Ide pakolgatom fel az írásaimat, firkálásaimat, novelláimat, gondolataimat, és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2018. május 10., csütörtök

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit - Blogturné


Seanan McGuire csodás kisregénye arról, hogy mi történik azokkal, akik megjárták a varázslatos világokat, mindenféle díjat nyert már, és a Fumax Kiadó jóvoltából el lehet végre olvasni magyarul is. Sőt, ha követitek a Blogturné Klub bloggereit, még nyerhettek is egy példányt és ti is megtudhatjátok, milyen kaput nyitnak a szívek. 

Seanan McGuire Minden szív kaput nyit című könyvének a fülszövege fogott meg elsőként. Azután megláttam a borítón, hogy a regény Hugo- , Nebula- és Locus-díjat nyert 2017-ben, és kíváncsi lettem, vajon mi lehet a könyvben, ami ennyi díjat érdemelt, és megérdemelten kapta-e őket.

A történet olyan eltűnt gyerekekről szól, akik más világokba tévedtek át, de valamiért visszakerültek a normális világba, ám a látottak után képtelenek visszailleszkedni a régi életükbe. A szüleik ezért elviszik őket egy intézetbe, amelyről azt gondolják, hogy valamiféle pszichiátriai intézet és iskola keveréke, ahol megértetik majd a gyerekeikkel, hogy csak képzelegtek. Az intézetet azonban egy olyan nő vezeti, aki gyerekkorában szintén áttévedt egy másik világba, és pontosan tudja, hogy a gyerekek igazat mondanak.

Izgalmasan elvont vagy túl elvont

Amikor valami elvont történetről van szó, mindig félek egy kicsikét, mert imádom az ilyen sztorikat, de van az a szint, amikor már azt mondom, hogy „Hű, ez nekem túl zavaros!”. Ez az a pont, amikor már nem látok semmi értelmet a sztoriban, csak úgy érzem, mintha az írója beszívva leírta volna a képzelgéseit. Ezért nem szeretem például az Alice Csodaországban című mesét sem, mert olyan, mintha Alice be lenne állva, és összefüggéstelenül hallucinálna mindenféle értelem nélküli dolgot.

Szóval tartottam ettől a sztoritól, mert lényegében itt is arról van szó, hogy a gyerekek eltűnnek különböző portálokon keresztül más világokba. Ez a portál lehet nyúlüreg, mint Alice esetében vagy szekrényajtó, mint a Narnia történet esetében, de még sok minden más is.

Azonban hiába kapcsolódik ilyen módon a regény Alice történetéhez, hála az égnek, az élvezhető elvont regények kategóriájába tartozik. Vannak kidolgozott karakterei, rendes, érthető cselekménye, valós gondok, amiket meg kell oldani, és valós célok, amiket el kell érni. Ezen kívül egy átlagolvasó számára is érthető üzenetet hordoz magában.

Szóval ez egy nagyon is élvezhető elvont történet számomra.

Különböző világok

Bár ténylegesen egyik világban sem járunk a cselekmény közben, csak a fiatalok elmondásai alapján ismerhetjük meg mindegyiket, mégis nagyon érdekesek a könyvbeli világok, amelyeket ellentétek alapján kategorizálnak be. A két legfőbb ellentét a Logika és az Oktalanság, valamint az Erény és a Romlottság, de ezek párosulhatnak is egymással, vagyis mehet valaki olyan világba, amely a Logika és a Romlottság kategóriájába is besorolható.

Logika világai logikus szabályok alapján működnek, míg az Oktalanság világaiban bármi megtörténhet mindenféle logikai alapszabálytól mentesen. Akár egyszarvúk is potyoghatnak az égből. Erény világában pedig természetesen egyfajta erényességre törekszenek (ez alatt azonban nem feltétlenül a mi világunk erényességét kell érteni), míg Romlottság világaiban nem számít, ki mit tesz, és hogyan viselkedik.

A fentebb említett példák alapján, Alice Csodaországát én az Oktalanság és Romlottság világába sorolnám, mert a világ működésében nincsen semmiféle logika, minden össze-vissza történik, és hát, a Szív Királynő és udvartartása nem éppen erkölcsösek.

A holtlelkű gyermek

A gyerekeket két csoportba lehet osztani. Az egyik csoportot annyira elborzasztotta a világ, amelybe került, hogy soha többé nem akar visszamenni oda, el akarják felejteni, és vissza akarnak térni a rendes életükbe. Ők egy olyan iskolába járnak, ami csak említés szintjén szerepel a regényben. Ott segítenek nekik a normális világba visszailleszkedni.

A másik csoport viszont úgy érezte, az a bizonyos másik világ az igazi otthona, és próbálnak mindenáron visszajutni oda, mert a normális világban képtelenek boldogan élni. A gond csak az, hogy nagyon ritka, amikor valaki kétszer is rálel a másik világa ajtajára. Így ebben a csoportban honvágytól, kitaszítottságtól szenvednek a gyerekek. Ők járnak Eleanor West iskolájába, aki nem a felejtésben akar segíteni nekik, hanem abban, hogy az emlékezés ellenére hogyan boldogulhatnak a régi életükben.

Nancy, a főszereplőlány ebbe a második csoportba tartozik. Ő a Holtak Csarnokaiban járt, ahol a Holtak Urát szolgálta. Megtanulta, hogyan legyen teljesen mozdulatlan, akár egy szobor, még a légzését és a szívverését is le tudja lassítani olyan szintre, hogy egy orvos talán halottnak is nyilvánítaná. Ezután a mozdulatlan, halott világ után pedig szörnyen sok(k) számára visszatérni egy élő, rohanó világba.

Amikor megkapja szobatársnak Sumit, az őrült, bolondos, folyton mozgó és rohanó lányt, először szó szerint beleszédül a közelségébe. Aztán Suminak köszönhetően szép sorban megismeri az iskolatársait, és rájön, hogy nincsen egyedül az érzéseivel.

Menők és kitaszítottak

Még sosem láttam olyan iskolát, amelyben ne lettek volna klikkek, ez itt sem maradhat el. Vannak az Erény világaiból érkezők, akik nemcsak lenézik a Romlottság világainak gyermekeit, hanem félnek is tőlük. Egyébként szerintem okkal, mármint tényleg a legtöbb Romlottságból jött fiatal totál para személyiség.

Van egy srác, aki egy csontvázvilágból jött, ahol egy emberi fül számára hallhatatlan furulyával tudott beszélgetni a csontvázlényekkel. Jah, és szerelmes lett egy csontvázlányba.

Aztán ott vannak az ikrek, akik közül az egyik egy vámpírurat szolgált, a másik pedig egy őrült tudós segédje lett, és az egy dolog, hogy holtakat tanulmányozott, az meg már egy másik, hogy elmondása szerint élő embert is boncolt.

Nancy pedig egyenesen a holtak birodalmából érkezett, és szinte vallásos módon tiszteli a halottakat.

Ezek után nem igazán csodálkozom azon, hogy azok a gyerekek, akik szivárványos, egyszarvús, vattacukorfelhős, erényes világokban jártak, nem értik a Romlottság világból érkezőket, és félnek is tőlük. Nancy egy helyen maga is bevallja, hogy egyszer talán képes lesz majd gyilkolni. Az ikrek egyike pedig egy gyilkosságot követően nem azzal védekezik, hogy ő sosem tenne ilyet, hanem azzal, hogy ha ő lenne a gyilkos, sosem találták volna meg a holttestet.

Aki kilóg a sorból

Kade egy nagyon érdekes karakter, ugyanis ő egyáltalán nem ijesztő, mégis kitaszított lélek. Ennek az az oka, hogy bár lány teste van, mégis fiúnak érzi magát és fiúként is él. Emiatt pedig nemcsak a saját szülei, de Tündérföld (a világ, amelybe átkerült) is kivetette magából. Tündérföldön azt hitték, hogy lány, ám amikor kiderült, hogy valójában fiú, visszazavarták a normális világba. A normális világban a szülei pedig elhozták Eleanor iskolájába, mert azt gondolták, itt majd „segítenek” nekik visszakapni a lányukat, és kinevelik Kade-ből a „butaságait”.

Az iskola az egyetlen hely, ahol Kade önmaga lehet, bár itt sem érti meg őt mindenki. Ahogy fentebb is írtam, nem egy sötét személyiség, csak azért csapódik a Romlottság világából jött gyerekekhez, mert tetszik neki Nancy.

Történet a történetben

Ez nemcsak egy fantasy történet, ez krimi regény is egyben. Vagyis 2in1 élményben lehet részünk olvasás közben.

Az iskolában ugyanis Nancy érkezése után különös gyilkosságok történnek. Az iskola lakói elkezdenek hullani, mint a legyek, és mindegyik holttestnek hiányzik egy testrésze. Egy olyan testrésze, amely a legfontosabb volt az illető számára. Az Erény gyerekei természetesen azonnal a Romlottság gyermekei között keresik a tettest, így az ellentétek még inkább kiéleződnek.

A Romlottság világából jöttek Nancyvel együtt összefognak, hogy kiderítsék mi is történik az iskolában, és bebizonyítsák, nem ők az elkövetők. A kérdés már csak annyi, hogy valóban más a tettes, vagy az illető közöttük van…

Ez a nyomozós szál nagyon izgalmas még úgy is, hogy egy bizonyos jelenet után szinte biztosra vettem, ki a tettes. Azt viszont nem tudtam, miért is csinálja, amit csinál, szóval ért egy kis meglepetés is.

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy rövid, ám annál tartalmasabb sztorit olvasni, amely egy kicsit varázslatos, egy kicsit ijesztő, de mindenképpen érdekes és izgalmas.

Kedvenc karakterek: Kade, Nancy, Sumi

Kedvenc jelenetek: amikor a különböző világokról mesélnek a karakterek.

Kedvenc idézetek:

„- Mert a remény olyan kés, ami átmetszi a világok alapzatát is – vágta rá Sumi, és a hangja egyszerre kristálytiszta lett, nyoma sem volt benne többé a korábbi bohóckodásnak. Nyugodt pillantással nézett Nancyre. – A remény fáj. Ezt kell megtanulnod, méghozzá gyorsan, ha nem akarod, hogy téged is felmetsszen, belülről kifelé. A remény gonosz. A remény azt jelenti, hogy belekapaszkodsz a dolgokba, amelyek többé sosem lesznek ugyanolyanok, és cseppenként vérzel el, amíg semmi sem marad belőled.”

„- Miért van itt annyival több lány, mint fiú?
- Mert a „fiúk fiúsak” egy önbeteljesítő jóslat – válaszolta Lundy. – Általánosságban túl hangosak ahhoz, hogy könnyen elvesszenek vagy szem elől tévesszék őket. Ha ők eltűnnek, a szülők keresőcsapatokat szerveznek, hogy kihúzzák őket a mocsarakból, elrángassák a békaúsztatóktól. nem velük született, hanem tanult dolog ez. De megvédi őket az ajtóktól, biztonságban odahaza tartja őket. Nevezzük ironikusnak, ha tetszik, de annyira figyelünk a fiúk elkóborlásaira, hogy nincs is alkalmuk valóban elkóborolni. Észrevesszük, ha egy férfi elhallgat. De a lényeg a nők hallgatása.
- Ó – jegyezte meg Nancy. A maga rettenetes módján ennek volt értelme. A legtöbb fiú, akit ismert, nagyon zajos volt, és a szüleik és barátaik csak bátorították őket erre. Még ha a természetük csendes is lett volna, akkor is kényszerítették magukat a zajongásra, hogy ne szólják meg, ne gúnyolják ki őket. Hányan csusszanhattak volna át egy vén ruhásszekrényen, vagy le a nyúl üregébe, hogy egyszerűen eltűnjenek, anélkül, hogy ezer vészcsengő szólaljon meg? Megtalálják és hazahurcolják őket, mielőtt ráakadnának az első megbűvölt tükörre, vagy megmásznák az első tiltott tornyukat.
- Mindig is vártuk a fiú diákokat. Csak éppen nem jöttek sokan.”

„- Miss Whitman, az esélyek afelé mutatnak, hogy maga ezen a világon éli majd le az életét. Majd elmesélheti az embereknek a kalandjait, amikor távolibbá váltak, és amikor már kevésbé fáj beszélni róluk. Sok végzősünk úgy gondolja, hogy a megosztás ilyen módja egyaránt katartikus és kifizetődő. Az emberek szeretik a jó fantasyt.”

„A szülei szerették, efelől nem volt kétsége, de a szeretetük színekkel töltötte meg a bőröndjét, és újra meg újra megpróbálta randizni küldeni a helyi fiúkkal. A szeretetük meg akarta javítani őt, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy egyáltalán nem romlott el.”

- (…) Vigyázz magadra is, rendben? Nagyon sokan keresnek valakit, akit megvádolhatnak, és te vagy az iskola legjobb bűnbakja.
- Mindig is legjobb akartam lenni valamiben – felelte Jack bölcselkedve.”

„- És mi van például Narniával? – kérdezte Christopher. – Azok a gyerekek mindenféle ajtókon mentek át, és mégis mindig a nagy, beszélő oroszlán társaságában kötöttek ki.
- Az azért volt, mert Narnia egy keresztény tanmese, ami fantasynek tetteti magát, te segg – vágta rá egy másik fiú. – C. S. Lewis soha életében nem ment át sehová. Fogalma sem volt, hogyan működik a dolog. El akart mondani egy történetet, és valószínűleg hallott már a hozzánk hasonló gyerekekről, úgyhogy összegyúrta a dolgokat. Az összes író így csinálja. Összehordanak mindent, az emberek meg zabálják. Mi meg az igazságot mondjuk, erre a szüleink ilyen elegáns tébolydákba dugnak bennünket.” 

„- Minden csontvázat táncra tudok bírni. Megtiszteltetés, ha játszhatok nekik.
- Rendben. – Jack lehúzta a kesztyűjét, és Nancy felé intett vele. – Ti ketten határozottan egymáshoz valók vagytok. Ha nem találjátok meg az ajtótokat, összeházasodhattok, és világra hozhatjátok a riasztó, portálutazó gyerekek következő nemzedékét.”

„- (…) Ha tudnám, milyen íze van a sikolyok hangjának, azt is hozzáadnám, és amíg élek, nem is innék mást.
Christopher kortyolt, aztán megrázta a fejét, és megszólalt.
- Tudod, néha egészen elfelejtem, mennyire ijesztő vagy, de aztán fogod magad, és mondasz valami ilyesmit.”

„- Addig együtt is maradtak, amíg el nem érték a bejárat lépcsőit. Angela ott Kade-hez fordult.
- Igenis úgy gondoltam, ahogy mondtam. Perverz dolog, hogy megjátszod, mintha más volnál, mint ami vagy.
- Én éppen ezt akartam mondani neked – vágta rá Christopher. – Úgy értem, mindig olyan jól eljátszottad, hogy rendes ember vagy. Egészen megtévesztettél.”

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT


Nyereményjáték:

A világirodalom tele van csellengő gyerekekkel, most őket keressük meg. Minden blogon találtok egy idézetet ami olyan könyvből van, ahol a főszereplők más világokba látogattak el. Megfejtésként annak a könyvnek a szerzőjét és címét kérjük, amelyből a blogon található idézet származik. A nyertesek között egy könyvet fogunk kisorsolni!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05.10. Spirit Bliss
05.12. Always love a good book
05.14. Zakkant olvas

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése