Charlie mindig is utálta a Parazsakat, a vámpírok és az emberek közös leszármazottait. Aztán rájött, ő is egy közülük...
Az izgalmas, vicces és szexi könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, a turné végén pedig meg is nyerheted a könyv egy példányát!
Majdnem két éve annak, hogy utoljára vámpíros könyvet vettem a kezembe, úgyhogy mikor megkérdezték tőlem, lenne-e kedvem elolvasni Jaymin Eve –től és Leia Stone-tól az Ash – Parázs című könyvet, úgy éreztem, itt az ideje, hogy visszatérjek egy kicsit a vérszívók világába.
A történet egy Charlie nevű lányról szól, akiről kiderül, hogy egy vámpír és egy ember gyermeke, vagyis parázs. A probléma csak az, hogy parazsak csak férfiak lehetnek, korábban soha egyetlen lány parázs sem született még a világra. Így mikor Charlie huszonévesen átváltozik, nem csak ő döbben meg, hanem az ember édesanyja és a vámpírtársadalom is.
Két író, egy történet
Határozottan kijelenthetem, hogy a regényen egyáltalán nem látszik, hogy két ember írta. Azért tudom ezt ilyen határozottan kijelenteni, mert amikor elkezdtem olvasni a regényt, nem néztem meg, ki az írója, így azt sem láttam, hogy két írója van. Szóval úgy olvastam végig, mintha csak egy ember írta volna, és egyáltalán nem éreztem rajta semmiféle szempontból, hogy valami nem stimmel.
Ami nagyon jó szerintem, mert vannak két vagy többszerzős történetek, amik a különböző stílusok, világlátás, ötletek és vágyak miatt nagyon töredezettnek tűnnek. Egyszerűen az ember olvasás közben megérzi rajtuk, hogy hopp, itt döccent a szöveg, szóval valószínűleg itt váltottunk át egyik íróról a másikra. A Parázs esetében egyáltalán nem volt ilyen döccenő, így mikor később rájöttem, hogy két ember írta, jól meg is lepődtem.
Vámpírok újratöltve
Sokféle vámpír létezik már a könyvek lapjain, mind hasonlít egymáshoz néhány dologban, de mind kicsit egyedi is. Ebben a történetben egy vírus okozta az első vámpírok átalakulását, akikről annyit lehet tudni, hogy tízen voltak és Elsőknek nevezték őket. Mindegyik Első más-más különleges képességgel bírt, amit átörökítettek az utódaiknak, csak generációról generációra gyengébb formában. Aztán az emberek elvileg kiirtották az Elsőket, és csak az általuk átváltoztatott vámpírok maradtak. A történet azonban elsősorban nem róluk szól, hanem a félvérekről, vagyis parazsakról, akik egy vámpír és egy ember kapcsolatából születnek.
A parazsak külsőleg gyönyörű férfiak, ami eszembe juttatta a Twilightot, de a két történet csak és kizárólag ennyiben hasonlított egymáshoz. A parazsak ugyanúgy vért isznak, mint a vámpírok, de emberi kaját is esznek naponta egyszer. Erősek, gyorsak, és ha egy Első vérvonalán az Elsőhöz közel helyezkednek el, akkor megvan bennük valamilyen mértékben az adott Első különleges képessége is.
Számomra volt egy kis Fekete tőr testvériség beütése is a történetnek, lévén, a parazsak között van egy különleges rendfenntartó különítmény, a „szexi hatos”, amelynek egyik tagja a férfi főszereplő, Ryder. Ez a különítmény igazi harcosokból áll, akik nagyon különböző személyiségűek. Igaz, Ryderen kívül a többiek csak nagyon mellékszereplők voltak a szememben, mégis csapatként a Testvériségre emlékeztettek.
A nutellás egyszarvú parázs
Tetszett, hogy Charlie kemény csaj. Amikor bekerült a Kaptárba, szinte azonnal összekapta magát, és ha már citromot kapott, megpróbált belőle limonádét készíteni. Amikor rájött, hogy a Kaptárban, a parazsak és vámpírok lakhelyén az új parazsaknak életre-halálra meg kell küzdeniük, mert korlátozott odabent a férőhely, kiborulás helyett kemény edzésbe kezdett, és elhatározta, hogy túléli a küzdelmeket.
Amivel viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni, az a gondolatainak stílusa. Ez a LÖPB-zés (Legjobb örök parázs barát), fincsi, csokiborítású, egyszarvú fánkozás, szexi hatosozás, a barátok leribizése és ledögözése és hasonlók, az én ízlésemnek szörnyen nem megfelelő beszólások, kifejezések, rövidítések. Valahogy elvették a kemény csajos hatást, és hirtelen egy rózsaszín miniszoknyás, tűsarkús cicababa képe jelent meg a szemem előtt. Szóval Charlie kemény, belevaló tetteit sokszor nem tudtam összeegyeztetni a gondolatainak és szavainak stílusával.
Ami még furcsa volt számomra, hogy Charlie mennyire könnyen megváltoztatta a véleményét a parazsakról és vámpírokról. Emberként gyűlölte őket, de amint bekerült közéjük, szinte azonnal rájött, hogy nem minden parázs gyűlölni való. Ha mindez szép lassan érlelődik meg benne, az teljesen normális lett volna, de szerintem túl gyorsan változtatott a véleményén.
Titokzatos keményfiú
Mostanában több olyan regényt olvastam, amelyben a főszereplő férfi nem tudott megfogni. Egyfelől, mert egyáltalán nem éreztem a kémiát közte és a főszereplő nő között, másfelől, mert teljesen szürke és unalmas személyiség volt, és inkább a mellékszereplők között találtam meg azt a férfikaraktert, akit érdekesnek találtam. Nos, ebben az esetben ez nem így történt.
Ryder karaktere titokzatos és érdekes. Visszafogottnak és érdektelennek tűnik, de ez csak védekező reakció. A fal, amit maga köré emelt, teljesen érthető azután, ami kiderül a múltjáról. Nagyon tetszik az felelősségtudat és testvériesség, amit vezetőként a „szexi hatok” öt másik tagja iránt érez. Kicsit olyanok, mint egy család, még ha nem is rokonok valójában.
A szikrát is éreztem közte és Charlie között már az első találkozásukkor, és ez a vonzódás az egész történetet végigkísérte, és érdekel, hogyan alakul majd a kapcsolatuk a folytatásban.
Pörgős kalandok és titkok
A regény nagy erőssége, amivel be tudott vonzani, hogy igazán pörgős a cselekménye, és van benne jó pár rejtély, ami érdekes. Charlie átváltozása, a Kaptárba kerülés, a parazsak élet-halál harca, a háttérben lévő titkok arról, ki is ő pontosan, és hogyan változhatott át nő létére parázzsá, aztán a titok miatt kitört konfliktus mind igazán érdekes. Az ember elkezdi olvasni a történetet, és nagyon könnyen és gyorsan eljut az első oldaltól az utolsóig.
Szóval kikapcsolódásnak ez egy igazán jó történet, mert annyira mozgalmas, hogy kikapcsolja az olvasó körül a valódi világot némi időre. Azoknak ajánlom, akik most nem valami nagyon mély történetre vágynak, hanem egyszerűen csak egy szórakoztató, kalandos történetre.
Kedvenc karakter: Ryder
Kedvenc jelenet: amikor Charlie megfenyegeti a kocsiban a srácokat, mi lesz, ha leütik.
Kedvenc idézetek:
„A francba, a barátoknak nem az lenne a dolguk, hogy támogassák az álmaidat?”
„Mostanra ráébredtem, hogy tévedés egy egész fajt utálni pár gonosz lélek miatt.”
„– Nő vagyok – bukott ki belőlem bugyután.
Erre felemelte a fejét, és szája sarka szexi mosolyra görbült: gödröcskék, szép fehér fogsor. Eddig még egy félmosolyt sem láttam ettől a férfitól, most meg egyszerre támad le ezzel a rengeteg szexi vonással. Szóval nemcsak egyféle módon volt halálos. Az istenek ma különösen utálhattak. Nem akartam vonzódni egyetlen parázshoz sem. Nem vonzódhattam.
A mosolya ekkor eltűnt, és részben kíváncsi, részben izzó tekintetnek adta át a helyét. Tekintete a testemre siklott.
– Igen, azt látom.”
„– Kibaszottul nem tudok lebegni, Ryder. Ha még egy rohadt kést hozzám vágsz, a vámpírok isteneire esküszöm, hogy kiderítem, hol alszol, belopózom, és telerakom az ágyadat pókokkal – azzal a fajtával, ami megcsíp és megöl.”
„– Jobb lenne, ha leütnénk, és elrejtenénk valahova, míg megoldjuk ezt a dolgot.
Majdnem elájultam, mikor rájöttem, hogy ezt Sam mondta. Végül kegyeskedett megszólalni: halkan, komoran beszélt, egy kis akcentussal. Orosz vagy ilyesmi lehetett.
– Komolyan beszélsz? – Mindkét kezemet a levegőbe löktem, ahogy úrrá lett rajtam az ingerültség. – Sosem beszélsz, és amikor először megszólalsz, azt mondod, hogy üssenek le. Ha közületek bármelyik hatökör csak egy ujjal is hozzámér, az csúnyán megfizet érte. Mindegyikőtöknek kopaszodásserkentőt teszek a samponjába, és gyantacsíkot ragasztok a seggére. – Markusra mutattam. – Még neked is, te csinos lófarkas!”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A történet egy Charlie nevű lányról szól, akiről kiderül, hogy egy vámpír és egy ember gyermeke, vagyis parázs. A probléma csak az, hogy parazsak csak férfiak lehetnek, korábban soha egyetlen lány parázs sem született még a világra. Így mikor Charlie huszonévesen átváltozik, nem csak ő döbben meg, hanem az ember édesanyja és a vámpírtársadalom is.
Két író, egy történet
Határozottan kijelenthetem, hogy a regényen egyáltalán nem látszik, hogy két ember írta. Azért tudom ezt ilyen határozottan kijelenteni, mert amikor elkezdtem olvasni a regényt, nem néztem meg, ki az írója, így azt sem láttam, hogy két írója van. Szóval úgy olvastam végig, mintha csak egy ember írta volna, és egyáltalán nem éreztem rajta semmiféle szempontból, hogy valami nem stimmel.
Ami nagyon jó szerintem, mert vannak két vagy többszerzős történetek, amik a különböző stílusok, világlátás, ötletek és vágyak miatt nagyon töredezettnek tűnnek. Egyszerűen az ember olvasás közben megérzi rajtuk, hogy hopp, itt döccent a szöveg, szóval valószínűleg itt váltottunk át egyik íróról a másikra. A Parázs esetében egyáltalán nem volt ilyen döccenő, így mikor később rájöttem, hogy két ember írta, jól meg is lepődtem.
Vámpírok újratöltve
Sokféle vámpír létezik már a könyvek lapjain, mind hasonlít egymáshoz néhány dologban, de mind kicsit egyedi is. Ebben a történetben egy vírus okozta az első vámpírok átalakulását, akikről annyit lehet tudni, hogy tízen voltak és Elsőknek nevezték őket. Mindegyik Első más-más különleges képességgel bírt, amit átörökítettek az utódaiknak, csak generációról generációra gyengébb formában. Aztán az emberek elvileg kiirtották az Elsőket, és csak az általuk átváltoztatott vámpírok maradtak. A történet azonban elsősorban nem róluk szól, hanem a félvérekről, vagyis parazsakról, akik egy vámpír és egy ember kapcsolatából születnek.
A parazsak külsőleg gyönyörű férfiak, ami eszembe juttatta a Twilightot, de a két történet csak és kizárólag ennyiben hasonlított egymáshoz. A parazsak ugyanúgy vért isznak, mint a vámpírok, de emberi kaját is esznek naponta egyszer. Erősek, gyorsak, és ha egy Első vérvonalán az Elsőhöz közel helyezkednek el, akkor megvan bennük valamilyen mértékben az adott Első különleges képessége is.
Számomra volt egy kis Fekete tőr testvériség beütése is a történetnek, lévén, a parazsak között van egy különleges rendfenntartó különítmény, a „szexi hatos”, amelynek egyik tagja a férfi főszereplő, Ryder. Ez a különítmény igazi harcosokból áll, akik nagyon különböző személyiségűek. Igaz, Ryderen kívül a többiek csak nagyon mellékszereplők voltak a szememben, mégis csapatként a Testvériségre emlékeztettek.
A nutellás egyszarvú parázs
Tetszett, hogy Charlie kemény csaj. Amikor bekerült a Kaptárba, szinte azonnal összekapta magát, és ha már citromot kapott, megpróbált belőle limonádét készíteni. Amikor rájött, hogy a Kaptárban, a parazsak és vámpírok lakhelyén az új parazsaknak életre-halálra meg kell küzdeniük, mert korlátozott odabent a férőhely, kiborulás helyett kemény edzésbe kezdett, és elhatározta, hogy túléli a küzdelmeket.
Amivel viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni, az a gondolatainak stílusa. Ez a LÖPB-zés (Legjobb örök parázs barát), fincsi, csokiborítású, egyszarvú fánkozás, szexi hatosozás, a barátok leribizése és ledögözése és hasonlók, az én ízlésemnek szörnyen nem megfelelő beszólások, kifejezések, rövidítések. Valahogy elvették a kemény csajos hatást, és hirtelen egy rózsaszín miniszoknyás, tűsarkús cicababa képe jelent meg a szemem előtt. Szóval Charlie kemény, belevaló tetteit sokszor nem tudtam összeegyeztetni a gondolatainak és szavainak stílusával.
Ami még furcsa volt számomra, hogy Charlie mennyire könnyen megváltoztatta a véleményét a parazsakról és vámpírokról. Emberként gyűlölte őket, de amint bekerült közéjük, szinte azonnal rájött, hogy nem minden parázs gyűlölni való. Ha mindez szép lassan érlelődik meg benne, az teljesen normális lett volna, de szerintem túl gyorsan változtatott a véleményén.
Titokzatos keményfiú
Mostanában több olyan regényt olvastam, amelyben a főszereplő férfi nem tudott megfogni. Egyfelől, mert egyáltalán nem éreztem a kémiát közte és a főszereplő nő között, másfelől, mert teljesen szürke és unalmas személyiség volt, és inkább a mellékszereplők között találtam meg azt a férfikaraktert, akit érdekesnek találtam. Nos, ebben az esetben ez nem így történt.
Ryder karaktere titokzatos és érdekes. Visszafogottnak és érdektelennek tűnik, de ez csak védekező reakció. A fal, amit maga köré emelt, teljesen érthető azután, ami kiderül a múltjáról. Nagyon tetszik az felelősségtudat és testvériesség, amit vezetőként a „szexi hatok” öt másik tagja iránt érez. Kicsit olyanok, mint egy család, még ha nem is rokonok valójában.
A szikrát is éreztem közte és Charlie között már az első találkozásukkor, és ez a vonzódás az egész történetet végigkísérte, és érdekel, hogyan alakul majd a kapcsolatuk a folytatásban.
Pörgős kalandok és titkok
A regény nagy erőssége, amivel be tudott vonzani, hogy igazán pörgős a cselekménye, és van benne jó pár rejtély, ami érdekes. Charlie átváltozása, a Kaptárba kerülés, a parazsak élet-halál harca, a háttérben lévő titkok arról, ki is ő pontosan, és hogyan változhatott át nő létére parázzsá, aztán a titok miatt kitört konfliktus mind igazán érdekes. Az ember elkezdi olvasni a történetet, és nagyon könnyen és gyorsan eljut az első oldaltól az utolsóig.
Szóval kikapcsolódásnak ez egy igazán jó történet, mert annyira mozgalmas, hogy kikapcsolja az olvasó körül a valódi világot némi időre. Azoknak ajánlom, akik most nem valami nagyon mély történetre vágynak, hanem egyszerűen csak egy szórakoztató, kalandos történetre.
Kedvenc karakter: Ryder
Kedvenc jelenet: amikor Charlie megfenyegeti a kocsiban a srácokat, mi lesz, ha leütik.
Kedvenc idézetek:
„A francba, a barátoknak nem az lenne a dolguk, hogy támogassák az álmaidat?”
„Mostanra ráébredtem, hogy tévedés egy egész fajt utálni pár gonosz lélek miatt.”
„– Nő vagyok – bukott ki belőlem bugyután.
Erre felemelte a fejét, és szája sarka szexi mosolyra görbült: gödröcskék, szép fehér fogsor. Eddig még egy félmosolyt sem láttam ettől a férfitól, most meg egyszerre támad le ezzel a rengeteg szexi vonással. Szóval nemcsak egyféle módon volt halálos. Az istenek ma különösen utálhattak. Nem akartam vonzódni egyetlen parázshoz sem. Nem vonzódhattam.
A mosolya ekkor eltűnt, és részben kíváncsi, részben izzó tekintetnek adta át a helyét. Tekintete a testemre siklott.
– Igen, azt látom.”
„– Kibaszottul nem tudok lebegni, Ryder. Ha még egy rohadt kést hozzám vágsz, a vámpírok isteneire esküszöm, hogy kiderítem, hol alszol, belopózom, és telerakom az ágyadat pókokkal – azzal a fajtával, ami megcsíp és megöl.”
„– Jobb lenne, ha leütnénk, és elrejtenénk valahova, míg megoldjuk ezt a dolgot.
Majdnem elájultam, mikor rájöttem, hogy ezt Sam mondta. Végül kegyeskedett megszólalni: halkan, komoran beszélt, egy kis akcentussal. Orosz vagy ilyesmi lehetett.
– Komolyan beszélsz? – Mindkét kezemet a levegőbe löktem, ahogy úrrá lett rajtam az ingerültség. – Sosem beszélsz, és amikor először megszólalsz, azt mondod, hogy üssenek le. Ha közületek bármelyik hatökör csak egy ujjal is hozzámér, az csúnyán megfizet érte. Mindegyikőtöknek kopaszodásserkentőt teszek a samponjába, és gyantacsíkot ragasztok a seggére. – Markusra mutattam. – Még neked is, te csinos lófarkas!”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
Ugye nem csak mi szeretjük a vámpíros könyveket? :) A mostani játékunk során szuper vámpíros könyvek főszereplőinek a neveit látjátok minden állomásnál. A feladatotok, hogy kitaláljátok mely könyvhöz tartoznak, és beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok sikert!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nevek a játékhoz:
Elena & Damon & Stefan
Állomáslista:
11.24. - Sorok Között
11.26. - Dreamworld
11.28. - Insane Life
11.29. - Spirit Bliss
11.30. - Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése