azokat, amiknek a történetét logikusan építette fel az író. Amik megmozgatják az agyamat, mert nem könnyű kitalálni a nyomokból, ki a tettes, de nem is lehetetlen. Nos, Alafair Burke Az ex című regénye ilyen jó krimi. Már a fülszövege nagyon érdekes volt, anyuval közösen olvasgattuk néhány könyv fülszövegét, és mindketten azonnal kiszúrtuk magunknak ezt a regényt. Szóval kérdés sem volt, hogy el kell olvasnom/nunk.

A regény röviden egy Olivia nevű ügyvédnőről szól, akit egyik reggel felhív telefonon egy gyerek, hogy az apját épp az előbb tartóztatták le, és ügyvédi segítségre van szüksége. Amikor Olivia számára kiderül, hogy a vádlott az ex vőlegénye, akivel húsz évvel ezelőtt elég csúnya körülmények között szakítottak, azonnal elvállalja a védelmét. Ismeri a férfit, és biztosra veszi, hogy soha nem bántana senkit. Jack Harrist ugyanis azzal vádolják, hogy előre megfontoltan és hidegvérrel meggyilkolt három embert.

A háttérsztori – Olivia és Jack fiatalkora

Úgy gondolom, jó, ha egy kriminek van háttérsztorija is a főcselekmény mellett, mert ettől sokkal emberibbek lesznek a szereplői. Itt is megvan ez a háttérsztori Olivia és Jack közös múltja által. Olivia és Jack az egyetemen ismerkedtek össze, járni kezdtek, aztán eljegyezték egymást, viharos körülmények között éltek, majd szakítottak.

Nagyon érdekes volt, ahogyan morzsánként megismerhettem Olivia emlékein át a múltbeli történéseket, és aztán később hozzákaptam Jack szemszögét is. Olyan volt az egész, mintha kaptam volna egy fotót, amire aztán rávetítettek egy másikat, és a kettőből kaptam csak meg a teljes képet. Az biztos, hogy nagyon tanulságos volt Olivia szemén át látni önmagát és Jacket, és aztán Jack szemén át látni önmagát és Oliviát. Tökéletes példái mindketten annak, hogy az ember nem láthatja teljesen reálisan sem önmagát, sem másokat.

Izgalmas krimi szál

Jack felesége néhány évvel ezelőtt meghalt egy tömegmészárlásban, amit egy tinédzserfiú, Todd Neeley követett el egy pályaudvaron. Jack azóta egyedül neveli a lányát, mígnem egy nap, futás közben meglát egy nőt a parkban, aki felkelti a figyelmét. A legjobb barátja, egy internetes hirdetésben kezdi el keresni neki az adott nőt, aki jelentkezik is Jack-nél e-mailben, és megbeszélnek egy randevút. Ám, amikor Jack a megbeszélt helyre érkezik, lövöldözés tör ki, amelyben meghal három ember. Egyikük a lövöldöző tinédzserfiú apja, aki Jack szerint hibás volt abban, hogy a fiából gyilkos lett.

A történet egy kihallgatási jegyzőkönyvvel kezdődik, ami elsőre felkelti az ember figyelmét, ugyanis a kihallgatott Jack itt döbben rá, hogy nem ártatlan szemtanúként, hanem elsőszámú gyanúsítottként van jelen. Annyira hihetetlen történetet ad elő arról, miért volt a gyilkosságok helyszínén a gyilkosságok időpontjában, hogy az felkelti a rendőrök figyelmét. Azután szép sorban más bizonyítékok is előkerülnek, amelyek alapján Jackre terelődik a gyanú. De vajon tényleg ő a gyilkos?

Az igazság az, hogy a könyv közepétől volt egy gyanúsítottam, akire a logika terelte a figyelmemet, de azt mondtam magamban, nem, az nem lehet, túl durva lenne. Mellette pedig volt öt-hat másik gyanúsítottam is, akik kevésbé voltak logikusak, és talán csak egy hajszállal kevésbé durvák. Szóval Burke felvonultatott egy csomó gyanús alakot, és nagyon jól összefűzte úgy a szálakat, hogy mindegyikük logikus választás lehetett volna, és bár mindegyiket meggyanúsítottam, mégis megdöbbentem volna, ha kiderül, ők azok. Ahogy végül tényleg bejött az egyik tippem, és sikerült is ledöbbennem annak ellenére, hogy korábban is gyanúsítottam az illetőt.

Néhány gyanúsítottam

Először is, ott van Jack. Csodás férjként, jó apaként van leírva, Olivia is úgy gondolja, a legjobb, legönzetlenebb ember a világon, hiszen még az ő szemétségeit is hajlandó volt elnézni a szerelem nevében, amikor még fiatalok és jegyesek voltak. De vajon az ember kiismerhet valakit csak azért, mert évekig vele élt? És ha akkoriban ismerte is, a férfi nem változhatott meg húsz év alatt teljesen? Nagyon szépen eljön az a filozófiai kérdés, vajon mennyire ismerhetünk egy másik embert. Egy barátot, szerelmest, férjet, rokont… Biztosak lehetünk benne, hogy az az ember, akinek mi látjuk őt? Vagy soha senkiben nem bízhatunk száz százalékosan? Ez egy nagyon ijesztő, de egyben érdekes téma is.

Charlotte-ot, Jack fiatalkori, legjobb, leszbikus barátját is gyanúsnak találtam. Ő volt az, aki Jack nevében feladta a hirdetést, hogy keresi a futás közben meglátott nőt. Vajon csak egy baráti gesztus volt, mert azt akarta, hogy Jack a felesége halála után ne maradjon magányos örökre? Vagy hátsó szándéka volt a hirdetéssel? Esetleg ő bérelte fel a parkbeli nőt, hogy hívja fel magára Jack figyelmét? Charlotte gazdag, úgyhogy simán megszervezhette az egészet.

Nagyon jó volt, hogy Jack feleségének halála is hozzákapcsolódott az ügyhöz, és abban is maradtak olyan rejtélyek, amelyeket összefűzhettünk az új gyilkosságokkal. Nagyon gyanús volt például számomra, hogy a kamerák felvették, a feleség beszélgetett a gyilkosával közvetlenül a lövöldözés előtt. Eszembe jutott az is, hogy vajon valóban meghalt-e, vagy valamilyen módon meg tudta-e játszani a halálát… És ha még él, akkor lehet, hogy ő akarja valamiért bajba keverni Jack-et?

De felmerült még bennem az is, hogy a lövöldöző fiú testvére, Max Neeley a tettes, mert így akart bosszút állni az apjukon, aki hagyta, sőt, egyenesen elősegítette, hogy az öccséből tömeggyilkos váljon. Az apa pontosan tudta, hogy Todd miféle lelki és pszichés gondokkal küzd, ám ahelyett, hogy segítséget kért volna számára egy szakembertől, inkább „férfit akart faragni belőle”. Lőtérre vitte, megtanította bánni a fegyverekkel. Az apa a nagyobbik fiával sem volt kedvesebb, elszakította őt a szerelmétől, mert nem találta elég jónak hozzá. Így akár az elhagyott lány is lehetett a tettes, aki úgy vélte, ha megszabadul az apától, visszanyerheti Max szerelmét. 

Persze, hogy ki volt a valódi tettes, vajon a fentiek között van vagy sem, nem árulom el. Olvassátok el a könyvet, próbáljátok ti magatok kitalálni, aztán a végén úgyis minden kiderül. :)

Nyomozás és tárgyalás

Sok krimi esetében éreztem már azt, hogy nem valósághű. Egy valódi kihallgatáson, tárgyalóteremben, nyomozás során nem úgy történnek a dolgok, ahogyan az adott író leírta. Nos, Az exben nem volt olyan momentum, amivel kapcsolatban ez felmerült volna bennem. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy Burke nemcsak író, hanem jogász is, így valóban ért ahhoz, amiről írt. Nagyon tetszett, hogy általa egy kicsit bepillanthattam a jog világába. Érdekes volt, még akkor is, ha néha úgy éreztem, ebben a világban sokszor nem az igazság a fontos, hanem a győzelem.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik az izgalmas, jól kidolgozott, hiteles krimi történeteket, és élvezik az agyjátékot, amely során azt találgathatják, ki a tettes.

Kedvenc karakter: Olivia, Scott Temple

Kedvenc jelenet: amikor végre összeállt a végén a teljes kép.

Kedvenc idézetek:

„- Törzsőrmester, kétségtelenül tisztában van vele, hogy New York város törvényei szerint köteles haladéktalanul tájékoztatni Jack Harrist, hogy itt az ügyvédje.
Megtáncoltatta a telefonkagylót az ujjai között.
- Mégis mit gondol, kit hívok? A szellemirtókat?”

„Nem ez az egyetlen felkavaró részlet, amelyre utólag fény derült. A gyilkos nem külföldi dzsihádista volt, ahogy a támadás hírét meghallva a legtöbben feltételeztük. Helybéli volt. Ráadásul még nem is egészen férfi. Egy 15 éves srác, mindössze 173 cm magas és 57 kiló. Toddnak hívták. Nem volt szüksége nagy termetre ahhoz, hogy ekkora pusztítást végezzen, mindössze föl kellett szerelkeznie egy Bushmaster gépkarabéllyal és két 40-es kaliberű pisztollyal. Mindhárom félautomata.”

„- Jaj, a rohadt életbe – csattantam fel -, per pillanat nem engedheted meg magadnak, hogy játszd a jófiút, Jack, már nem is emlékszel arra, amikor arra kértél, tegyek meg minden tőlem telhetőt, hogy távol tartsalak a börtöntől? Akit gyilkossággal vádolnak, annak nem kell udvariasnak lennie.
- Ez nem udvariasság, hanem alapvető emberi tisztesség. Nem egyezhetnénk meg legalább abban, hogy a többi áldozatot békén hagyjuk?”

„- Sosem értetted meg őt. Úgy kezelted, mint egy egydimenziós karaktert: egy kedves, gyermeteg lelket, aki mindennél jobban szeret téged. Ám Jack sokkal bonyolultabb személyiség, mint valaha is gondoltad. Szerette a szüleit, akik magasról tojtak rá. Minden szülő ilyen. Az anyjának csak az volt a fontos, hogy béke és nyugalom legyen. Így Jack megtanulta, jobb, ha meghúzza magát. Ezért játszotta mindig a jó fiú szerepét. És az nem egészséges. Mindenkinek kell néha gonosznak is lennie.”

„Milyen furcsa. Ha az ember fáradt, az általános gondolkodási képessége igencsak legyengül. Tudományos bizonyíték van rá, vitán felül áll. Amikor az ember kikapcsol, agyának más területe – az agytörzs, a hüllőagy, az ösztön-én vagy nevezzük bárhogy – megpróbálja ezt ellensúlyozni. A nyolcvanöt százalékos agyhalott tizenöt százalékos ösztönös zsenivé válik.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése