Nemrég jelent meg Istók Anna Éhes felhő a napot című regénye a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Tartsatok a Blogturné három bloggerével, hogy megismerhessétek Nóra félelmekkel és törésekkel teli életét. A turné végén pedig megnyerhetitek a könyv egy példányát is.
Istók Anna Éhes felhő a napot című regénye a borítójával és a címével keltette fel a figyelmemet. Azon kívül, hogy a történetnek valószínűleg van valami köze a gasztronómiához, nem tudtam semmit a sztoriról, amikor elkezdtem olvasni.
A regény röviden egy Nóra nevű lányról szól, akinek meghalt a nővére, Zsóka. Egy titok miatt ezután fogta magát, és elmenekült külföldre dolgozni, ám édesapja szívbetegsége visszahozza Magyarországra. A titok azonban továbbra is megkeseríti az életét, és azt sem tudja eldönteni, mit kezdhetne a jövőjével és a volt sógora, Csongor iránti érzéseivel.
Veszteség, bűntudat és kötelékek
Mondhatnám, hogy Nóra családja nem átlagos, de elnézve a társadalmunkat, lehet, hogy hazudnék. Nóra szüleinek a munka volt mindig is az elsődleges, az anya gondoskodott a gyerekeik fizikai szükségleteiről, gondozta őket, ha betegek voltak, főzött rájuk, varrt rájuk stb., viszont elmaradt a lelki szükségletek kielégítése. Náluk nem volt megszokott az ölelés, nem beszéltek egymásnak az érzéseikről, gondjaikról, a szülők, ha utasították valamire a gyerekeiket, nem adtak magyarázatot az utasítások okára, csak a szülői tekintélyt használták fel („Mert, én azt mondtam!”).
Nagyobbik lányuk, Zsóka mindig jó kislány volt, megtette, amit mondtak neki, csak hogy elkerülje a konfliktusokat. Nóra viszont a lázadók útját választotta, sokszor olyasmikbe is belement, amikbe nem kellett volna, csak hogy úgy érezhesse, kitört a szülei felállította határokon.
Bár az elején nincs kimondva, igazából azonnal tudtam, hogy miért is van Nórának lelkifurdalása Zsóka halálos balesete miatt, szóval meglepni nem sikerült. Viszont a veszteség, bűntudat, félelem hármasának egyvelegét lelki szempontból jól sikerült átadnia az írónőnek. Az is tetszett, hogy bár Nóra családi köteléke ezer sebből vérzik, ő mégis fél elmondani a szüleinek az igazságot, mert érdekli, hogy megtagadják-e végleg vagy sem. Szerintem ez reális. Sokszor megesik, hogy egy szülő nem érdemli meg az „anya” vagy „apa” elnevezést, a gyerek mégis ösztönösen ragaszkodik hozzá, és vágyja az elfogadását, szeretetét, megértését.
Ami kicsikét zavart, hogy a családdal kapcsolatos információk közül sok újra és újra előkerült a történetben. Például többször ki lett fejtve a regény során, hogy milyenek Nóra szülei, a nagyapa munkájának milyen fontos szerepe van a család életében, hogy milyen Nóra és Zsóka személyisége, és mennyire különbözik egymástól a két testvér, az is kétszer meg lett említve, hogy az anyjuk csak akkor vált gondoskodóvá gyerekkorukban, ha megbetegedtek. Ezeket az infókat elég lett volna egyszer leírni, mert úgy éreztem, hogy feleslegesen ismételnek nekem dolgokat, amiket már elsőre is teljesen megértettem.
Útkeresés
Mivel magam is megrögzött útkereső vagyok, tökéletesen átéreztem Nóra bizonytalanságát, kérdéseit, kétségeit a jövőjével kapcsolatban. Nem akar a szülei által kijelölt úton járni, mert érzi, hogy az nem való neki. Lehet, hogy azon az úton hírnév, megbecsülés, jó fizetés és biztos állás várná, mégis boldogtalan lenne. Őt nem érdekli a diploma, a tanítás, főzni szeret és emberek között nyüzsögni. Olvasás közben drukkoltam neki, hogy végül szembe merjen nézni a szüleivel, és legyen benne elég bátorság a saját útját választani.
A nővér
A fejezetek elején kis naplórészletek találhatóak. Először azt hittem, hogy Nóra írja őket, aztán rájöttem, hogy Zsóka naplójából valók, amit még a halálos balesete előtt írt. Ezekből a kis részletekből ismerhetjük meg Zsóka karakterét, személyiségét, vágyait, félelmeit, úgyhogy jó ötlet volt betenni őket a fejezetek elé.
Azt tökéletesen megértettem és átéreztem, hogy mindkét lány menekülni akart otthonról, mert a szüleik, bár szerették őket a maguk módján, megnyomorították a lelküket. Ám bevallom őszintén, Zsókát sokkal jobban meg tudtam érteni, mint Nórát. Ennek az lehet az oka, hogy Nóra alapszemélyisége távol áll tőlem, én mindig utáltam bulizni, sosem volt egyéjszakás kalandom, ha szembejönne velem egy rosszfiú, akkor azonnal menekülnék előle az ellenkező irányba, és viszonylag mindig igyekeztem jó gyerek lenni itthon. A magam módján lázadó vagyok, de szelíd lázadó.
Szóval Zsóka személyisége sokkal közelebb áll hozzám. Az ő érzéseit, cselekedeteit, félelmeit sokkal jobban át tudtam érezni, mert többségüket én is megéltem. Ami persze, nem feltétlenül jó, hiszen Zsóka alaptulajdonságai között olyasmik találhatók, amelyek csak hátráltatták az életben, ahogyan engem is hátráltatnak.
Pl. mindketten konfliktuskerülők vagyunk. A béke kedvéért sokszor inkább meghunyászkodunk. És mindentől félünk, az élettől, önmagunktól, másoktól, ezeket a félelmeket pedig nehezen tudjuk legyőzni. Vagyis ezek lényegében negatív tulajdonságok, tudom jól, ám mivel bennem is ott lakoznak, ezért jobban át tudtam érezni őket, mint a Nóra féle lázadás módszereit (főképp a járjunk egy bűnözővel dolgot).
Egyébként Kinga karakterét jó ötlet volt betenni legjobb barátnőként Nóra mellé, mert ő volt úgymond felnőttkorukban a józanész kettejük közül. Mindig elmondta Nórának az őszinte véleményét, próbálta észhez téríteni, amikor Nóra valami butaságot csinált, és a háttérben is próbálta úgy irányítgatni a szálakat, hogy az Nórának jó legyen.
Szerelmi szál és félelmek
Csongor karaktere szimpatikus volt számomra, és éreztem a szikrát közte meg Nóra között, de sok lépésüket, döntésüket nem értettem. Ahhoz képest, hogy Zsókát tartották mindketten megalkuvónak és gyávának, lényegében ők is azok voltak. Nóra rengeteg mindent eltitkolt a szülei elől, lényegében egészen Angliáig futott csak azért, mert fél, hogy kiderül a nagy titka. És sem ő, sem Csongor nem meri felvállalni a valódi érzéseit még egymás előtt sem, nemhogy mások előtt.
Persze, nehéz helyzetben vannak, ez tény, de számomra Zsóka semmivel sem tűnik gyávább karakternek, mint ők. Szerintem egy szinten vannak, csak mindhárman más okból félnek.
Ez a félelem egyébként emberivé teszi a karaktereiket, ami jó. Nem szeretem a tökéletesen jó (sem a tökéletesen rossz) karaktereket, mert nem tűnnek reálisnak. Az a valósághű karakter, akinek vannak jó és rossz tulajdonságai is, mert hát minden emberben megtalálható a fény és a sötétség is.
Gasztronómia
Imádok sütni-főzni, így nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen módon kerül be ez a témakör a regénybe. A címekben szereplő italok és azok megjelenítése a sztoriban nem igazán érdekelt, lévén antialkoholista vagyok, és az alkohol hidegen hagy. Viszont a címbeli ételek és azok megjelenése már nagyon is felkeltette a figyelmemet.
Örültem, hogy a legtöbb esetben kaptam leírást az adott étel hozzávalóiról, kinézetéről, készítéséről. Ezek a leírások persze nem adtak teljes és pontos receptet, ám arra tökéletesek, hogy felkeltsék annyira az olvasó figyelmét, hogy ő maga keressen rá olvasás után az adott ételek elkészítésének módjára, és esetleg kipróbálja azokat a valóságban is.
Tetszett, hogy az ételek sokfélék voltak. Leves, főétel, édesség, tradicionális magyar ételek és igazi különlegességek egyaránt felbukkantak a történetben. Az ibolyás muffin, karamellás madártej, indiai lencse, avokádófagylalt és tökmagos cipó tetszettek a legjobban, lehetséges, hogy ki is fogom próbálni őket, ha módomban áll.
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy romantikával, családi problémákkal, életútkereséssel és gasztronómiával vegyített, komoly gondolatokat tartalmazó történetet olvasni.
Kedvenc karakterek: Zsóka, Csongor, Kinga.
Kedvenc jelenet: amikor Nóra elmondja a szüleinek, hogy új munkát talált.
Kedvenc idézetek:
„Kiskorunkban folyton aggódott Zsókáért és értem. Túlféltett minket. Ha eltörtünk egy poharat, fejvesztve porszívózta át legalább háromszor a padlót, mert valakitől azt hallotta, hogy az üvegszilánk képes fontos idegeket elvágni a talpunkban, ha belelépünk. Az ismerősével is ez történt, azóta sántít. Ha elkapott minket az influenza, tömte belénk egyből az antibiotikumot, nehogy felülfertőződjünk. Féltett minket a hidegtől, a melegtől, a szomszédoktól, a sportolástól, a könyvektől, amiket az osztálytársaink már javában olvastak. Féltett az idegenektől, és féltett az ismerősöktől. Féltett az élettől, és féltette önmagát is közben. És mi lassan félni kezdtünk Zsókával a félelemtől.”
„(…) a magány, ha egyszer beleragad az emberbe, soha többé nem vakarható le.”
„Világ életemben féltem. Amióta csak öntudatom van, félek.”
„A könyvek világa volt az én védőpáncélom. Megóvott az engedetlenségtől, a félelmektől, a haragtól. És a boldogtalanságtól is. Talán mások szemében úgy tűnhet, hogy unalmas életem volt, én nem éreztem annak sokáig. Rengeteg életet végigéltem a könyvek segítségével és olyan helyzeteket, érzelmeket, problémákat tapasztaltam meg, amelyekre kevés lehet egy valódi emberöltő.”
„A könyvek hazudnak. Az igazi élet sokkal unalmasabb, közhelyesebb, mint a regények. Az igazi életben nincsenek hősök, a szerelemnek prózai oka van, az érzelmek pedig gyorsabban halványodnak, mint a könyvek lapján a betűk. Az igazi élet sivár, és nincs benne semmi látványos.”
„– Én sose fogok férjhez menni – jelentem ki kicsit kamaszos hévvel, és provokálón a szemébe nézek. A beszélgetésünk nem várt fordulatától egyre hevesebben dobog a szívem.
– Na, miért nem? – kérdezi meglepetten.
Nem válaszolok azonnal, hosszan belekortyolok a halványzöld italba.
– Nem hiszem, hogy egy ember képes arra, hogy döntsön az egész életéről. Honnan tudja, hogy jól döntött? Hogy nem fogja később megbánni? Hogy valóban az az ember kell neki egyedül? Lehet ilyet kijelenteni mindjárt az elején?
Csongor rám bámul, aztán zavartan válaszol.
– Hát, vannak olyan helyzetek, amikor azt hiszed, hogy ez örökké tart. És akkor komolyan gondolod. De aztán jön valami, ami felülírja a dolgot, és tehetetlen leszel.
– Na látod. Ebből szokott tragédia lenni. Ennek mi értelme?
Csongor megköszörüli a torkát.
– Nincs értelme, Nóra. De ha az ember meg sem próbálja, akkor soha nem fog kiderülni, jól döntött-e vagy sem.
– Értem. Szóval, ha ez az egész szerencsejáték, akkor nem tudom, miért kellene szentesítenie is egy intézménynek.”
„Anyám némán botorkál utánam. Ő még mindig azt hiszi, nálam ez lázadás. Nem érti, hogy máshogy gondolkozom, mint ő. Ha lázadás, akkor sem ellenük, hanem mert máshogy képzelem az életemet. Hogy nem akarok lelkiismeret-furdalást érezni, amiért aggódnak értem. Hogy nem akarok nekik felesleges gondot okozni, de ez még nem gátol meg abban, hogy azt tegyem végre, amit szeretnék. Számomra más a fontos és mást tartok lényegtelennek. És fogalmam sincs, mikor fogja végre megérteni, hogy ez a más is lehet éppolyan megfelelő, mint az ő elképzelésük.”
„A magányt amúgy sem érzem tehernek, tudom, hogy az ember végül mindig egyedül marad. Olyan természeti törvény ez, melyet megpróbálhatunk kijátszani, kínok és könnyek árán igyekszünk legyűrni, de hiába, nem megy. Minden ember egyedül marad a végén, hiába menekülünk kapcsolatokba, családba, munkába. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel.”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
A regény röviden egy Nóra nevű lányról szól, akinek meghalt a nővére, Zsóka. Egy titok miatt ezután fogta magát, és elmenekült külföldre dolgozni, ám édesapja szívbetegsége visszahozza Magyarországra. A titok azonban továbbra is megkeseríti az életét, és azt sem tudja eldönteni, mit kezdhetne a jövőjével és a volt sógora, Csongor iránti érzéseivel.
Veszteség, bűntudat és kötelékek
Mondhatnám, hogy Nóra családja nem átlagos, de elnézve a társadalmunkat, lehet, hogy hazudnék. Nóra szüleinek a munka volt mindig is az elsődleges, az anya gondoskodott a gyerekeik fizikai szükségleteiről, gondozta őket, ha betegek voltak, főzött rájuk, varrt rájuk stb., viszont elmaradt a lelki szükségletek kielégítése. Náluk nem volt megszokott az ölelés, nem beszéltek egymásnak az érzéseikről, gondjaikról, a szülők, ha utasították valamire a gyerekeiket, nem adtak magyarázatot az utasítások okára, csak a szülői tekintélyt használták fel („Mert, én azt mondtam!”).
Nagyobbik lányuk, Zsóka mindig jó kislány volt, megtette, amit mondtak neki, csak hogy elkerülje a konfliktusokat. Nóra viszont a lázadók útját választotta, sokszor olyasmikbe is belement, amikbe nem kellett volna, csak hogy úgy érezhesse, kitört a szülei felállította határokon.
Bár az elején nincs kimondva, igazából azonnal tudtam, hogy miért is van Nórának lelkifurdalása Zsóka halálos balesete miatt, szóval meglepni nem sikerült. Viszont a veszteség, bűntudat, félelem hármasának egyvelegét lelki szempontból jól sikerült átadnia az írónőnek. Az is tetszett, hogy bár Nóra családi köteléke ezer sebből vérzik, ő mégis fél elmondani a szüleinek az igazságot, mert érdekli, hogy megtagadják-e végleg vagy sem. Szerintem ez reális. Sokszor megesik, hogy egy szülő nem érdemli meg az „anya” vagy „apa” elnevezést, a gyerek mégis ösztönösen ragaszkodik hozzá, és vágyja az elfogadását, szeretetét, megértését.
Ami kicsikét zavart, hogy a családdal kapcsolatos információk közül sok újra és újra előkerült a történetben. Például többször ki lett fejtve a regény során, hogy milyenek Nóra szülei, a nagyapa munkájának milyen fontos szerepe van a család életében, hogy milyen Nóra és Zsóka személyisége, és mennyire különbözik egymástól a két testvér, az is kétszer meg lett említve, hogy az anyjuk csak akkor vált gondoskodóvá gyerekkorukban, ha megbetegedtek. Ezeket az infókat elég lett volna egyszer leírni, mert úgy éreztem, hogy feleslegesen ismételnek nekem dolgokat, amiket már elsőre is teljesen megértettem.
Útkeresés
Mivel magam is megrögzött útkereső vagyok, tökéletesen átéreztem Nóra bizonytalanságát, kérdéseit, kétségeit a jövőjével kapcsolatban. Nem akar a szülei által kijelölt úton járni, mert érzi, hogy az nem való neki. Lehet, hogy azon az úton hírnév, megbecsülés, jó fizetés és biztos állás várná, mégis boldogtalan lenne. Őt nem érdekli a diploma, a tanítás, főzni szeret és emberek között nyüzsögni. Olvasás közben drukkoltam neki, hogy végül szembe merjen nézni a szüleivel, és legyen benne elég bátorság a saját útját választani.
A nővér
A fejezetek elején kis naplórészletek találhatóak. Először azt hittem, hogy Nóra írja őket, aztán rájöttem, hogy Zsóka naplójából valók, amit még a halálos balesete előtt írt. Ezekből a kis részletekből ismerhetjük meg Zsóka karakterét, személyiségét, vágyait, félelmeit, úgyhogy jó ötlet volt betenni őket a fejezetek elé.
Azt tökéletesen megértettem és átéreztem, hogy mindkét lány menekülni akart otthonról, mert a szüleik, bár szerették őket a maguk módján, megnyomorították a lelküket. Ám bevallom őszintén, Zsókát sokkal jobban meg tudtam érteni, mint Nórát. Ennek az lehet az oka, hogy Nóra alapszemélyisége távol áll tőlem, én mindig utáltam bulizni, sosem volt egyéjszakás kalandom, ha szembejönne velem egy rosszfiú, akkor azonnal menekülnék előle az ellenkező irányba, és viszonylag mindig igyekeztem jó gyerek lenni itthon. A magam módján lázadó vagyok, de szelíd lázadó.
Szóval Zsóka személyisége sokkal közelebb áll hozzám. Az ő érzéseit, cselekedeteit, félelmeit sokkal jobban át tudtam érezni, mert többségüket én is megéltem. Ami persze, nem feltétlenül jó, hiszen Zsóka alaptulajdonságai között olyasmik találhatók, amelyek csak hátráltatták az életben, ahogyan engem is hátráltatnak.
Pl. mindketten konfliktuskerülők vagyunk. A béke kedvéért sokszor inkább meghunyászkodunk. És mindentől félünk, az élettől, önmagunktól, másoktól, ezeket a félelmeket pedig nehezen tudjuk legyőzni. Vagyis ezek lényegében negatív tulajdonságok, tudom jól, ám mivel bennem is ott lakoznak, ezért jobban át tudtam érezni őket, mint a Nóra féle lázadás módszereit (főképp a járjunk egy bűnözővel dolgot).
Egyébként Kinga karakterét jó ötlet volt betenni legjobb barátnőként Nóra mellé, mert ő volt úgymond felnőttkorukban a józanész kettejük közül. Mindig elmondta Nórának az őszinte véleményét, próbálta észhez téríteni, amikor Nóra valami butaságot csinált, és a háttérben is próbálta úgy irányítgatni a szálakat, hogy az Nórának jó legyen.
Szerelmi szál és félelmek
Csongor karaktere szimpatikus volt számomra, és éreztem a szikrát közte meg Nóra között, de sok lépésüket, döntésüket nem értettem. Ahhoz képest, hogy Zsókát tartották mindketten megalkuvónak és gyávának, lényegében ők is azok voltak. Nóra rengeteg mindent eltitkolt a szülei elől, lényegében egészen Angliáig futott csak azért, mert fél, hogy kiderül a nagy titka. És sem ő, sem Csongor nem meri felvállalni a valódi érzéseit még egymás előtt sem, nemhogy mások előtt.
Persze, nehéz helyzetben vannak, ez tény, de számomra Zsóka semmivel sem tűnik gyávább karakternek, mint ők. Szerintem egy szinten vannak, csak mindhárman más okból félnek.
Ez a félelem egyébként emberivé teszi a karaktereiket, ami jó. Nem szeretem a tökéletesen jó (sem a tökéletesen rossz) karaktereket, mert nem tűnnek reálisnak. Az a valósághű karakter, akinek vannak jó és rossz tulajdonságai is, mert hát minden emberben megtalálható a fény és a sötétség is.
Gasztronómia
Imádok sütni-főzni, így nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen módon kerül be ez a témakör a regénybe. A címekben szereplő italok és azok megjelenítése a sztoriban nem igazán érdekelt, lévén antialkoholista vagyok, és az alkohol hidegen hagy. Viszont a címbeli ételek és azok megjelenése már nagyon is felkeltette a figyelmemet.
Örültem, hogy a legtöbb esetben kaptam leírást az adott étel hozzávalóiról, kinézetéről, készítéséről. Ezek a leírások persze nem adtak teljes és pontos receptet, ám arra tökéletesek, hogy felkeltsék annyira az olvasó figyelmét, hogy ő maga keressen rá olvasás után az adott ételek elkészítésének módjára, és esetleg kipróbálja azokat a valóságban is.
Tetszett, hogy az ételek sokfélék voltak. Leves, főétel, édesség, tradicionális magyar ételek és igazi különlegességek egyaránt felbukkantak a történetben. Az ibolyás muffin, karamellás madártej, indiai lencse, avokádófagylalt és tökmagos cipó tetszettek a legjobban, lehetséges, hogy ki is fogom próbálni őket, ha módomban áll.
A regényt azoknak ajánlom, akik szeretnének egy romantikával, családi problémákkal, életútkereséssel és gasztronómiával vegyített, komoly gondolatokat tartalmazó történetet olvasni.
Kedvenc karakterek: Zsóka, Csongor, Kinga.
Kedvenc jelenet: amikor Nóra elmondja a szüleinek, hogy új munkát talált.
Kedvenc idézetek:
„Kiskorunkban folyton aggódott Zsókáért és értem. Túlféltett minket. Ha eltörtünk egy poharat, fejvesztve porszívózta át legalább háromszor a padlót, mert valakitől azt hallotta, hogy az üvegszilánk képes fontos idegeket elvágni a talpunkban, ha belelépünk. Az ismerősével is ez történt, azóta sántít. Ha elkapott minket az influenza, tömte belénk egyből az antibiotikumot, nehogy felülfertőződjünk. Féltett minket a hidegtől, a melegtől, a szomszédoktól, a sportolástól, a könyvektől, amiket az osztálytársaink már javában olvastak. Féltett az idegenektől, és féltett az ismerősöktől. Féltett az élettől, és féltette önmagát is közben. És mi lassan félni kezdtünk Zsókával a félelemtől.”
„(…) a magány, ha egyszer beleragad az emberbe, soha többé nem vakarható le.”
„Világ életemben féltem. Amióta csak öntudatom van, félek.”
„A könyvek világa volt az én védőpáncélom. Megóvott az engedetlenségtől, a félelmektől, a haragtól. És a boldogtalanságtól is. Talán mások szemében úgy tűnhet, hogy unalmas életem volt, én nem éreztem annak sokáig. Rengeteg életet végigéltem a könyvek segítségével és olyan helyzeteket, érzelmeket, problémákat tapasztaltam meg, amelyekre kevés lehet egy valódi emberöltő.”
„A könyvek hazudnak. Az igazi élet sokkal unalmasabb, közhelyesebb, mint a regények. Az igazi életben nincsenek hősök, a szerelemnek prózai oka van, az érzelmek pedig gyorsabban halványodnak, mint a könyvek lapján a betűk. Az igazi élet sivár, és nincs benne semmi látványos.”
„– Én sose fogok férjhez menni – jelentem ki kicsit kamaszos hévvel, és provokálón a szemébe nézek. A beszélgetésünk nem várt fordulatától egyre hevesebben dobog a szívem.
– Na, miért nem? – kérdezi meglepetten.
Nem válaszolok azonnal, hosszan belekortyolok a halványzöld italba.
– Nem hiszem, hogy egy ember képes arra, hogy döntsön az egész életéről. Honnan tudja, hogy jól döntött? Hogy nem fogja később megbánni? Hogy valóban az az ember kell neki egyedül? Lehet ilyet kijelenteni mindjárt az elején?
Csongor rám bámul, aztán zavartan válaszol.
– Hát, vannak olyan helyzetek, amikor azt hiszed, hogy ez örökké tart. És akkor komolyan gondolod. De aztán jön valami, ami felülírja a dolgot, és tehetetlen leszel.
– Na látod. Ebből szokott tragédia lenni. Ennek mi értelme?
Csongor megköszörüli a torkát.
– Nincs értelme, Nóra. De ha az ember meg sem próbálja, akkor soha nem fog kiderülni, jól döntött-e vagy sem.
– Értem. Szóval, ha ez az egész szerencsejáték, akkor nem tudom, miért kellene szentesítenie is egy intézménynek.”
„Anyám némán botorkál utánam. Ő még mindig azt hiszi, nálam ez lázadás. Nem érti, hogy máshogy gondolkozom, mint ő. Ha lázadás, akkor sem ellenük, hanem mert máshogy képzelem az életemet. Hogy nem akarok lelkiismeret-furdalást érezni, amiért aggódnak értem. Hogy nem akarok nekik felesleges gondot okozni, de ez még nem gátol meg abban, hogy azt tegyem végre, amit szeretnék. Számomra más a fontos és mást tartok lényegtelennek. És fogalmam sincs, mikor fogja végre megérteni, hogy ez a más is lehet éppolyan megfelelő, mint az ő elképzelésük.”
„A magányt amúgy sem érzem tehernek, tudom, hogy az ember végül mindig egyedül marad. Olyan természeti törvény ez, melyet megpróbálhatunk kijátszani, kínok és könnyek árán igyekszünk legyűrni, de hiába, nem megy. Minden ember egyedül marad a végén, hiába menekülünk kapcsolatokba, családba, munkába. Az út vége reménytelenül magányos, nem lehet megosztani a létezés elvesztését senkivel.”
Értékelés: TETSZETT.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A könyvben nagyon fontos Nóra viszonya a családjához, ezért mostani nyereményjátékunk során a könyves családok kerülnek elő. Minden állomáson találhattok egy fotót egy regény filmadaptációjában játszó szülőről. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mely karakter anyját vagy apját látjátok az adott képen, és a “gyerek” karakter nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
A könyvben nagyon fontos Nóra viszonya a családjához, ezért mostani nyereményjátékunk során a könyves családok kerülnek elő. Minden állomáson találhattok egy fotót egy regény filmadaptációjában játszó szülőről. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mely karakter anyját vagy apját látjátok az adott képen, és a “gyerek” karakter nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Kép a játékhoz:
Állomáslista:
01.18. Sorok között
01. 20. Spirit Bliss
01. 22. Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése